Az élesztő felhasználása

A népek háborújának két csatatere van. Az egyik csatatéren azok küzdenek, akik fegyverrel a kezükben verik vissza az ellenség támadását. A másik harctér a háborútól sújtott országok területe, amelyen az otthonmaradottak küzdik végig a háború szenvedéseinek és nélkülözéseinek napjait. A mezőgazdasági és ipari munka ugyanis a hadviselésben éppen ugy résztvesz, mint akár a lövészárkokban küzdő hadsereg. És amint a harctéren a hadviselésnek mindegyre újabb eszközét találják fel, úgy az itthoni munka területén is a tudománynak mindegyre újabb vívmányai lepik meg a világot.

A középeurópai hatalmakat—Magyarországot, Ausztriát és Németországot—ellenfelei úgy fogták körül, hogy a világtól elzárják, beviteli kereskedelmében megakadályozzák és így kényszerítsék a feltétlen megadásra. Ez a világtól való elzárás azonban a legteljesebb mértékben kudarcot vallott és akár árúkról, akár élelmiszerekről volt szó, megtanultuk annak a módját, hogyan kell némelyik árút nélkülöznünk, némelyiket pedig újabb anyagokkal pótolnunk.

A lövőszerek és a műtrágya gyártásához szükséges délamerikai salétromot a levegőből gyártjuk. Gyapotot nem hozhatunk be idegen világrészekből, a robbantószerek gyártásához szükséges lőgyapotot tehát mesterségesen állítjuk elő a farostok anyagából, a cellulózából. A kaucsukbehozatal szünetel:—két német vegyésztudós feltalálta a mesterséges gumi gyártásának módját. A tudósok kutatása megtanított arra, hogy a háborúban olyan anyagokat is értékesítsünk, amiket régebben kevésre becsültünk, vagy éppen semmibe sem vettünk. Igy például a papírhulladékból tartós zsineget gyártanak, a vadon termő csalánból pedig szövetek készülnek.

Legújabban az élesztő értékesítése a tudománynak különösen meglepő sikere. A tudomány megtalálta annak a módját, hogy az élesztőt hogyan lehet olcsón óriási mennyiségben előállítani, poralakúvá tenni és ezt a poralakú anyagot meleg prés alatt alakítva, kőkeménységűre préselni. Ebből a kemény élesztőből (amit a feltalálók »ernolit«-nak neveztek el) gombok, késnyelek, ajtókilincsek, villamos kapcsolók, szerszámfogók és egyéb olyan tárgyak készülnek, amelyeket eddig csak kaucsukból, csontból, vagy fémből gyártottak. Az ernolitból készült tárgyakat amellett jól lehet vésni, köszörülni és csiszolni. Legfontosabb azonban az élesztő szerepe az emberi és az állati táplálkozásban.

A mindennapi életben eddigelé kétféle célra használták az élesztőt: mint erjesztő anyagot és mint kelesztő anyagot. Az alkohol és a sör gyártásánál az élesztőt mint erjesztő anyagot alkalmazták. Ennek az az alapja, hogy bizonyos cukortartalmú folyadékokban a cukoranyag úgy bomlik szét, hogy alkohol és szénsav fejlődik belőle. A szénsav legnagyobb része elszáll a levegőbe és csak kis része marad a folyadékban lekötve. Az alkohol azonban egészen visszamarad és a folyadékból könnyen ki lehet, választani. A sörgyárak és a szeszgyárak a cukortartalmú anyagok erjedését az élesztővel idézik elő.

Az olasz harctérről A század konyhája a tiroli hegyekben.

Az élesztő—vagy teljes nevén: élesztőgomba—a növények országába tartozik és egyes sejtekből áll A sejtek kettéválással szaporodnak. Azért is hívják ezeket a gombákat »hasadógombáknak«. Ha a cukortartalmú folyadékba élesztőgombát tesznek, akkor nemcsak szénsav és alkohol fejlődik, hanem abban a folyadékban az élesztőgombák is rendkívül gyorsan elszaporodnak. Néhány óra alatt egyetlen sejtből ezer milliónyi fejlődik, föltéve, hogy a gombák szaporodására alkalmas körülmények megvannak. Fontos, hogy a folyadéknak bizonyos hőmérséklete (37 és fél fok) legyen.

Az élesztősejtecskék hihetetlenül gyors szaporodása alkalmával rengeteg sok élesztő is fejlődik, amelynek nagyrésze eddig a sörgyárakban és szeszgyárakban az erjesztés alkalmával veszendőbe ment. Ezek a gyárak ugyanis csak az alkohol kiválasztása kedvéért végezték az erjesztést, nem pedig azért, hogy sok élesztőre tegyenek szert. Mindössze az élesztőnek egy részét hozták forgalomba mint préselt élesztőt. Ez az, amit kenyér és tészta sütésénél használnak. A kenyér kelesztése tehát szintén az élesztőgombák szaporodásán alapszik.

Az Olasz harctérről Gyalogsági fedezék az Isonzó mellett.

A háborúban ellenségeink elzártak bennünket sok állati takarmány behozatalától is. Mivel pedig állataink élelmezése a háború idején kétszeresen fontos, azért a tudósok arra gondoltak, hogy az élesztőt mint takarmánypótlékot is alkalmazzák. Ez az úgynevezett »takarmány-élesztő«, amelynek fehérjetartalma az állati szervezetre rendkívül hasznos táplálék. A vegyészek éppen ezért már régóta foglalkoztak azzal, hogyan lehetne ezt a fehérjeanyagot táplálkozási célokra használni. A kutatások közben felfedezték, hogy az élesztőnek a fehérjetartalma egy újfajta eljárással nagyon megszaporítható. Ha ugyanis az élesztőt nagyon híg cukortartalmú folyadékba teszik, amiben kénsavas ammóniák is van, akkor az élesztő alkoholt nem termel, hanem nagymennyiségű fehérjét gyárt. Ez a mesterségesen gyártott fehérje arra alkalmas, hogy a háborús időben pótolja az idegen országokból behozott állati takarmányt. Egyúttal pedig arra is jó, hogy a jövőben itthon tudjuk előállítani azt az állati táplálékot, amelyért eddigelé sok milliót adtunk a külföldnek.

Ennek az újfajta takarmánynak a gyártása rendkívül gyors: öt óra alatt elvégezhető, amellett nagyon kiadós. Az eddig használt sütőélesztő gyártásánál száz deka cukoranyagból és 37 deka sóból lett 160 deka élesztő. Az újfajta élesztőtakarmány gyártásánál 100 deka cukoranyagból és 52 deka sóból 270 deka élesztő fejlődik. 100 kilogram ilyen »szárított élesztő« gyártása most, a háború idején 60 koronába kerül, béke idején körülbelül 35 koronába fog kerülni, tehát az új takarmány métermázsája rendkívül olcsó lesz. A gyártásnál használt cukoranyag nem az a finomított cukor, amelyet mi fogyasztunk, hanem úgynevezett »melassz«, vagy pedig finomítatlan »nyerscukor«.

Az olasz harctérről Telefonállomás a harcvonal mögött.

A háború idején azonban kénsavas ammóniák (amivel a cukoranyagot keverni kell) nem állhat a gyárak rendelkezésére, mert a délamerikai salétromtól el vagyunk zárva, a levegőből gyártott mesterséges salétromot pedig a lőszergyárak teljesen lefoglalták. A tudósok már megtalálták annak a módját is, hogy az, ammóniákot más alkalmas anyaggal pótolják. Ez az anyag az istállók trágyája, amelyet eddig csak a szántóföldek trágyázására használtak. A híg trágyalében az élesztő kitünően tenyészik. A nagyobb gazdaságok marha- vagy lóistállói közelében helyezik el az egyszerű gépszerkezetet, amely a trágyalében levő ammóniák-anyagot kiválasztja és ezt a folyékony cukoranyaggal vegyítve, az élesztő segélyével naponkint nagymennyiségű mesterséges takarmányt készít.

Mivel pedig ez a gyártási eljárás csak néhány óra hosszáig tart, a takarmányélesztő gyártása minden nap könnyen elvégezhető. A szántóföldre kivitt trágya hatása csak egy esztendő mulva mutatkozik a nagyobb termésben, itt azonban a trágyát minden nap újra értékesíthetik.

A tudomány új vívmányának köszönhetjük, hogy azt az állati táplálékot, amelyet korpa, olajpogácsa és takarmányárpa alakjában eddig nagy mennyiségben hoztunk be a külföldről, ezentúl »takarmány-élesztő« alakjában magunk is olcsón és óriási mennyiségben itthon állíthatjuk elő.

Az olasz harctérről Foglyok, útban a vasút felé.