ELŐSZÓ.
Reading edition
Nem azért ajánlom pedig könyvemet az én csendes szülőfalumnak, hogy ott valaki megvegye s még tetejébe el is olvassa. Ha a nótárius ur sorba venné ujjain azokat, akik a betühöz értenek, bizvást zsebre tehetné az egyik kezét.
Nem vesznek ott meg egyéb könyvet, csak kalendáriumot, azt is százesztendőst, mely azonfölül, hogy az unokák unokáinak is mutatni fogja az időjárást, egyszersmind összeköttetésben tartsa őket az égi hatalmasságokkal is, mivel a százéves naptárnak imádságos könyv az egyik fele.
Hanem azért ajánlom nekik ezt a könyvet, mert tőlük tanultam, ami benne van.
Ha van benne valami érdemes az az övék.
* * *
S van benne.
Mert sok könyv mutatja már ezt a nemzetet karddal kezében. Jó katonának mondja mindenik.
Sok könyv figyelte már meg fájdalmait, bajait, mutatja sirva, festi türve; látjuk daczolva, ránczba vont szemölddel. Férfias mindig.
Lássuk most egyszer pongyolán mosolyával. Naiv akár egy gyermek.
S ez a mosoly a tükör, melyből igazi szépségben tündöklik vonzó arcza.
* * *
Jó kedve morzsáit szedegettem össze, – kevés fáradtsággal.
Jártam a rónát, a hegyeket s mikor a busongó nóta, mely az ország egyik szélétől a másik széleig szolgálja a sziveket, elhal az ajkakon… szelid humorban csöppen el a fájdalomból, az ami még megmaradt.
Csintalan szavakban dugja ki körmeit a dévajság.
Játszi naivsággal szólja el magát az együgyüség.
S még az is szeretetreméltó.
* * *
Mivelhogy azonban még sem voltam mindenütt s könnyen megeshetik, hogy amit némely nemes helységről elmondtam, az annak zokon eshetnék vagy hogy nem is hitelesen van róla leszabva, az akkor, – egyszer mindenkorra kijelentem – a szomszéd faluban történt.