III. KÖNYV. A XIX. SZÁZAD. (continued 2)

Macaulay és Carlyle legjelesebb művelői az essayirodalomnak, mely a legérdekesebb thémákat röviden, eredeti felfogással, választékos irodalmi formában ismerteti meg a közönséggel. Charles Lamb (1775–1834), Hepworth Dixon (1821–1879) műveltségtörténeti értekezéseivel, Samuel Smiles (1816–904.) az Önsegély (Self help) írója, a nők közül a közgazdasággal foglalkozó Harriet Martineau s a természetvizsgáló Mary Sommerville ezen az úton jutottak el a közönséghez. Kelendő volt Thomas de Quincey (1785–1859) könyve is, a Confessions of an English Opium Eather, melyben színes és hiteles képet rajzolt az opium-evés gyönyörűségéről és mérgéről s káprázatosan írta le a domborműképeket, amelyek végtelen sorban vonultak el előtte kábulatában. Ritka módon érdeklődik az angol közönség az essayk iránt. Az essayk viszik a közönség közé a tudományos felfedezéseket és fölfogásokat, teszik népszerűvé a tudományokat, ismertekké a tudósok neveit s műveltté a közönséget. A tudománynak bizonyos gyakorlati érvényt szereznek, úgy hogy bölcselmi munkák is útat találnak a nagyközönséghez.

Darwin (1809–82) nagy műve, A fajok eredetéről a kiválasztás útján, áthatotta, két pártra osztotta egész Angliát, a biblia és a Darwin híveire. Pedig e könyv thémája nehéz és népszerűtlen. Először bizonyította tudományosan azt a gondolatot, hogy a növények és állatok különböző fajai csekély számú, sőt végelemzésben egy közös előképtől származnak, az alkalmazkodás folyamán különültek el, miközben a létért való küzdelemben az életrevalóbbak maradnak fenn és szaporodnak. Darwin ez elvont tételt példákkal bizonyítja s könyve valósággal példája az angol józanságnak, mely reális alapra építi elméletét.

A gondolkodás náluk nem szakad el az élettől s a gondolkodók maguk dolgoznak eszméik megtestesítésén. John Ruskinnek (1819–1900) az volt a hite, hogy a művészet alapja közös az igazságéval s ez alapon szólt hozzá az erkölcs, művészet, nemzetgazdaság és ipar kérdéseihez. Midőn művészettörténeti tanulmányai során a kézi munkában rejlő egyéniség és változatosság megbecsülésére jutott a műiparban is s egy rokkát vásárolva azt hirdette, hogy azzal fogja reformálni a világot, egyúttal barátaival a maga ízlése szerint való könyvnyomtató s egyéb műhelyeket rendezett be s a művészeti megújhodás mellett a nemzetgazdasági és munkáskérdések megoldása érdekében is sikra szállott.

Az elmult század egyik legnagyobb gondolkozója, John Stuart Mill (1806–73), midőn a logika modern rendszerét kidolgozta, egyúttal a nemzetgazdaság törvényei körül buvárkodott; s miután kitünő könyvében A szabadságról, kifejtette az egyén jogait az állammal szemben, egyben – feleségével együtt – megindítója lett a nőemancipatió mozgalmának. A gyakorlati élet nyomot hagyott a századvég legnagyobb bölcselőjén is, Herbert Spenceren (1820–1903). Volt tanító, mérnök, lapszerkesztő; ismerte az életnek számos oldalát. Csakis ilyen lélekben támadhatott az a gondolat, hogy egységes rendszerbe foglalja az élettan, lélektan, társadalomtan és erkölcstan elveit, a külső és belső élet jelenségeit. A lélektan alapelvei című, 1855-ben megjelent munkájának az az alapeszméje, hogy külső jelenségek rendes egymásutánja állandósul a lélekben s így a lélek és természet törvényei egy közös gócpontban találkoznak. E tapasztalat a nemzedékek során fejlődött ki s azok adták tovább öröklés útján a gondolkodás formáit. Rendszerét a fejlődés, evolutió, alapelvére építette s gyönge egészsége mellett is megérte synthetikus philosophiájának teljes kiépítését, mely őt századának legnagyobb és legtermékenyebb gondolkozójává avatta.

2. Hirlapok. Irodalmi vállalatok.

Teljesség kedvéért még kettőről kellene megemlékeznünk. Egyik az angol szónoklat. Egyes kiváló szónokokról, Pittről, Burkéről már esett egy-két szó, legalább tárgyaik révén; az írók, Sheridan, Macaulay parlamenti sikereiről szintén. A szónokok azonban egyrészt egész szerepök réven inkább a politikai történet körébe vágnak, másrészt hatásuk módját és titkát valósággal csak azok ítélhetnék meg, akik hallották beszédeiket; harmadszor, e beszédeket nálunk egyáltalán nem olvassák.

Nem kerülhetjük ki azonban a hirlapirodalom fölemlítését, mely azért is fontos, mert az irodalomnak külső térfogatát méri – amennyiben bizonysága az olvasás elterjedésének.

A hirlapirodalom Angliában a legnagyobb szabású. Legkomolyabb napilapjukat, a Timest, 1788-ban alapította meg John Walter. Legelterjedtebb ma a Standard, 1827 óta a conservativ párt közlönye; ez a Daily Telegraph is, melyet 1855-ben alapítottak; a liberálisoké az 1846-ban megindult Daily News, melynek Dickens volt első szerkesztője.

A képes folyóiratok közül a The Graphic s az Illustrated London News a csatornán innen is ismeretesek. Nagyon el vannak terjedve otthon is, a continensen is a komoly havi szemlék. Egy ország sem bír annyi ilyent eltartani, mint Anglia. 1802 óta folyik az Edinburgh Rewiew, hol Macaulay essayi megjelentek; ott van a Westminster Review, Blackwood’s, Macmillan’s, Cornhill, Fraser’s Magazine; az utóbbiban jelent meg Thackeray első regénye, Tithmars Sámuel története. A heti közlönyök közül az Athenaeum (al. 1828), Saturday Review (al. 1855) és az Academy (al. 1869) az elterjedtebbek. Világszerte ismeretesek a Punch karrikaturái és szatirája, bár sokat szelidült és tunyult alapítása óta, mikor éles politikai és társadalmi szatira töltötte meg s Thackeray sarcasmusa s Hood Ing-dala ékesítette lapjait. Az irodalmi értékű folyóiratok ekkora száma csak ott állhat fenn, hol nagy a művelt olvasóközönség. Nagy elterjedésüket bizonyítja olcsóságuk is – a heti folyóiratok ára 1 évre 16 shilling, a napilapok egy-egy száma 1 penny – s az, hogy ennek ellenére a continentális lapokénál nagyobb terjedelemben jelenhetnek meg; busásan fizetik a munkatársakat, óriási szervezettel dolgoznak; a haditudósítók intézményét a Times találta ki.

Épp oly olcsók a classikus és kapós írók kötetei is. Díszes kiadásaik mellett egy-egy író összes művei kaphatók 1 shillingért, Shakespeare és Byron összes munkái is. A continens számára az újabb, élő írók munkáit is olcsón teszi hozzáférhetőkké az 1842-ben megindult Tauchnitz-Edition, melyben egy-egy vaskos kötet 80 krajcárba kerül. A vállalat már túljár a 2000-ik köteten.

Ilyen kelendőség s ennek folytán ilyen olcsóság csak oly irodalomban lehetséges, mely világszerte el van terjedve. Legelterjedtebb az angol irodalom már azért is, mert két hazája van, Anglián kívül Amerika is, mely fölszabadulása előtt szellemileg is gyarmata volt az anyaországnak s mióta független is, irodalma az angolokéhoz tartozik, mert ebből sarjadt s a kettőnek nyelve és faji sajátságai, csekély eltérésekkel, közösek.