ELSŐ SZAKASZ. NAGY-PELESKE.
Reading edition
Személyek:
Nagy-Zajtai Zajtay István, nagy-peleskei notárius Szatmármegyében.
Klára, felesége.
Baczur Gazsi, pesti korhely.
Peleskei biró.
Peleskei rektor.
Kisbiró.
Éji őr.
Biróné.
Sötétség királynéja.
Tóti Dorka, géczi boszorkány.
Peleskei parasztok s parasztnők. Czigányok.
(Szabadhely Nagy-Peleskén; a nép betódul, Tóti Dorkát kötözve egy üstben beczipelik, hátul egy rakás szalma.)
Első jelenet.
Kar.
Fogva van már a boszorkány, Bár lovagla villám hátán Szent Gellért felé, Képe mint a fonnyadt alma, Készen itt a borsószalma, Vessük hát belé.
Asszonyok.
Ő rontja régen már A tehenünket, Véresre szinezte Tiszta tejünket.
Dorka.
Oh, ne legyen kőbül durva szívetek. Irgalmazzatok, peleskeiek!
Férfiak.
Bűn lánya, kegyet Kérj a pokoltól, Megmentjük a földet Rút babonádtól.
Kar.
Fogva van már a boszorkány, stb. (Mint fönebb.)
Biró.
Tegyétek le a katlant, de vigyázzatok, hogy a boszorkány lába ne érje a földet, különben tüstént megszabadul a sátán.
Dorka.
De, bíró uram, hogy gondolhat engem boszorkánynak, hiszen ha boszorkány volnék, mindjárt megnyergelném bíró uramat, s az ecsedi várba lovagolnék rajta.
Biró.
Tudom, hogy megtennéd, pokolbeli fajzat; de a katlanba szorítottunk, s lábod a földet nem érhetvén, minden hatalmad elveszett, értek én az efféléhez, meg nem csalsz, ha tíz ördög volna is benned.
Nép.
A lángba vele.
Dorka.
Vigyenek legalább a téns szolgabíró urhoz, vagy hivassák ide. A vármegye itélete nélkül senkit sem szabad bántani.
Biró.
Ily boszorkány után a varju sem károg.
Nép.
Égessük meg!
Dorka.
Lakolni fogtok.
Biró.
Vessétek a szalmára, de hogy lába a földet ne érje.
Kisbiró.
A katlanból kiborítjuk a szalma tetejére.
Biró.
A czigányok pedig tüstént gyujtsák meg a szalmát.
Dorka.
Megbünteti kenteket a felsőség.
Biró.
Azt mi jobban tudjuk. Vigyétek!
(A katlant ismét felveszik, s hátra a szalma felé viszik.)
Dorka.
Úgy fogtok a pokolba égni, mint engem most igazságtalanul megégettek.
Második jelenet.
Előbbiek. Zajtay. Gazsi. Zajtayné.
Zajtay.
Megálljatok! (Megállnak Dorkával.) Micsoda igazságtalan vakmerőség ez! Biró uram, illik-e ily hirtelenkedés egy magistratuális személyhez?
Biró.
Notárius uram, bizonyos, hogy a banya boszorkány, alig van egy köztünk, kinek kárt ne tett volna. Egynek a tehenét, másnak a gyermekét rontotta meg.
Nép.
Úgy van.
Biró.
Azért ősi szokás szerint, mint boszorkányt megégetjük.
Nép.
Tűzbe a boszorkánynyal!
Zajtay.
Hallják kentek! Ha valóban bűnös lenne is a szerencsétlen, kentek nem büntethetik meg, az a tekintetes nemes vármegye dolga, s ha kentek többet tesznek, mint a törvény engedi, lakolni fognak. De hallgassunk erről; azt mondják kentek, hogy ezen banyát more patrio, azaz ősi szokás szerint, mint boszorkányt, megégetik. Hanem én azt mondom, hogy boszorkányok nincsenek is a világon, és ezt more patrio, azaz magából a Corpus jurisból, mint egy magyar nemes emberhez illik, meg is tudom mutatni; – hallják kentek. Már Könyves Kálmán dicső királyunk ex stirpe Arpadiana még 1100-dik esztendőben Vencsellőn, tehát tekintetes nemes Szabolcs vármegyében, következéskép szomszédságunkban, tartott országgyűlésen, hoza egy törvényt, mely így szól: «De strigis vero, quæ non sunt, nulla quæstio fiat», azaz boszorkányok ellen, minthogy azok a földön nincsenek, pert indítani nem szabad. Ha már eleink ezelőtt 739 esztendővel ily bölcs törvényt hoztak, illendő, hogy mi is, mindenképen bölcs nyomdokaiba lépjünk, és azt tegyük, mit a Corpus juris, és egy bölcs király, kit bölcsesége miatt eleink Könyves Kálmánnak neveztek, mondanak. – A ki pedig nem hiszi azt, mit eleink, és a Corpus juris mondanak, az nem magyar. Hát hiszik-e már kentek, hogy nincsenek boszorkányok?
Biró.
Ha Könyves Kálmán, és notárius uram mondják, csak elhiszszük, főkép, ha még az a Korpás úr is bizonyítja.
Zajtay.
Corpus juris.
Biró.
Vagy Corpus juris. Nem ismerem a familiáját, e vidéken semmit sem bír.
Zajtay.
Hiszen könyv az, bíró uram, melybe a törvények vannak írva.
Biró.
Vagy úgy.
Zajtay.
S most bocsássák el a banyát.
Biró.
Még is jobb volna talán fogva tartani.
Zajtay.
Miért? Mivel egynek-másnak a gyermeke beteg lett? Az csak azért történt, mivel anyja nem vigyázott reá; vagy mivel egy tehénnek véres lett a teje? Az némely rossz füvektől származik, mint a botánika tanítja. S gondolom, talán csak elhiszik már, hogy nincs boszorkány.
Biró.
Már én tökéletesen hiszem, hogy a földön egy boszorkány sincs; de meglátja notárius uram, hogy ez – mégis boszorkány.
Gazsi.
Mit beszél biró uram? Hajdanában meglehet, hogy vénasszonyok voltak boszorkányok, s azok bolondíták el a világot; de már most azoktól nem kell félní, bár az ifjaktól bírnók megóvni magunkat.
Zajtay.
Bocsássátok el. (Elbocsátják.)
Dorka.
Hálálja meg notárius uramnak az ég. (Félre.) Vigyen el az ördög.
Zajtay.
Lóduljon kend, s ne tegye magát többé gyanussá a nép előtt. (Dorka elvonul.) Kentek pedig jőjjenek hozzám egy kis vacsorára, születésem napját ünnepelni, s Baczur Gáspár úr barátunktól, ki holnap visszautazik Pestre, elbúcsuzni.
Mind.
Szivesen. (El mind. Dorka előlép.)
Harmadik jelenet.
Dorka (egyedül).
Nincs boszorkány? Várj te átkozott notárius, te azt mered tanítani, hogy boszorkányok nincsenek, ezért nyakadra hoztad az egész fajt. Éltemet megmentéd, de fajomat akartad kiírtani, és mesterségemet; ezért meglakolsz. Azt állítani, hogy nincsenek boszorkányok! Ez reánk nézve a legveszedelmesebb tanítás, mert míg égetnek bennünket, addig az ostoba világ elhiszi, hogy vagyunk, és reszket; de ha létünkön kételkedni kezd, oda lesz tekintetünk. Hát írtsuk ki e gyomot. Már besötétült, és épen a keresztúton állok. – Éjtszakának hatalmas királynéja! halhatatlan Hekate, jelenjél meg, hű szolgálód könyörög! (Dörgés.)
Negyedik jelenet.
Éjkirályné (föld alól jelenik meg). Dorka.
Királyné.
Ki vagy te sár magzatja a parányi földnek, ki álmunkat zavarni mered?
Dorka.
Legalázatosabb szolgálód Magyarországból, Tóti Dorka, géczi boszorkány, itt Szathmármegyében.
Királyné.
Magyarország? Miféle föld az, előttünk ismeretlen.
Dorka.
Felséges asszonyom, nem ismernéd ezen földet? pedig roppant birodalmad első tartományai közé tartozik. Magyarország szép föld, melyen mindenféle nemzetek laknak, még magyarok is, mindenféle nyelveken beszélnek, még magyarul is.
Királyné.
Mi panaszod?
Dorka.
Vidékemen eddig czéhünk uralkodék, de most a peleskei notárius hitetni kezdi a néppel, hogy boszorkányok nincsenek, s ezen hit semmivé tenné hatalmunkat; engedd meg sötét királyné, hogy kiírthassam ezen kártékony férget.
Királyné.
Legyen meg. Három próbára fölhatalmazlak ellene, s ismét elalszom. (Elsülyed.)
Dorka.
Elaludt! Hadd aludjék, kezembe adta ellenségemet, s bosszut állok rajta, oly igazán, mint hogy apám vasas német volt. (El.)
VÁLTOZÁS.
(Utcza Nagy-Peleskén a notárius háza előtt.)
Ötödik jelenet.
Éji őr (énekelve jő). Később Dorka.
Ha Peleskén óra volna, Már kilenczet kongott volna; Így azonban csak kiáltom, Jó, ha épen eltalálom, Úgy is este s virradóra Jobb nem tudni hány az óra, S óra minek lenne nékünk, Csak azt látnók, hogy elkéstünk, Így magyarázható jóra, Hogy Peleskén nincsen óra.
Dorka.
Jó hogy föllelém kendet, lélekszakadtában jövök Szatmárról, a notárius úrnak levele érkezett a postán, adja át kend neki. (Átadja.)
Őr.
Jó lesz, oda adom. (El.)
Dorka.
Meg van az első lépés; Pestre csalom a notáriust, s azután kitekertetem a nyakát, olyan igazán, minthogy apám vasas német volt, még pedig, a mint mondják, trombitás. (El.)
VÁLTOZÁS.
(Szoba Zajtay István házában.)
Hatodik jelenet.
Zajtayné. Orgonista. Biróné. Rektor. Férfiak. Asszonyok. Gazsi. Később Zajtay.
Gazsi (előlép).
Hah be szép volt hajdanában, A fokosnak fénykorában, Pesten életünk; Míg a könyvek nem valának S bor között vígan folyának Éjünk, reggelünk. Már e szép kor elvégződött, Elfajult, elművelődött Mind az ifjúság; Hugó Viktor, Göthe, Börne, Bár az oldalok kitörne, Nékik a világ; S a ki velök nem haladtam, Már talán magam maradtam, Gúnyok tárgya én. Hogyha látnak, kinevetnek, Ám de meg nem szelidítnek, Erre esküvém.
Rektor.
Domine perillustris, hát ki az a göthe bőre?
Gazsi.
Ki az a Börne, azt én nem tudom, s ki az a Göthe, azt kentek nem tudják, s így quittek vagyunk.
Biróné.
De bizony, mi tudjuk, mi az göthe, hát vízi bogár.
Gazsi.
Vízi bogár? – Az könnyen meglehet, mert mióta annyira divatba jött a magyar ifjak között, azóta mind vizet isznak, – de hol van gazdánk, a notárius úr.
Klára.
Levelet kapott a szathmári postáról, azt olvassa: mindjárt bejő.
Gazsi.
Tehát minekutána gyülekezetünk oly fényes és tündöklő, illik tehát, hogy notárius urat is fényes és tündöklő beszéddel köszöntsük meg. Én e végre készíték egy czifra beszédet, rithmusokkal, mint azt ama híres pesti poétától, Hódmezei Cserei Berei Farkas András barátomtól tanultam. Én tehát ezen oratiót, ha notárius uram kilép, elmondom, s ha végeztem, vivátot kiáltanak.
Biróné.
Csak kitetszik, hogy Pestről jött a lelkem.
Klára.
De már jő az uram.
Gazsi.
Richteuch! (Zajtay oldalról belép.)
Erőtesd magadat oh múzsám dallásra, Egy híres embernek születő napjára, A kit én éneklek, az nem szegény pára, Mert Nagy-Peleskének ő a karczellárja. Oh! pillants le tehát ég Nagy-Peleskére, Nagy-Peleskén pedig a helység telkére, A helység telkében notárius lelkére, Notáriusoknak akadsz ott tükrére! Mert a mint Nagy Sándor vezette hadait, Columbus tengeren vitte hajójait, Salamon kormányzá zsidók országait, Oly bölcsen intézi Peleske dolgait. Azért jégesőként érjen ég áldása, Záporban hulljon rád jónak áradása, Házad legyen mindig szerencse lakása, Földön szerencsédnek soh’ se legyen mása.
Mind.
Éljen notárius úr! Vivat!
Zajtay.
Köszönöm ezen solemnis megtiszteltetést, s azért minden kitelhető módon meg fogom hálálni; de most, miután már összejöttünk ünnepet ülni, mint a régi krónikában anonymus Belæ regis notarius mondja őseinkről «fecerunt magnum áldomás» tehát én is úgy tartom, üljünk a lakomához.
Klára.
Tessék!
Zajtay (Gazsihoz).
Barátom uram! Én is Pestre megyek.
Mind.
Pestre?
Zajtay.
Igen, Pestre; most érkezék levelem a szathmári postáról, melyben Matócsy Gyuri pesti prokátor, s hajdani tanítványom írja, hogy jőjjek fel, mert a nagyméltóságu királyi Curiánál a janitori, azaz az ajtónállói hívatal megürülvén, azt nekem megszerezheti.
Klára.
S elhagysz engem.
Zajtay.
Ha a janitorságot megnyertem, eljövök érted, s addig is legalább meglátogatom Sándor fiunkat, ki Pesten jurátuskodik.
Gazsi.
Hát együtt utazunk?
Zajtay.
Nem, mert uram öcsém a szathmári örményekkel megy, s már holnap, én pedig more patrio utazom, azaz, lóháton.
Gazsi.
Lóháton? Hiszen az már kiment a divatból.
Zajtay.
Nem bánom; de atyáink is lóháton utaztak a rákosi országgyűlésekre, s mivel én is országos dologban járok, illő, hogy én is úgy menjek, azaz more patrio utazzam, s ha lassan is, és későn, mégis csak fölérek lóháton Pestre.
Biró.
De ki lesz aztán notárius?
Gazsi.
Ha Zajtay úr janitor lesz, úgy én jövök Peleskére notáriusnak.
Biróné.
Oh jőjön el, hogy az Isten áldja meg.
Gazsi.
Eljövök. Ha notárius úr janitor lesz, búcsút veszek Pesttől s a Zrinyitől, úgy sincs többé nagy kedvem az ottani élethez.
Biró.
Hát nem is gondolkozunk más notárius felől.
Gazsi.
Itt a kezem.
Biróné.
Bár csak megnyerné notárius uram azon hívatalt.
Gazsi.
Hát fogjunk a lakomához.
(Asztalhoz mennek és isznak.)
Kar.
Még ma folyjon ünnepünk, Holnap úgy is szétmegyünk.
Kántor.
Elhagy már a jurátus, Pestre megy a notárius.
Kar.
A szerencse véle van, Janitorrá lesz ottan.
Gazsi.
Hej babám én el megyek.
Biróné.
Jaj a szívem megreped!
Gazsi.
Asszonyi szív nem reped, Benne sok jó s rossz fér meg.
Kar.
Míg a búcsú nincs jelen, Buslakodni esztelen. Rajta pohárhoz! Rajta igyunk! E lakomához Vígadjunk. A ki Pestre nem megyen, Jobbat az már mit tegyen, Inni legjobb, enni jó, Tudja azt, ki nem bohó. Jól tudja Nagy-Peleske, Hogy alunni kell este. Boldog az, ki itt marad, A szokástól nem szakad, És nem bánva más baját, Itthon velünk felkiált!
Rajta pohárhoz sat. mint fönn; tánczba keverednek.