Vidám órák.

Debreczenben kidobolták… Debreczenben kidobolták, Hogy a dongót ne danolják. Csak azért is: dongó, Ihajja! Diri dongó! Debreczen a hires város, Professzor ott a csapláros. Diri, diri, dongó, Ihajja! Diri dongó! Délig az istent dicséri, Délután meg a bort méri. Diri, diri, dongó, Ihajja! Diri dongó!

Kis szekeres… Kis szekeres, nagy szekeres, Mind megiszsza, a mit keres. Míg a vásárra odajár, A pénzének végire jár. Azt üzente a szekeres: Kell-e, rózsám, kendő, veres? Nem kell nékem kendő, veres, Maga sem kell a szekeres.

Három icze kendermag… Három icze kendermag, Zombor Kata, kié vagy? Nem vagyok én senkié, Csak a Kovács Jánosé. Ugyan János, vedd el már, Mert a tyuk is tudja már. Ha a kakas megtudja, Ki is kukorékolja.

Az alapi ménes… Az alapi ménes mind fényes, Az alapi kis lány mind kényes. Ha kényes, kényes, A szeme fényes, Ihaja, haja, hajaha, hajaha! Az alapi ménes mind sárga, Az alapi kis lány mind árva. Ha árva, árva, Lesz neki párja, Ihaja, haja, hajaha, hajaha! Az alapi ménes mind barna, Az alapi kis lány mind csalfa. Ha csalfa, csalfa, Bodor a haja, Ihaja, haja, hajaha, hajaha!

Nagy gazda volt… Nagy gazda volt az apám, Hej, sokat is hagyott rám: Hat ökörnek kötelét, Meg egy vasvilla nyelét, Eszemadta! Juj! eszemadta! Jól is nevelt őkelme: Mindennap megdöngete; Iskolába járatott Minden télen hat napot. Eszemadta! Juj! eszemadta!

A kutasi csárda… A kutasi csárda ki van festve, Oda jár a legény minden estve; Felül a lóczára, Mosolyog a szája Babájára. Ez az utcza végig ki van festve, Arra jár a fináncz minden estve; Kiül a padkára, Mosolyog a szája A dohányra.

Lyukas a szűröm. Lyukas a szűröm, Kutya adta! Lyukas a csizmám, Kutya adta! Lyuk hátul, elől, Lyuk minden felől. Fujdogál a szellő Kivül, belől. Otthon ül az asszony, Nagy mérgesen, Haza megy az ember, Nagy kényesen; Kivül kirekeszt, Belül be nem ereszt; Istenem, istenem, Be nagy kereszt!

Vásárhelyi kanális… Vásárhelyi kanális, kanális, Elhagyott a babám is, babám is, Nem bánom én ha el, ha el, ha el is, Megélek én egyedül egymagam is! Vásárhelyi fatányér, fatányér, Meg ne bomolj a lányér, a lányér, Ha megbomlasz, ha meg, ha meg, ha meg is, Megél a lány egyedül egymaga is.

Elhervadt a kék ibolya… Elhervadt a kék ibolya, Herre tyú, tyú, tyú! Nem szeretek többé soha, Herre tyú, tyú, tyú! Lánczot kötök a szivemre, Herre tyú! Még akkor sem birok vele, Herre tyú, tyú, tyú! Hej, a pesti kis leányok, Herre tyú, tyú, tyú! Mind puderes az orczájok, Herre tyú, tyú, tyú! Mind puderes az orczájok, Herre tyú! Még sincsen semmi formájok, Herre tyú, tyú, tyú! Hej, a pesti kis lányok, Herre tyú, tyú, tyú! Mind a templom mellé járnak, Herre tyú, tyú, tyú! Szidják, átkozzák a papot, Herre tyú! Mért adott rövid farsangot. Herre tyú, tyú, tyú!

Ucczu bizony… Ucczu bizony, megérett a meggy, Ucczu bizony, rajta maradt egy. Mennél jobban érik a meggy, Annál jobb a meggy, meggy, meggy, meggy, Mennél jobban kérik a lányt, Annál jobban megy!

Az alapi tó szélében… Az alapi tó szélében, Erre gyere, galambom! Leányvásár lesz a héten, Erre gyere, ne menj arra, galambom! Két krajczárért adnak egyet, Erre gyere, galambom! Talán én is veszek egyet, Erre gyere, ne menj arra, galambom! Szőkét ne végy, mert beteges, Erre gyere, galambom! Vöröset se, mert részeges, Erre gyere, ne menj arra, galambom! Barnát végy el, az lesz a jó, Erre gyere, galambom! Az a dolog alá való, Erre gyere, ne menj arra, galambom!

Egy leánynyal megkináltak… Egy leánynyal megkináltak, De nem tudom, mit csináljak: Elvegyem, vagy retiráljak. Szép a leány s elég víg, De az esze igen híg!

Biró uram, bátyám uram… Biró uram, bátyám uram! Mért ülök én kalodában? Hogy szeretőmnél találtak, Abban de nagy hibát látnak! Hej biróné, komámasszony! Szánakozzék bánatomon. Csak innen kiszabadítson, Magát is meglátogatom.

Meg is házasodnám… Meg is házasodnám, Nem tudom mit tegyek: Fiatalt vagy vénet, Vagy özvegyet vegyek? Kutya ezer teringette, Csavargós életje! Ihajaja, jaj! Ha papleányt veszek, Mindég imádkozik, A szép deákokkal Könnyen barátkozik. Kutya ezer teringette, Csavargós életje! Ihajaja, jaj! Ha fiatalt veszek, Nem tud czipót sütni, Ha vendégek jönnek, Nem tudja traktálni. Kutya ezer teringette, Csavargós életje! Ihajaja, jaj! Ha özvegyet veszek, Az mindég szomorú, Annak minden szava Egy égi háború. Kutya ezer teringette, Csavargós életje! Ihajaja, jaj! Igy hát egész holtig Szerencsétlen leszek, Nem kell a házasság, Inkább barát leszek. Kutya ezer teringette, Csavargós életje! Ihajaja, jaj!

Mikor én nőtelen voltam… Mikor én nőtelen voltam, A kapuba kiállottam: Egyet-kettőt kurjantottam, Mindjárt tudták, hogy én voltam. De mióta házas vagyok, A kapuba kiállhatok, Akármennyit kurjanthatok, Még sem tudják, hogy én vagyok.

Nincsen dézsma… Nincsen dézsma, nincsen robot, Mégis csak ütik a dobot, Seje ridi radóra! Hat ökrömet elviszik az adóba. Zireg-zörög ablak, ajtó, Gyün be rajt a végrehajtó, Seje ridi radóra! Dunyhát, vánkost fölirják az adóba. A faluba lótnak-futnak, Jaj a tyuknak, jaj a ludnak, Seje ridi radóra! A vak récze nem elég az adóba. Lótnak-futnak idestova, Ez az élet de mostoha! Seje ridi radóra! Czifra dunyha nem elég az adóba. Fölirnak ott minden szeget, A mit csak ott irni lehet, Seje ridi radóra! Tunikát is elviszik az adóba.

A tárnoki hires urak… A tárnoki hires urak, Sárirom! Mindig a korcsmában vannak, Sárga liliom! Czifra bot van a kezükben, Sárirom! Egy krajczár sincs a zsebükben, Sárga liliom!

Meg ne mondja, komámasszony… Meg ne mondja, komámasszony, Az uramnak, Hogy eladtam a zabomat A zsidónak; Hogyha kérdi, mondja kend: Egy szemét sem látta kend, Komámasszony! Meg ne mondja, komámasszony, Az uramnak, Hogy eladtam a búzámat A zsidónak; Ha megtudja, jól megver, Az lesz nekem jó reggel, Komámasszony! Jöjjön, menjünk, komámasszony, Ki a hegyre, Felülünk a boros hordó Tetejére; Kifurjuk az oldalát, Csapjunk egy kis figurát, Komámasszony!

Huzzák… Huzzák a harangot, Sírnak az asszonyok; Harmad napja vagyon, Elek oda vagyon. Mondják vala nagyon, Gegő ütte agyon; Gegő mondja nagyon: Én nem üttem agyon. Az Egres tetején Egy fa alatt vagyon, Ott sem Isten nyila, A bor ütte agyon.

A pozsonyi kisasszony. A kisasszony Pozsonyban, Krinolinban! A kisasszony Pozsonyban, Krinolinban! A kisasszony Pozsonyban, Selymet lopott a boltban, Reczeficze, krinolinban! A kisasszonyt megcsipték, Krinolinban! A kisasszonyt megcsipték, Krinolinban! A kisasszonyt megcsipték, Selymet tőle elvették, Reczeficze, krinolinban! »Ne bántson engem az úr, Krinolinban! Ne bántson engem az úr, Krinolinban! Ne bántson engem az úr, Mert az apám földes úr, Reczeficze, krinolinban!« »Ha az apád földesúr, Krinolinban! Ha az apád földes úr, Krinolinban! Ha az apád földes úr, Selymet lopni ne tanulj, Reczeficze, krinolinban!«

Az erdőben… Az erdőben fiatal fa, Meghajlott az ága, Az alatt van piros rózsa S bimbós majoránna: Az alatt van egy vetett ágy, De nem borsó szalma, Abban fekszik Andi Miska, Gombos dolományba. Előtte áll Mariskája Lángszin szoknyájába, Ha nem lángszin szoknyájába, Kurta rokolyába! Mind azt mondja: »Miska uram, Szokjék becsületre.« »Szoktam volt én Maris asszony Még ennek előtte.« Nem kár volna őket Tentába keverni, Aranyos rámába Szépen lerajzolni…

Haragszom én az olyanra… Haragszom én az olyanra: Ki az embert kicsúfolja, Mert az ember: köszörükő, Zörög-börög, mint a mennykő. Haragszom én az olyanra: Ki az asszonyt kicsúfolja, Mert az asszony: pergő rokka, Kettőt fordul egy hajtóra. Haragszom én az olyanra: Ki a leányt kicsúfolja, Mert a leány: arany alma, Fölillik az almárjomra.

Még azt mondja… Még azt mondja az anyám, az anyám, Ne vegyek nőt ily korán, ily korán. Majd ha az eszem megnőtt, Jobb lesz akkor venni nőt, venni nőt. De nem várok, nem biz én, nem biz én, Házasodom az idén, az idén; Mert ha megnő az eszem, az eszem, Tudom, akkor nem teszem, nem teszem!

Veres bársony kendőt… Veres bársony kendőt veszek, Mellé szagos rózsát teszek, Hajrá, haj! Szagos leszek, merre járok, Ugy szeretnek a szép lányok, Hajrá, haj! Végig mentem a nagy soron, Kiállott rám a sok asszony, Hajrá, haj! Bárcsak egy nagy eső lenne, Hogy az asszony mind bemenne, Hajrá, haj! Túl a Tiszán, a berekbe, Rózsa terem a kenderbe, Hajrá, haj! Mondd meg, öcsém, a hugodnak: Jó leszek én sógorodnak, Hajrá, haj!

Három bokor… Három bokor saláta, Kántor Teri kapálta, Egyél dzsidás belőle, Isten ugyse! megveszekedel tőle. Kántor Teri azt hiszi, A kapitány elveszi; Ne félj, Teri, előre, Isten ugyse! semmi sem lesz belőle. Elment már a regiment, A házasság füstbe ment, Kántor Teri itt maradt – Isten ugyse! – két szék közt a pad alatt.

Már ezután… Már ezután her fon Peti, Még a bolond is neveti. Csizmadia voltam, De már kabát rajtam! Szolgáló is kalapot tesz, Seprü helyett parizolt vesz, Dolgozni nincs kedve, Morog mint a medve. Favágó is kabátot vesz, Mindjárt tekintetes úr lesz. Nem köszön az ácsnak, Volt jó barátjának!

Férjhez adnám a lányomat… Férjhez adnám a lányomat, Csillagomat, galambomat; Kicsinke még, hadd nőjjön még, Kicsinke még, hadd nőjjön még. A lányok közt legszebb virág, Feje tetején holdvilág; Kicsinke még, hadd nőjjön még, Kicsinke még, hadd nőjjön még. Általugrotta az L-et, Paphoz vinni mégse kellett, Kicsinke még, hadd nőjjön még, Kicsinke még, hadd nőjjön még. Esztendeje hatvankettő, Foga sincsen csak vagy kettő; Kicsinke még, hadd nőjjön még, Kicsinke még, hadd nőjjön még. Csak két foga áll istrázsát, Alig rágja a hig kását; Kicsinke még, hadd nőjjön még, Kicsinke még, hadd nőjjön még.

Szegény panyókás németi… Szegény panyókás németí, A gazdasszony nem szereti. Bizony isten, majd meglopik, Halahula, Egy likas selyem kalapik, Halahula. Az enyim madar gazdasszony Hogy megsétálni piaczon, Madar katonát meglátik, Halahula, Komplimentom megcsinálik, Halahula. Madar katonát meglátik, Komplimentom megcsinálik, Szegény német csak busulik, Halahula, Hogy gazdasszony nem szeretik, Halahula.

Azt üzenték… Azt üzenték a malomból, Kell-e leány vagy nem? Uram, Jézus, mit csináljak: Elvegyem-e vagy nem? Olyan rongyos a szoknyája. Megijedtem tőle, Szüz Mária, Szent József, Ments meg engem tőle! Ördög vigye, ha elveszem, Bajom meggyül vele; Ha a mennykő meg nem üti, Megüt engem vele!

Aluszol-e, te juhász?… – Aluszol-e, te juhász? Aluszol-e, te juhász? – Jaj, jaj, dehogy alszom, Csakis szunyadozom. – Öttél-e ma, te juhász? Öttél-e ma, te juhász? – Jaj, jaj, öt télnek a nyarát, Öt télnek a nyarát. – Ittál-e ma, te juhász? Ittál-e ma, te juhász? – Jaj, jaj, itt állok, uram, Itt állok, uram. – Jártak-e ma farkasok? Jártak-e ma farkasok? – Jaj, jaj, nem is angyalok, Nem is angyalok. – Vittek-e el báránykát? Vittek-e el báránykát? – Jaj, jaj, nem is hoztak, Nem is hoztak! – Futottál-e utána? Futottál-e utána? – Jaj, jaj, nem is előtte, Nem is előtte!

Hozott bátyó… Hozott bátyó feleséget, S csinált egy nagy vendégséget, Sok vagyont is kapott vele, Szuszék, láda, mind megtele. Még tehént is hármat hoztak, De mind visszabogároztak!

Jere hozzám… Jere hozzám vacsorára, Apró vágott káposztára, – Bejöhetsz, szivem, bátran! Hej, nem merek én bemenni, Ó, én édes angyalom! A gyertyának világánál Észrevesznek, csillagom! Vedd el a gyertyának hamvát, Nem látják meg a világát, – Bejöhetsz, szivem, bátran! Hej, nem merek én bemenni, Ó, én édes angyalom! A kutyának ugatásán Észrevesznek, csillagom! Vess egy darab konczot neki, Az ugatást elfelejti, – Bejöhetsz, szivem, bátran! Hej, nem merek én bemenni, Ó, én édes angyalom! A csizmámnak kopogásán Észrevesznek, csillagom! Köss keszkenőt a sarkára, Nem hallik a kopogása, – Bejöhetsz, szivem, bátran! Hej, nem merek én bemenni, Ó, én édes angyalom! Az ajtónak csikorgásán Észrevesznek, csillagom! Hájazd meg az ajtó sarkát, Nem hallják a csikorgását,– Bejöhetsz, szivem, bátran! Hej, nem merek én bemenni, Ó, én édes angyalom! Ajakunknak czuppanásán Észrevesznek, csillagom! Hej, te vitéz! hát te mit érsz? Ha még csókolódni is félsz! Elmehetsz már dolgodra, Nem szorultam csókodra!

Berki, Berki, szegény Berki… Berki, Berki, szegény Berki, Mért haltál meg, szegény Berki? Azért halt meg szegény Berki, Mert nem adtak jó bort neki. Adtak volna jó bort neki, Jó bort adtak volna neki, Adtak volna jó bort neki, Most is élne szegény Berki. De nem adtak jó bort neki, Azért halt meg szegény Berki, Adtak volna jó bort, neki, Most is élne szegény Berki. Hát ne mondja nekem senki, Hogy meghalt a szegény Berki, Azt se mondja nekem senki, Mért halt meg a szegény Berki. Azért halt meg szegény Berki, Mert nem adtak jó bort neki, Adtak volna jó bort neki, Most is élne szegény Berki!

Pesten jártam iskolába… Pesten jártam iskolába, kukk! Pesten jártam iskolába, Térdig jártam a rózsába, kukk! Lehajoltam, szakasztottam, kukk! Lehajoltam, szakasztottam, Kedves galambomnak adtam, kukk!

Lányok fonják a lenszöszt… Lányok fonják a lenszöszt, Beszélgetik maguk közt: Jaj, anyám, a fonás! Nehéz a várakozás. Czipőt veszek, szülöttem, Csak ne sirj, rijj előttem. Jaj, anyám, jó anyám, Nem az az én nyavalyám! Szoknyát veszek, szülöttem, Csak ne sirj, rijj előttem. Jaj, anyám, jó anyám, Nem az az én nyavalyám! Legényt hozok, szülöttem, Csak ne sirj, rijj előttem, Ugy, anyám, jó anyám, Ez ám az én nyavalyám!

Mikor én nőtlen voltam… Mikor én nőtlen voltam, oda! A sarkantyum azt peregte, oda! Sörre, borra, pálinkára, oda! Leányoknak pántlikára, oda! De mikor megházasodtam, oda! Az én patkóm azt kopogta, oda! Sóra, borsra, egy font husra, oda! Feleségemnek papucsra, oda! Hát most, hogy megöregedtem, oda! A bocskorom azt csoszogja, oda! Csiszsz, csoszsz el a templomba, oda! Onnét meg a koporsómba, oda!

Egybegyültek… Egybegyültek, egybegyültek a miskolczi lányok, Ej, huj, ej, huj! a miskolczi lányok. Lisztet kértek, lisztet kértek, egy kis markocskával, Ej, huj, ej, huj! egy kis markocskával. Összegyurták, összegyurták turós gombiczának, Ej, huj, ej, huj! turós gombiczának. Kitálalák, kitálalák egy nagy lapitóra, Ej, huj, ej, huj! egy nagy lapitóra. S mind megette, s mind megette a papné kutyája, Ej, huj, ej, huj! a papné kutyája. D’ úgy megütték, d’ úgy megütték a laskanyujtóval, Ej, huj, ej, huj! a laskanyujtóval, Hogy megdöglött, hogy megdöglött a papné kutyája, Ej, huj, ej, huj! a papné kutyája, Igy lett vége, így lett vége a miskolczi bálnak, Ej, huj, ej, huj! a miskolczi bálnak.

Már minálunk megismerni… Már minálunk megismerni ugy lehet, Ki nem magyar, német plundrát viselget, A fején nagy emeletes kalapot, A lábán meg gumilásztin papucsot. Már minálunk megismerni ugy lehet, A ki magyar, magyar ruhát viselget, Sarkantyut meg darutollas kalapot, Avval kiván a mainál jobb napot.

Ángyom, ángyom… Ángyom, ángyom, édes ángyom! Kell-e bunda más világon? Kell-e bunda más világon? Ángyom, ángyom, édes ángyom! Nem kell bunda, sem köpönyeg, Mert a pokol ugy is meleg!