Bor mellett.

Töltsd meg, fráter, poharamat… Töltsd meg, fráter, poharamat, Hadd öblitsem a torkomat. Mert e pohár megtöltve jó, Az én torkom öblitve jó. Ej, huj! igyunk rája, Ugy is elnyel a sir szája. Töltsd meg, öcsém, a pipámat, Hadd füstöljem ki a számat. Mert a hús is füstölve jó, A bor pedig mindenre jó. Ej, huj! igyunk rája, Ugy is elnyel a sir szája.

Dinom-dánom, sógor… Dinom-dánom, sógor! Előtted a jó bor; Köszöntsük egymásra, Bátorság-adásra, És vigasztalásra. Szól bátyám dudája, Hipp, hopp, a nótája; Ugorjunk utána, Kutya a ki bánja, Lábát a ki szánja. Kedves jó barátom, Vagyon kedved, látom; Ugorjunk a tánczba, A komám házába, Sarkantyus csizmába. Fordulj egyet, pajtás, Ugrik utánad más; Peng a sarkantyúja, Lóg a mente ujja. Haja, heje, huja!

Igyunk, igyunk… Igyunk, igyunk, igyunk, barátim! Rövid az élet, Örök a sir. Ne nézd, ne nézd, ne nézd a jövőt, Élvezd a jelent, Igyál s ne sirj! Mert az ember egyszer él, S tudja Isten, mit cserél, Igyunk, igyunk tehát! Igyunk, igyunk tehát!

Éljen, a ki most iszsza ki… Éljen, a ki most iszsza ki, Borát a poharából, Éljen, a ki nem vonja ki Magát a barátságból! Éljen minden jóban járó, Akár szegény, akár báró. Éljen minden jó mulatság, Éljen a barátság!

Azt hallottam Várad felől… Azt hallottam Várad felől, Szól a banda mindenfelől; Húzzad, banda, tallért adok, Mert én magyar fattyu vagyok. Hol czégért látok lógászni, Be kell oda botorkázni. Vagyon még egy jó forintom, Azt is mindjárt felkortyintom.

Huzd ki, czigány, azt a nótát… Huzd ki, czigány, azt a nótát vidoran, Hadd tánczoljak egyet, – a ki lelke van! Tisztujitás lesz ma itt a vármegyén, Három kupa veres bort megittam én. Az alispán kalapomhoz rózsát tett, Most is ott van, hogyha még el nem veszett. Rózsa mellett szép a piros tulipán, Piros borral itatott az alispán. Részeg volt az ősapám is hajdanán, Mikor királyt választottak ős Budán, Szegény öreg! ő már többet nem iszik, Bort ide hát, iszom én majd reggelig!

Korcsmárosné… Korcsmárosné, egy itcze bort, Vagy kettőt, vagy kettőt, Hadd felejtsem ezt a hütlen, Ej, haj, szeretőt. Korcsmárosné, eszemadta, Be barna, be barna! Bora mellé egyebet is, Ej, haj, adhatna. Korcsmárosné már én többet Nem iszom, nem iszom, Mert én kendnek igen sokkal, Ej, haj, tartozom. Rójja fel a rézfokosom Nyelére, nyelére, Hány itcze bort ittam meg már Ej, haj, hitelbe!

Igyál, betyár, mulik a nyár… Igyál, betyár, mulik a nyár. Ugy sem soká betyárkodsz már, Ragyogóm, csillagom! Téli-nyári keresetem, Mind tereád vesztegetem Ragyogóm, csillagom! Hajnallik, a csillag ragyog, Mégis a csárdában vagyok; Ragyogóm, csillagom! Félre kell a szégyent tenni, Végig kell az utczán menni, Ragyogóm, csillagom!

Jobb a bor, jobb a bor… Jobb a bor, jobb a bor, Jobb a pálinkánál, A magyar menyecske, ej, haj, ihajja! A német lánykánál. A magyar menyecske, A német lánykánál. Csak azért szeretem A magyar menyecskét, Mert meg tudja főzni, ej, haj, ihajja! Hajában a lencsét. Mert meg tudja főzni Hajában a lencsét. Csak azért szeretem A kunsági sajtot, Mert a hol azt nyomják, ej, haj, ihajja, Szép lányok laknak ott. Mert a hol azt nyomják, Szép lányok laknak ott.

Korcsmárosné, de ugat a kutyája… Korcsmárosné, de ugat a kutyája, De sok legény mulat az udvarába’! Én is bekötöm a kis pej lovamat, Még az éjjel kimulatom magamat. Korcsmárosné, de savanyú a bora, Olyan mint a szabadkai birsalma! Korcsmárosné, czukrozza meg a borát, Ugy vezesse be a legszebb leányát.

Jó bor van itt… Jó bor van itt, régen hallok felőle, Korcsmárosné, jó tiz itczét belőle! Korcsmárosné, arra kérem, angyalom, Az árával ne gondoljon, megadom. Balkaromon három fehér koszorú, Bolond volnék, hogyha volnék szomorú, Bor előttem, karjaim közt a rózsám, Hátam megett szépen huzza a czigány.

Bor, bor, bor, bor… Bor, bor, bor, bor, Nincsen olyan bor, Mint a mádi bor, Melytől az urfi szerelmes, A kisasszony engedelmes. Nincsen olyan bor, Mint a mádi bor. Viz, viz, viz, viz, Nincsen olyan viz, Mint a Tisza-viz. Harcsa, potyka lakik benne, Szép menyecske fürdik benne. Nincsen olyan viz, Mint a Tisza-viz.

Csaplárosné, gyujts világot… Csaplárosné, gyujts világot, Hej! van-e kökény szemü lányod? Ha nincs kökény szemü lányod, Hej! alugyék el a világod! »Borom is van, söröm is van, Hej! kökény szemü lányom is van.« Jó borodat iszogatjuk, Hej! szép lányodat csókolgatjuk.

Bort iszom én, nem vizet… Bort iszom én, nem is vizet, Azt is úgy, hogy ne fizessek; Bort iszik az uton járó, Akár szegény, akár báró. Bort iszom én, látod, pajtás! Nem is élek búval, mint más; Ha én búval élnék, pajtás, Én is megvénülnék, mint más.

Hej, huj, magyar ember… Hej, huj, magyar ember Összeüti bokáját, Általkarolja Kedves babáját. Büszkén kiáltja: Három a táncz halálig! Ej, haj, világos, Ej, haj, virradtig!

Sárga rigó, darázsfészek… Sárga rigó, darázsfészek, Nem is legény, ha nem részeg. Dráva, Száva, Duna, Tisza, Duna, Tisza, Hunczut, a ki ki nem iszsza!

Bort, bort, korcsmárosné… Bort bort, korcsmárosné, Megadom az árát. Ha én meg nem adom, Megadja galambom. Korcsmárosné, kedves babám, Egy itcze bort köszöntsön rám, De vizet ne töltsön bele, Mert szerelmes leszek bele!

Adj kezembe egy pohár bort… Adj kezembe egy pohár bort, Kezdjük el az előbbi sort; Ez a pohár majd kiürül, Minden gondom belé merül.

Széles a kedvem… Széles a kedvem má’ ma, Nem fér ebbe a házba. Ej, haj, csuhajna! Nem fér ebbe a házba. Kicsi nekem ez a ház, Kirugom az oldalát, Ej, haj, csuhajna! Kirugom az oldalát. Ha akarod, galambom, Veled az égbe ugrom, Ej, haj, csuhajna! Veled az égbe ugrom!

Tudjátok-e… Tudjátok-e, ki vagyok én? Bügeparti nyalka legény. Kipedrem a bajuszomat, Összeütöm a bokámat. Kalapomat félre vágom, Ne lássák szomoruságom. Huzd, czigány, a ki lelke van, Hogy mulassak bánatomban. Huzd rá, czigány, keservesen, Hogy a szivem megrepedjen, Ne tudja rajtam kivül más, Hogy ez csak sírva-vigadás!

Asszuszőlős átalag… Asszu-szőlős átalag, Oh be régen láttalak, Kedves alak! Ha még egyszer rád ülök, A mig csak föl nem dülök, Rajtad ülök!

Egyszer egy barát… Egyszer egy barát azt mondta, Egyszer egy barát azt mondta, Hogy Mohamet, Hogy Mohamet Rossz proféta. Egykor egy bolond gondolat jött az eszébe, S a boritalt megtiltotta nagy hevenyébe. De mikor megokosodott, Maga is meg, Maga is meg, Maga is megittasodott!

Édes anyám… Édes anyám szült engem a világra, Világra, Három biró, szolgabiró, ej, haj! Bajára. Korcsmárosné, már én többet nem iszom, Nem iszom, Mert én kendnek igen sokkal, ej, haj, Tartozom. Három itcze bor árával tartozom, Tartozom, Hatvanhárom itcze borral, ej, haj! Tartozom. Rója fel a rézfokosom nyelére, Nyelére. Hogy ivott a bojtár, ej, haj, Hitelbe. Majd ha aztán igen sokkal tartozom, Tartozom, Megfizeti én helyettem, ej, haj! Galambom.

Csak engem ugat a kutya… Csak engem ugat a kutya messziről: Én vagyok a világ rossza, Magam vagyok egyedül. Rajtam arat be a falu s nevemen, Igy gázolnak az én becsületemen. Jártam én a templomba is eleget, Nem hallottam ott a paptól Pirongásnál egyebet; Kipapolta, hogy a világ csufjára A varju is az én nevem károgja. Már ezután, felfogadom, jobb leszek, Foglalóul a perselybe Egy réz krajczárt beteszek. Békét hagyok a bornak s a leánynak: Ezt fogadom az Istennek, magának.

Haragszik a gazda… Haragszik a gazda, Hogy mi itt mulatunk, Vigye el a házát, De mi itt maradunk! A ház a gazdáé, A föld az istené, Vigye el a házát, De mi itt maradunk!