MÁSODIK FELVONÁS.

Dr. Spórum irodája. Másnap. Egyszerű, de rendes iroda. Dr. Spórum háttal a közönségnek kis asztalkánál ül és éppen befejezi ebédjét. Fatálcáról evett disznósajtot. Sört ivott. Karolin kisasszony szolgált fel, most mellette áll és nézi, ahogy eszik. Dr. Spórum 48 éves, roppant ápolt külsejű, nagyképű ember, óriási nagy, szépen ápolt szakállal. Karolin a titkárnője, egyszemélyben irodavezetőnője is, csinos, erélyes, pápaszemes, ügyes és hűséges nő.

Dr. Spórum. Még csak nem is nézek magára, Karolin kisasszony és mégis tudom, mit gondol.

Karolin. Ugyan, mit gondolok, ügyvéd úr?

Dr. Spórum. Azt gondolja, amit minden délben gondol: hogy szégyelheti magát egy dr. juris utriusque, köz- és váltóügyvéd, aki negyvennyolc éves korában csak ennyire vitte, hogy disznósajtot ebédel egy krigli sörrel.

Karolin. A pénz nem boldogít, ügyvéd úr.

Dr. Spórum. Az igaz. Engem még sohse boldogított. Mert nem akart. De azt hiszem, ha valakit akar boldogítani, akkor tud boldogítani.

Csöngetnek. Dr. Spórum feláll és íróasztalához megy.

Dr. Spórum. Csöngettek. Biztosan megint valami számla. Csak ez az elseje ne volna. Nézze meg, ki az! Rágyujt.

Karolin. Nem kliens, az biztos. Kimegy, visszajön egy cédulával. Telefonszámla. «Dr. Spórum ügyvéd felhívatik, stb.» Ha nem fizetünk huszonhárom ötvenet, kikapcsolják a telefont.

Dr. Spórum. Nem fizetünk. Huszonhárom ötvenet? Ezek meg vannak őrülve! Hol vegyek én huszonhármat? Még huszonhárom fillért se tudok fizetni. Bánom is én, kapcsolják ki. Dobja ki!

Karolin. Már kidobtam.

Karolin. Szeretettel szól. Ön ideges.

Dr. Spórum. Ne maceráljon, kérem.

Karolin. Nem macerálom, én konstatálom.

Dr. Spórum. Hát ne konstatáljon, kérem. «Ön ideges» – ez egy orvosi diagnózis. Ön pedig nem orvos. Ön jogász.

Karolin. Kérem.

Dr. Spórum. Nahát. – Ideges vagyok, igen. Borzasztó ez az elseje. Minden számla ma jön. Egyiknek se fizetek, de azért borzasztó. Ne nézzen olyan jelentősen: tudom, még önnek se fizettem. Legyen nyugodt, ön az egyetlen, aki megkapja a pénzét.

Karolin. Nagyon meg vagyok tisztelve.

Dr. Spórum. Ne gúnyoljon, Karolin kisasszony. Nekem nagyon rosszul megy. Ön igen rossz helyen irodavezető. Nincs ebben a városban még egy ügyvéd, akinek ilyen rosszul megy. Nem tudok aludni a gondoktól. Egész éjjel a bibliát olvasom. Csak abban van még egy kis vigasz. Én nem kellek a jogkereső publikumnak, mert erkölcsi alapon állok.

Karolin. Kiviszi az edényt és rögtön visszajön.

Dr. Spórum. Mi volt az előbb az a telefon? Ki keresett? Mutassa a cédulát. Olvassa. «S. Konrád, az United Technical Trust elnöke.» Mit akar ez tőlem?

Karolin. A titkárja telefonált, kérdezte, hogy ez az úr mikor jöhet ide. Üzleti ügyben. Azt mondtam, bármikor.

Dr. Spórum. Igen, gyermekem. Erkölcsi alapon állok, azért éhezem. Piszkos ügyeket nem vállalok. Barátaim nincsenek. A politikát útálom. Itt állok a tudományommal és a tisztességemmel úgyszólván ötvenéves koromban és szaklapokba írott jogi cikkekből tengődöm. Praxis semmi. Hogy fog ez végződni? Egy biztos: nem úgy, hogy lelépek a szigorú etikai alapról. Azt nem, Karolin kisasszony.

Karolin. Ön úgy ordít velem, mintha én azt kívánnám, hogy lépjen le az etikai alapról. Ellenkezőleg. Én azért rajongok önért, mert ilyen.

Dr. Spórum. Bár inkább gyűlölne a vagyonomért! Piszkál az íróasztalán. Szép kis pörök, mondhatom. Veréb kontra Hegymegi. Jövedelmez legjobb esetben egy pár cipőre valót. Sátori kontra Grünbaum. Jövedelmez a lehető legjobb esetben egy nadrágra valót. És legnagyobb pöröm: Róth kontra Irinyi! Két egész éjjel dolgoztam rajta!… Fogadni merek, hogy a negyedévi házbéremet se hozza be. Félredobja. És milyen rendetlen ez az íróasztal! És ott az a rendetlenség!

Karolin. Ön dobál össze mindent. Itt csak egy tiszta, rendes és ápolt, az ön szakálla.

Dr. Spórum. Ön megint intrikál a szakállam ellen. Ez a szakáll az én vagyonom. Ez ad nekem tekintélyt, főleg a jogi szaklapoknál.

Karolin. Ha volna felesége, az levágatná.

Dr. Spórum. Még csak az kéne, család! Milyen jó, hogy nincs családom: így legalább egyedül koplalok. Nem szenved más is az én pechem, becsületességem és élhetetlenségem miatt. Nézi a cédulát. «President Konrád, New-Yorkból.» Biztos, valami rossz viccet csinált valaki a telefonon.

Karolin. Nem, kérem. Én is azt hittem először, és felhívtam a hotelt és azt a titkárt. Egy nagyobb megbízatásról van szó. Meg is állapodtam vele, hogy most jöjjön az az úr.

Dr. Spórum. Most?

Karolin. Egy órán belül jön, azt mondta.

Dr. Spórum. Újra meg újra elolvassa a cédulát, csudálkozik. Ilyen nagy férfiú az én szegény irodámban. És «egy nagyobb megbízatás!» Ki van zárva! A természetben nincsenek ugrások.

Csöngetnek.

Dr. Spórum. Bemegyek a másik szobába, fogadja előbb maga, ha ő az! El. Karolin kimegy, visszajön Lu-val.

Lu belép. Jónapot. Nézi Karolint. Ilyen szeretnék lenni, mint maga. Pont ilyen. Sóhajt. De nem tudok.

Karolin. Pardon… kérem…

Lu. Nem vagyok bolond, ne féljen. Ez csak egy sóhajtás volt, szöveggel. Dr. Spórum ügyvéd urat keresem.

Karolin. Milyen ügyben?

Lu. Privát. – Ön a segédnője?

Karolin. Igen. Kit jelentsek?

Lu. Doktor… nem mondja tovább. Gyorsan, kérem, csak egy szót: Spórum nős?

Karolin. Nem.

Lu fellélekzik. Hála Istennek.

Karolin. Mért? Csak nem akarja elcsábítani az öreg urat?

Lu. Öreg?

Karolin. Igen.

Lu. Csak nem nagyon?

Karolin. Na. Azért közelebb van az ötvenhez, mint a negyvenhez. Kimegy.

Lu egyedül marad, szétnéz. Biztos, hogy szegény!

Dr. Spórum belép. Komoly. Nagyképű. Ijesztő.

Lu rémülten. Dr. Spórum ügyvéd úr?

Dr. Spórum. Igen. Tessék helyet foglalni. Mivel szolgálhatok?

Lu leül. Jogi tanácsért jöttem.

Dr. Spórum. Azt mondta: privát ügy.

Lu. Nekem privát.

Dr. Spórum. A neve?

Lu. A nevemet később mondom meg. Előbb az ügyet.

Dr. Spórum. Tessék.

Lu. Én, kérem, egy állásnélküli Szentjánosbogár vagyok.

Dr. Spórum. Micsoda?

Lu. Moziban mutogatom a közönségnek a helyeket; kis zseblámpával csillogok a sötétben.

Dr. Spórum. Aha. Ismert rovar. Tovább, kérem.

Lu. Szabadnapomon, táncteán megismerkedtem egy nagyon gazdag nős emberrel. Megtetszettem neki. Ő útálja a kokottokat, kérem.

Dr. Spórum. Bánom is én!

Lu. De ez nagyon fontos, kérem, ez döntő fontosságú ebben az esetben. Útálja a kokottokat és a facér nőket. A nyakán is maradnak, és neki árt a nyilvános szerelem, és minden. És igaza is van. Igen helyes mentalitás. A legjobb egy férjes nő felé orientálódni.

Dr. Spórum. Gyerünk tovább, kérem. Ez eddig üres fecsegés.

Lu. Hát táncoltunk, kérem. A tangónál azt hazudtam neki, hogy férjes asszony vagyok, egy ügyvéd neje. Tangónál tudok legjobban hazudni. Ezt a kábító zene teszi –

Dr. Spórum. Tovább kérem, tovább. A lényeget! Amiért idejött!

Lu. Azért jöttem ide, mert most meg vagyok ijedve, kérem. Mi lesz, ha kiderül, hogy hazudtam neki? Mi ez? csalás, bűn? Mitevő legyek? Sírva. Jól megfizetek az ügyvédi tanácsért. Sírva, de kacéran. És minden tekintetben hálás leszek.

Dr. Spórum feláll. Hol a biblia? Keresi és megtalálja a nagy bibliát.

Lu rémülten. Mi az? A bibliában van erre tanács?

Dr. Spórum. Nem. De ebben van a szemüvegem. Kiveszi arany szemüvegét, felteszi, megnézi vele Lu-t. Ön igen csinos.

Lu. Igen kérem, tudom. Sírva. Ezért üldöznek a férfiak.

Dr. Spórum. Üldözik?

Lu. Igen.

Dr. Spórum. Miért?

Lu. Mind fel akarnak világosítani nemileg.

Dr. Spórum. És ön?

Lu. Nyomorom miatt azon a ponton vagyok, hogy tisztességtelen életre térjek.

Dr. Spórum megsimogatja. Szegény szép könnyelmű gyermekem!

Lu zokogva a keblére dől. Ah, de jó az ön erős keblén. Milyen illatos a szakálla. Szaglász. Mi ez?

Dr. Spórum. Gyöngyvirág. – Térjünk a dologra. Csak egy kérdésem van: kapott-e ön tőle pénzt vagy értéket ezen a címen?

Lu. Milyen címen?

Dr. Spórum. Hogy ügyvéd neje.

Lu. Semmilyen címen nem kaptam még egy vasat se. Pár uzsonna, egy hideg vacsora, virág…

Dr. Spórum. Az nem számít. Ezt megkapta volna a nélkül is. Így tehát… mintha leckét mondana… könnyelmű eljárása, miután ugyan valakit ravasz fondorlattal tévedésbe ejtett és tévedésben tart, de ezáltal jogtalan vagyoni hasznot nem szerzett, a csalás jogi fogalmát nem fedvén, nem esik a Btk. 379. és következő paragrafusai alá. Nevet nem mondott, tehát nem forog fenn hamis név használatának kihágása sem, Kihágási Btk. 43. §§. Ön jogi szempontból teljesen ártatlan, gyermekem, e tekintetben teljesen megnyugtathatom. Simogatta eddig is, de most merészen siklik le a keze.

Lu sírva. Milyen boldog lehet az a nő, kinek sorsa egy erős férfi kezében van!

Dr. Spórum. Bocsánat, kicsit elcsúszott a kezem.

Lu. Oh, kérem. Olyan csúszós anyagból van ez a ruha!

Dr. Spórum. Ne sírjon, gyermekem, örüljön, hogy csinos és fiatal! Ön előtt még ott van az egész élet!

Lu. Ön oly jóságos! Oly bizalomgerjesztő! Ön felbátorítja a szívemet.

Dr. Spórum. De kérem… csak kötelességem.

Lu. Ja igaz… kérem… az imént az elbeszélésből kifelejtettem egy jelentéktelen kis részletet. De nem hiszem, hogy ez jogilag fontos volna.

Dr. Spórum. Nos, mi az?

Lu. Kérem, ez az ember addig gyötört engem, amíg az állítólagos férjem nevét megmondtam neki.

Dr. Spórum. Hogyhogy?

Lu. Ott feküdt az asztalon a telefonkönyv, azt blindre kinyitottam és onnan kaptam ki találomra egy ügyvéd nevét.

Dr. Spórum. Kitűnő! Nevet. Csak úgy találomra?

Lu. Igen.

Dr. Spórum. Kitűnő! És ki az?

Lu. Ön.

Dr. Spórum. Micsoda?

Lu. Az ön nevét mondtam. Hogy ön a férjem.

Dr. Spórum. Hogy én vagyok… a férje?

Lu. Igen. Ön. Az ön neve volt az első azon az oldalon, ahol a telefonkönyvet felcsaptam. Balról, felül.

Dr. Spórum. Balról… felül…

Lu. Ön az előbb a nevemet kérdezte. Most megmondhatom: Dr. Spórumné vagyok.

Dr. Spórum feldühödik. Én önt ezért be fogom záratni!

Lu. De hisz az előbb azt mondta…

Dr. Spórum. Az más! Ön nevet mondott, tehát megtörtént a hamis név használata, mégpedig nem a kihágási Btk. 43. paragrafusa szerint, miután nem közhivatalnokkal szemben használt idegen nevet, hanem sokkal súlyosabban: mint tévedésbe ejtő ravasz fondorlat a Btk. 379. paragrafusa szerint. És az a hideg vacsora egy előkelő drága helyen százakba megy, az már érték, tehát jogtalan vagyoni haszon, amit ön a hamis név ravaszul fondorlatos hangoztatásával kicsiklandozott, ez pedig kimeríti a Btk. 379. § szerint a csalás fogalmát. Ez egy évig terjedhető fogház, vagy öt évig terjedhető börtön. Önt ezért bezárják. Ön ülni fog.

Lu szívettépően felzokog.

Dr. Spórum dühösen. De hát mire való volt ez? Részeg volt?

Lu. Az is voltam egy kicsit.

Dr. Spórum. És mért kellett magának a telefonkönyvbe férjhezmenni? Mért nem talált ki egy nevet?!

Lu. Valakit gazdaggá akartam tenni. Sír.

Dr. Spórum. Micsoda?

Lu. Ügyvédet keres. Az az amerikai ember. Gazdaggá teheti egy tollvonással.

Dr. Spórum. Hogyan?

Lu. Szenzációsan nagy, de nyugodt jövedelem. És nekünk adja. Egy levéllel gazdaggá, boldoggá akar tenni egy ügyvédet. Hagyjam benne ezt az óriási üzletet? Ez menjen a levegőbe, mint a cigarettafüst? Zokog.

Dr. Spórum rosszat sejtve. Szent Isten! Hogy hívják azt az embert?

Lu. Konrád.

Dr. Spórum előveszi a cédulát. «Konrád W. S. elnök». Ez az?

Lu. Igen, ez.

Dr. Spórum. És ez az úr az ön férjét óhajtja támogatni, fizetésül azért, hogy ön… ővele…

Lu. Igen. Igen. Csakhogy rájött.

Dr. Spórum. És ez az úr most azért jön hozzám, mert maga… őneki… ővele…

Lu. Igen, igen, igen! De nehéz feje van!

Dr. Spórum. Nahát, itt igazán megszűnik minden! Micsoda szörnyű romlottság! És micsoda példátlan vakmerőség!

Lu. Ne nézzen ilyen vadul rám, maga ijesztő szakállas ember! Sír, de könnyein át ravaszul figyeli az ügyvédet. Én azt hittem, örülni fog ennek!

Dr. Spórum felháborodik. Azt hiszi, mindenki olyan romlott, mint maga? Vannak még emberek erkölcsi érzékkel.

Lu. Bocsásson meg, azt nem tudtam.

Dr. Spórum. Borzasztó. Borzasztó. Kellemes külsővel: egy szörnyeteg!

Lu. Jó, hát ha ez bántja önt, akkor bevallok neki mindent és visszacsinálom.

Dr. Spórum mérgesen, elszólva magát. Azt nem.

Lu boldogan. Ön elfogadja?

Dr. Spórum. Dehogy fogadom el.

Lu szomorúan. Nem fogadja el?

Dr. Spórum. Nem. Illetve… várjon. Ez nem olyan egyszerű! Várjon egy kicsit, kérem. Mit siet? Várjon! Szörnyű szituációba hozott, kérem.

Lu. Miért? Ha igazán a felesége volnék, értem. De így?

Dr. Spórum. Ha a feleségem volna, akkor szó se lehetne. Várjon, hadd rendezzem a gondolataimat… Hát miről is van itt szó? Szörnyű! És az az ember rögtön itt lesz! Már bejelentette magát!

Lu. Na lássa, hogy igazat mondtam.

Dr. Spórum. Rémes meglepetés. Ilyen hirtelen. Várjon kérem. Úgy fel vagyok dúlva, hogy kénytelen vagyok költői kifejezéseket használni: Esik az eső a fejemben. Szél fúj az agyamban. Ez borzasztó. Mit akar ön tőlem?

Lu. Nem kívánom, hogy ön most bohózatot játsszék velem. Isten ments. Én eltűnök, nem is lát többé. Csak fogadja el. Ne hagyjon benne a bajban. És rajtam is segít ezzel. Nekem erőt ad. Ha valakinek felelős vagyok, jobban rá tudom szánni magamat.

Dr. Spórum. Hogyan? Hát még nem…

Lu. Nem. Ma estére van kitűzve.

Dr. Spórum. Szörnyű. Már ki van tűzve! Mitevő legyek?

Lu. Tőlem kérdezed?

Dr. Spórum. Mi az, tegez?

Lu. Hogyne. Még azt se?

Dr. Spórum. Igen… Hát kérem. Ha maga eddig vele még nem…

Lu. Nem.

Dr. Spórum. Ez a legszörnyűbb!

Lu. Miért?

Dr. Spórum. Mert ez erkölcsileg megkönnyíti az én helyzetemet. És ma estére van…

Lu. Kitűzve.

Dr. Spórum. Borzasztó! kitör mérgesen. Legalább ne árulta volna el nekem, hogy így jutok ehhez a nagy üzlethez. Én erkölcsi alapon állok. Most ezek után hogy fogadhatom el? Miért jött ide?

Lu. Ha már ilyet teszek, élvezni is akarom a jóságomat. Egy kis hálát, egy kis szeretetet valakitől!

Dr. Spórum. Legalább utóbb jött volna!

Lu. Erre gondoltam. De ha közbe kikottyantod, hogy nőtlen vagy, akkor összedűlt volna az egész. Az embernek vigyázni kell, még ha tündér is!

Dr. Spórum. Hagyjon engem békén a tündérekkel. Maga nem tündér, maga egy liba.

Lu. Igazán? Boldoggá teszel! Ez volna az ideálom!

Dr. Spórum. Hiszterika!

Lu. Te, én egy csodát hoztam neked. Ha te ezt vegyileg megvizsgálod, akkor persze, hogy hiszteria. Nem tudok mást mondani, mikor egy nő a szívével csodát csinál.

Dr. Spórum. És mondja… mért nem mondta legalább, hogy a lányom?

Lu. Ugyan kérem! Ki támogat egy apát? És honnan tudtam volna, hogy ilyen öreg? Így meg direkt jó, hogy ilyen trotli. Ez valószínűvé teszi, hogy megcsalom, agyba-főbe.

Dr. Spórum. Agyba-főbe?

Lu. Hogyne.

Dr. Spórum. Köszönöm. És honnan tudta, hogy szegény vagyok?

Lu. Tündér vagyok. Nem tévedhetek, mert nem gondolkozom. Kérem, édes bátyám, ne zárasson be. Nézze, én egy szóval visszacsinálhattam volna az egészet. És most mégis, a tündérvilágból lejövök a földre egy szép álommal és durva emberek közt ki akarom harcolni a sikerét. Üljön nyugodtan. Gondolkozzék higgadtan. Hagyja magát boldoggá tenni. Maga oly alkalmas erre, maga rongyos.

Dr. Spórum felháborodva. Micsoda tónus ez, kérem!

Lu. Csak hagyd te az én tónusomat. Egészen jól jön neked most egy kis gorombaság, mikor éppen habozol.

Dr. Spórum. Boszorkány! Liba és boszorkány! A libának és boszorkánynak tökéletes keveréke!

Lu. Ez már jó jel, hogy szid. Nézze: legyen okos. Ez az ember most mindjárt jön. Én elmegyek örökre. És te boldog leszel. Ne haragudjál. Beszélgessünk egy kicsit. Szabad még egy csöppet maradni?

Dr. Spórum. Nevelésem tiltja, hogy akár a legudvariasabban is felszólítsak egy hölgyet, hogy hagyja el a helyiségemet. Bár tudom, hogy itt akar maradni addig, amíg az a gazdag ember jön. Hogy itt találja nálam!

Lu. Kitalálta. Bár, legyünk őszinték, nem volt nehéz, méltóságos úr.

Dr. Spórum. Nem vagyok méltóságos úr.

Lu. De lesz. Nevetni fog. Garantálom, hogy lesz. Nagy szünetet tart. Hát nem pech ez? Lássa, ez vagyok én. Most, hogy beszélgetni szeretnék, hiába nyomom magamat, nem jut eszembe semmi.

Dr. Spórum. Akkor legjobb hallgatni.

Lu. Kérem. Nagy hallgatás után. Mi az ott a falon?

Dr. Spórum. Térkép.

Lu. Minek az?

Dr. Spórum. Valami kell a falra. És a gobelinek az idén nagyon drágák.

Szünet.

Lu. Mi ott az a nagy zöld ország?

Dr. Spórum. Oroszország.

Lu. És mi az a kis piros város a szélén?

Dr. Spórum. Az, fiam, Európa.

Lu. Köszönöm.

Dr. Spórum. Szívesen.

Lu. Megint tanultam valamit.

Dr. Spórum. Nagyon örülök.

Szünet.

Lu. Nekem van szivem és nincs hozzá senkim.

Dr. Spórum keserűen. Csak én.

Lu. Csak te.

Dr. Spórum. Jól nézek ki.

Lu. Tessék?

Dr. Spórum. Azt mondom: jól nézek ki.

Lu. Korodhoz képest elég jól. Csak egy kicsit sok a szőr az arcodon. Szünet. Igen. Ilyen vagyok. Ma, amikor minden nő olyan ügyesen dolgozik és keres. Nekem egy vasam sincs. Csak szivem van és fantáziám. Tündérnek születtem. Elhallgat. Na, most megint nem jut eszembe semmi beszélni való.

Dr. Spórum nagy hallgatás után önmagához beszélve. Érdekes. Itt ülök vele, és nem dobom ki. Sőt még felelek is neki. Mi van velem?

(Szünet.)

Lu. Még egy indiszkrét kérdés.

Dr. Spórum. Tessék.

Lu. Nem nős, azt tudom. De valami nője csak van?

Dr. Spórum idegesen. Kérem!!

Lu. Nő nélkül él?

Dr. Spórum idegesen. Ugyan kérem!

Csöngetnek. Karolin átmegy a szobán.

Lu. Jelentősen néz utána, aztán elmosolyodik. Ez egy csinos, komoly, egészséges nő. Nem csudállak, Miksa.

Dr. Spórum. Micsoda?

Lu. Azt mondom: nem csudállak, Miksa.

Dr. Spórum idegesen. De kérem! Ez mégis csak hallatlan!

Karolin visszajön. Az inkasszáns a motorbicikli-részletért.

Dr. Spórum. Kidobta?

Karolin. Ki. El.

Szünet.

Lu. Van motorbiciklije?

Dr. Spórum. Van.

Lu. Szeret rajta menni?

Dr. Spórum. Igen.

Lu. Én nem.

Dr. Spórum. Nagyon érdekes.

Lu. Én még arra se vagyok jó, hogy másodiknak üljek egy motociklin, a második ülésen. Milyen ügyesen ülnek más nők, gusztusosan, a férfit hátulról kedvesen átölelve! Én nem vagyok modern nő: én a férfit csak előlről tudom megölelni.

Szünet. Csöngetnek. Karolin átmegy a szobán.

Lu. Miksa, tedd ezt a nőt boldoggá!

Dr. Spórum. Micsoda?

Lu. Tedd ezt a nőt boldoggá. Erre kötelezve vagy.

Dr. Spórum. Mi vagyok?

Lu. Kötelezve vagy. Mondd, te süket vagy, hogy mindent kétszer kell neked mondani?

Dr. Spórum. Nem, de maga olyan szemtelen, hogy mindig azt hiszem, rosszul hallom.

Lu. Ejnye, de csúnya szigorú kritikád van!

Dr. Spórum. Olyan kritikám van, amilyen van, és akinek nem tetszik, az intézzen ellenem beadványt az ügyvédi kamarához.

Lu. Éppen én fogok ellened beadványt intézni, te rokonszenves vad medve! Elmosolyodik. Te lelenc!

Dr. Spórum. Mi az? Most meg már a szüleimet rágalmazza? Engem nem tett ki senki. Én normálisan nőttem fel csecsemőkoromtól mostanáig!

Lu. De nekem lelenc vagy. Én téged találtalak. A telefonkönyvben. Ne légy mérges, az nem szégyen. Mózes is lelenc volt, mégis vezérigazgató lett belőle.

Dr. Spórum. Szörnyűség!

Lu utánozza. «Szörnyűség!»

Dr. Spórum miután rábámult egyideig. Azt hiszem, meg fogom ölni. A belépő Karolinhoz. Ki volt az, kérem?

Karolin visszajön. Az inkasszáns a könyv-részletért. Shakespeare összkiadás.

Dr. Spórum. Kidobta?

Karolin. Ki. El.

Kis szünet.

Lu. Shakespeare-t én is megvettem. Szünet. Én se fizetem. Szünet. De szeretem, mert olyan giccsesen ír. Szünet. Bennem van valami a Shakespeare tündérekből. Szentivánéji álom. Titánia. Ezt a nevet szerettem volna. Vagy inkább Puck. Szünet. Énhozzám zene kellene.

Dr. Spórum. És mit csinálnak maguk, tündérek?

Lu. Kihalunk, Miksa.

Szünet.

Dr. Spórum szünet után, önmagához beszélve. Érdekes. Itt ülök vele és nem ölöm meg. Én nem tudom, mi van velem. Egyideig hallgat, aztán ránéz Lu-ra. Na, mi lesz?

Lu. Nincs beszélgetési témám. Nem jön több számla?

Dr. Spórum. Dehogy nem.

Csöngetnek. Lu fellélekzik. Karolin átmegy a szobán.

Lu. Tedd boldoggá ezt a nőt, Miksa. Legyen neki gyereke tőled. Ezt okvetlenül elvárom.

Dr. Spórum. Micsoda?

Lu. Okozzál neki egy szép kis gyereket.

Dr. Spórum idegesen. Ugyan kérem! Ez már igazán túlmegy minden határon! Tapintatlan tökmag! Hármas keresztezés: liba, boszorkány és tökmag.

Lu. Köszönöm.

Karolin visszajön. Az inkasszáns a fehérnemű-számlával.

Dr. Spórum. Kidobta?

Karolin. Ki. El.

Lu. Én is szeretem a szép fehérneműt. Szünet. De nekem kell is. Szünet. Nálam látják. – Nem, nem, ne értsen félre… de… sírva… ebben nekem nagy pechem van, engem mindenütt rögtön levetkőztetnek. Mindenkinek ez az első dolga: festő, fotográfus, szabócég, színigazgató, filmes, orvos… engem még egy fogorvos is levetkőztetett.

Dr. Spórum. Levetkőztették? Csak nem erőszakkal?

Lu. Nem, csak kérték.

Dr. Spórum. És maga rögtön levetkőzött.

Lu. Hát gondoltam… nekem olyan szép kis figurám van… hadd örüljenek neki szegények. Zokogva. Ez az egy örömem van: jót tenni. Akárhogy. Szünet. Most először teszek pénzzel jót.

Dr. Spórum. És eddig?

Lu. Hát… Istenem… Én úgy, ahogy vagyok, ajándék vagyok.

Dr. Spórum. Filmhez, színházhoz nem ment?

Lu. Nem. Ott túlsok jót kell tenni. Csak nagyon erős tündéreknek való.

Csöngetnek. Karolin átmegy a szobán.

Lu. Jaj! Ez a gazdag ember!

Dr. Spórum. Ismeri a csöngetését?

Lu. Nem. Először hallom csöngetni. De érzem, hogy ez ő.

Karolin visszajön. Konrád elnök úr New-Yorkból.

Dr. Spórum kétségbeesve. Itt van?

Karolin. Itt.

Dr. Spórum ijedten. Istenem… Szívéhez nyúl.

Lu. Csak bocsássa be, kisasszony.

Dr. Spórum. Várjon, kisasszony! A fejéhez nyulkál.

Karolin. Nem várathatom. Tessék dönteni. Bejöhet, vagy nem jöhet?

Lu súgva. Meglátja, úgy fog tenni, mintha engem nem ismerne. Ő hazudni fog. Ő gentleman!

Dr. Spórum bágyadtan int igent és megfogózik az asztalban. Karolin el.

Lu. Mi baja?

Dr. Spórum. Mindjárt elájulok. Nem vagyok szokva ilyen izgalmakhoz.

Konrád belép. Konrád vagyok.

Dr. Spórum. Dr. Spórum.

Konrád. Kérem, mutasson be őnagyságának.

Dr. Spórum félájultan az izgalomtól némán előbb Konrádra mutat, aztán Lu-ra.

Konrád. Konrád elnök vagyok.

Lu. Ah, örvendek. Kézcsók. Foglaljon helyet.

Konrád leül. Beszélhetek?

Lu. Csak tessék, elnök úr. Ő is leül, nagyon előkelően.

Konrád. Tisztelt ügyvéd úr! Meg akarom önt bízni vállalatomnak, a Technical Trust-nek európai jogi képviseletével.

Lu. Brávó!

Spórum mérges tekintetet lövell rá.

Konrád. A részletek most nem tartoznak ide. Röviden: rengeteg szerződés, rengeteg kis sommás pör, egyszerű munka, de sok munka és nagy jövedelem.

Lu. Oh, mily érdekes!

Spórum mérgesen néz rá.

Konrád. Később, ha összemelegszünk, jönnek a nagyobb ügyek. Most csak egy igenért vagy egy nemért jöttem önhöz.

Dr. Spórum. És… miért méltóztatott éppen hozzám jönni?

Konrád már előbb, majd most is titokban csókokat int Lu-nak.

Konrád. Mi amerikaiak, tárgyilagosak vagyunk. Üzletben nincs protekció. Az amerikai követség mindent tud. Ott mondták nekem Önt. Minek van itt olyan erős gyöngyvirágillata?

Dr. Spórum. A szakállamnak. Gyerünk tovább.

Konrád. Minden önt érdeklő részlet benne van egy okmányban, amelyet ide fogok küldeni. Most nincs több mondanivalóm.

Dr. Spórum. Ön biztos abban, hogy az amerikai követség engem ajánlott önnek?

Konrád. Micsoda kérdés ez, ügyvéd úr?

Lu. Micsoda kérdés!

Spórum mérgesen néz rá.

Konrád. Én itt idegen vagyok, tehát hozzájuk fordultam tanácsért. Pörök, szerződések és főleg adóügyek! Egy külföldi cégnek ez igen fontos!

Lu. De még milyen fontos!

Dr. Spórum. Örülök… éppen pár hónappal ezelőtt írtam erről a «Jogi Szemlébe». «Külföldi cégek adóügyi jogvédelme.» Talán fogja ez a cikkem érdekelni.

Konrád. Hogyne! Nagyon!

Dr. Spórum. Azt hiszem, még van egy példányom. Bocsánat, egy pillanatra. Kimegy.

Lu felháborodva. Milyen jeleket ad maga nekem?

Konrád. Csók-jeleket, te édes angyal.

Lu. A férjem előtt?

Konrád. Ah, imádom a veszélyt! Oh, hogy izgatsz, te vakmerő jukker-asszony! Te rassz-nő! Rassz-asszony!

Lu. Kikérem magamnak!

Konrád. Mit?

Lu. A jeleket. És ezt a hangot. Mi az, hogy jukker? Mi az, hogy «rassz»? Itt az otthonomban! Bolond maga?

Konrád. Az vagyok. Azzá tett. De óhaja parancs. Nos, egyébként meg van velem elégedve?

Lu. Egyébként… nagyon.

Konrád. És… ma este tízkor?

Lu. Igen!

Konrád. Ah, Lu!… Végre! Végre!

Lu. Nem is tudja, milyen áldozatot hozok!

Konrád. De tudom, érzem, és köszönöm, köszönöm!

Lu. De… nagy óvatosság! Látja, milyen félelmes ember! És féltékeny, szörnyen féltékeny!

Konrád. Csak még egy szót, asszonyom…

Lu. Nos?

Konrád. Megőrülök arra a gondolatra, hogy ez a csúnya férfi és ön… és önnek tűrnie kell, hogy ő…

Lu. Ne részletezze, kérem. Hagyjuk ezt.

Konrád. Nem hagyjuk. Meg kell ígérnie, meg kell esküdnie, hogy vele soha többé… Ígérje meg!

Lu. Ó, mennyi áldozatot követel tőlem! És szegény Miksa hogy fog szenvedni! De azért megígérem. – Mi kell még?

Konrád. Momentán egyéb semmi.

Lu kacéran. Te zsarnok!

Konrád vadul. Te jukker-asszony! Te rassz-nő, te rassz-asszony!

Dr. Spórum visszajön egy füzettel. Itt a cikk.

Konrád. Köszönöm. Majd otthon elolvasom. Nos, ügyvéd úr, végleges válasza?

Lu előkelően. Magukra hagyon önöket. Drága Miksám… aztán vigyázz ám az érdekeidre! A lakás felé kimegy.

Konrád. Válasza?

Dr. Spórum. Válaszom? Azonnal, kérem… Hogy mi a válaszom?

Konrád. Mi az, ön habozik?

Dr. Spórum. Nem. Csak ideges vagyok. Nagyon ideges vagyok. És szeretnék pár kérdést intézni, hogy lássam… érdemes-e vállalnom.

Konrád. Hogy érdemes-e? Meghiszem azt. Kérem a kérdéseket.

Dr. Spórum. A vállalatnak vannak itt…

Konrád. Fiókjai.

Dr. Spórum. Mondjuk: nyolc? Tíz?

Konrád. Ezt ne mondjuk. Mondjuk pontosan: harmincnyolc!

Dr. Spórum szédülve. Harmincnyolc… fiók?…

Konrád. Kezdetnek. Egy év mulva a duplája.

Dr. Spórum. És szerződések… Évente… úgy taksálom… átlag száz…

Konrád. Rosszul taksálja. Legalább négyszázötven.

Dr. Spórum. Te jó Isten! És pör… mondjunk sokat… ötven-hatvan?…

Konrád. A munkatervünk számításai szerint kilencszáz. De ha a viszonyok ilyen rosszak maradnak, ezer. És még több. Ez a sok kis pör onnan van, hogy üzletünk részletfizetésen alapszik, és az emberek nem fizetik a részleteket.

Dr. Spórum. Tudom. Ez borzasztó.

Csöngetnek. Spórum összerezzen. Karolin átmegy a szobán.

Konrád. A munkatervünkben talál valószínűségi számításokat. Ezek reálisak, inkább pesszimisztikusak. Ezek szerint…

Karolin visszajön. Spórum ránéz. Karolin szomorúan igent int, hunyorít és kimegy.

Konrád. Ezek szerint ön kereshet nálunk évente a szerződésekkel 40,000-t, a pörökkel százezret, összesen 140,000-et. A nagyobb ügyek nélkül.

Dr. Spórum. Micsoda? 140,000-et?

Konrád. Legalább.

Dr. Spórum. Évente?

Konrád. Igen.

Spórum feláll, megkapaszkodik az íróasztalban, megtántorodik, rosszul lesz, belerogy karosszékébe.

Karolin besiet. Mi az?

Konrád. Az ügyvéd úr rosszul lett.

Magához térítik.

Dr. Spórum. Bocsánat… Napok óta gyönge vagyok… a déli szél teszi. Sirokkó.

Karolin kimegy.

Konrád. Nos? Elfogadja? Kevés az időm. Mennem kell. Minden percem ki van számítva. Órájára néz.

Dr. Spórum. Esetleg… lehetséges volna egy kis gondolkodási idő?…

Konrád. Tíz másodperc. Az óráról olvassa, és ezt jobbkezével olyan mozdulalatokkal kíséri, mint mikor egy leütött boxolót «kiolvasnak». Egy, kettő, három… hat… kilenc, tíz. Ránéz.

Dr. Spórum. halványan igent int. Nagyot nyel utána.

Konrád. Igen?

Dr. Spórum megint int. Konrád nagy pengéssel az asztalra dob egy óriási aranyat. Mi ez kérem?

Konrád. Ez egy százdolláros arany. Foglaló. Nálunk ez a szokás. Ezzel válik egy megállapodás jogérvényessé. Most jogérvényes. Nos?

Dr. Spórum dadogva. Igen, kérem.

Konrád erélyesen. Ön igent mond!

Dr. Spórum megtörve. Én… én igent mondok.

Konrád. A kezét! Kezet ráznak.

Dr. Spórum. És… mikor kezdődik a munka?

Konrád. Azonnal, uram, azonnal!

Dr. Spórum. Sürgős?

Konrád. Nem is sejti, nekem milyen sürgős!

Dr. Spórum. Igen, kérem.

Konrád. Amerikai gyorsaság! Ezt meg kell szoknia! Holnap kezdjük. Vagy még ma, ha úgy tetszik.

Dr. Spórum megtörve, tétován. Igen, kérem.

Konrád. Jogi osztályom kidolgozta a munkatervet az európai ügyvéd számára. Ezt akár egy félóra mulva ideküldöm. Abból mindent megláthat. És felkészülhet a nagy anyagra. Körülnéz. Berendezkedhetik… nagy stilben… Fel kell szerelni az irodát…

Dr. Spórum szédülve. Hogyne, hogyne…

Konrád. Esetleg… idővel… szebb, nagyobb lakást vesz, nagyobb, impozáns irodát… nagyobb személyzetet…

Dr. Spórum. Hogyne, kérem, hogyne.

Konrád. A mi kettőnk megállapodását pedig még ma foglalja írásba. Túl akarok lenni rajta.

Dr. Spórum. Hogyne, hogyne… De…

Konrád. No mi az? Európai skrupulus?

Dr. Spórum. Csak megnyugvás miatt… be fogok venni egy pontot… egy hónapon belül bármelyik félnek joga van megszüntetni a viszonyt…

Konrád. Próbaidő?

Dr. Spórum. Igen. Próbáljuk ki egymást.

Konrád. Minek?

Dr. Spórum. Ön nem ismer engem. Én Önnek zsákban macska vagyok.

Konrád. Uram! Jegyezze meg, hogy akit egy amerikai állampolgárnak az Egyesült-Államok követe ajánl, az nem zsákban macska! Ezt kikérem magamnak!

Dr. Spórum megszeppenve. Bocsánat… én ezzel nem akartam a követ úr őexcellenciáját megsérteni…

Konrád. Azt remélem is. De azért, nem bánom, vegye be ezt a pontot. De: az ön megnyugtatására, nem az enyémre. És mikor lesz készen az írás?

Dr. Spórum. Ma estére. Holnap korán reggel elküldöm aláírás végett.

Konrád. Nem, nem, csak ne korán! Holnap későn kelek. Jelentősen. Ma éjszaka lumpolok.

Dr. Spórum. Az amerikai követtel?

Konrád. Igen. Mi? Dehogy! Este tízkor van egy kis randevúm.

Dr. Spórum. Valami szép nőcske, mi?

Konrád. Hát istenem… nincs az ember fából!

Dr. Spórum. És ha nem vagyok indiszkrét… ez a nőcske… régi dolog?

Konrád. Nem! Ma először! Ma este, tízkor… először!

Dr. Spórum. Bravó! Sok szerencsét kívánok, elnök úr.

Konrád. Nagyon köszönöm, ügyvéd úr. Elindul. Az ajtóból visszajön. Kézcsókom őnagyságának. Elmegy. Lu és Karolin belépnek.

Karolin. Mért jött éppen ide mihozzánk ez a gazdag ember?

Dr. Spórum. Az amerikai követségen engem ajánltak neki. Büszkén. Ott még olvassák a cikkeimet! Karolin kimegy.

Dr. Spórum felordít. Hazudtam! Hallotta? Hazudtam! Én, dr. Spórum! Mivé teszi az embert a szegénység! Végem van!

Lu. Ne jajveszékelj! Ne csinálj drámát! Légy okos! Hagyd a tündért dolgozni!

Dr. Spórum. Káprázik a szemem! Hunyorgat. Hallott ilyet? Ugrál a szemem.

Lu. Mért lett rosszul az imént?

Dr. Spórum. Megőrülök ezektől a nagy összegektől! Micsoda számok! Mesebeli kincs!

Lu. Mennyi?

Dr. Spórum. A lélekzete áll el az embernek: 140,000, évente.

Lu. Csak? Azt hittem, tudja Isten…

Dr. Spórum. Na hallja! Leül, lehúnyja szemét, édesen mosolyog.

Lu mosolyogva nézi Spórumot. Milyen szép egy boldog ember! És ez az én művem. Tetszel nekem. Nem vagyok szerelmes beléd, arról szó sincs, de imádlak!

Dr. Spórum. Miért?

Lu. Mert boldoggá tettelek! De most aztán igazán légy kedves hozzám. Spórum rábámul. Ne érts félre, az istenért! Nem proviziót kérek tőled… ez ronda dolog volna részemről is, és részedről is.

Dr. Spórum. De még milyen ronda!

Lu. Úgy-e, édesem? Én a te erkölcsi érzékedben megbízom. Ne adj egy vasat se. Pfuj, azt nem élném túl. Pfuj.

Dr. Spórum. Pfuj. Mereven bámul maga elé.

Lu. Ne légy úgy kétségbeesve.

Dr. Spórum. És ha megint idejön és megtudja, hogy nem vagyok nős?

Lu. Nem jön soha többé. Megtiltottam neki. Ne vágj ilyen komoly arcot. Ne légy ilyen szőrös!

Dr. Spórum. Hogyhogy, hogy ne legyek ilyen szőrös?

Lu. Lelkileg ne légy ilyen szőrös. Légy síma. Légy jó hozzám.

Dr. Spórum mérgesen. Hogyan legyek jó? Az Isten áldja meg, ne idegesítsen. Hogyan legyek jó?

Lu. Annak ezer módja van. Például később majd utazzunk el együtt egy kicsit. Most majd lesz pénzed. Vigyél el valahova. Én még nem voltam sehol.

Dr. Spórum. Hogyan? Mit szólna hozzá ez az ember?

Lu. Na hallod? A feleségeddel csak elutazhatol! Vigyél Deauvilleba.

Dr. Spórum. Nem.

Lu. Vigyél Pörtschachba.

Dr. Spórum Nem.

Lu. Vigyél Pécelre.

Dr. Spórum. Nem.

Lu. Vigyél a ligetbe.

Dr. Spórum. Nem.

Lu. Hát ne vigyél sehova.

Dr. Spórum. Azt igen.

Lu. Légy egy kicsit kedves. Hozok neked még több üzletet is. Sokat, sokat!

Dr. Spórum felháborodva. Ezt megtiltom! Ez nekem nem kell!

Lu. De nekem kell! Másért szenvedni, valakiért harcolni, valakire minden jót ráhalmozni! Végre van valakim! Miksa! Miksa! Hagyd a tündért dolgozni!

Dr. Spórum a fejét fogva. Mert hogy áll a dolog. Ezt tisztázni kell. Zúg a fejem. Várjon csak, kérem. Lássuk csak. Ön ajánlt engem, ehhez önnek joga van. Jogilag. Ön őrült és erkölcstelen, ehhez nekem semmi közöm. Jogilag. Az ajánló elmebeli állapotáért az ajánlott nem felelős. Jogilag. Csak az ajánló felelős azért, hogy az ajánlott épelméjű és erkölcsös legyen. Ez pedig vagyok. Jogilag. Hiszen tolvajok és betörők is ajánlanak egymásnak ügyvédeket. Vet ez árnyat az ügyvédre? Nem. – Mi az? Pardon… megbántottam?

Lu. Ne sajnálj, csak tisztítsd tovább vegyileg, te smokk. Engem ne sajnálj, én érettem nem kár.

Dr. Spórum. Olyan ez a dolog, mint a rágógumi. Rágom, rágom, de lenyelni nem tudom. Borzasztó! Egy órával ezelőtt semmi bajom se volt.

Lu. Csókolj meg.

Dr. Spórum. Nem.

Lu. Nem érzékileg. Arról szó sincs. Még mindig nem értesz, te erkölcsi vegyész? Hálából csókolj meg!

Dr. Spórum. Ne kínozzon, kérem. Én is olyan vagyok, mint maga. Akit nem szeretek, avval nem tudok. Engedje meg nekem is ezt a luxust! Én nem vagyok kéjhölgy.

Lu. Nem is nézel ki úgy.

Dr. Spórum. Hála Istennek. Még csak az kéne!

Lu. Isten bizony, nem csaltalak meg vele.

Dr. Spórum. Halt! Halt, kérem! Itt most egy fontos ponthoz érkeztünk. Figyeljen jól: addig nem lehet semmi maguk közt, amíg ő alá nem írta a megbízó levelet.

Lu. Mi, félsz, hogy aztán nem írja alá?

Dr. Spórum. Nem. Hanem ha az előtt kapom a megbízást, akkor legalább nem vagyok… izé… női erkölcstelenség anyagi hasznát élvező… harmadik személy.

Lu. Jogilag.

Dr. Spórum. Jogilag. Ez nekem nagyon fontos a lelkiismeretem miatt.

Lu. Úgy lesz, ahogy akarod. Csak én segíthessek valakin. Végre, végre van valakim! Indul: Adieu!

Dr. Spórum. Halt! Mikor találkozik vele?

Lu. Ma este tízkor. Ne irígyelj ezért! Nagy szenvedés vár rám! Gondolj rám ma este tízkor, és főleg tíz után, és kérlek, sajnálj! Nagyon sajnálj! Sirass meg! És most Isten veled! Nem a «viszontlátásra», hanem «Isten veled»! Soha többé nem látsz. Én nem akartam más lenni az életedben, mint egy kis szénsav. Már el is szállok. Adieu. Köd előttem, köd utánam.

Elmegy, Spórum behívja Karolint.

Karolin. Mi van itt ma? Micsoda izgalom?

Dr. Spórum. Üljön le, Karolin kisasszony. Vegyen ceruzát. Most diktálok önnek egy megállapodást, abból mindent meg fog tudni. Sírva. Bennünket nagy szerencse ért, Karolin kisasszony. Letörli könnyeit.

Karolin. Szent Isten!

Dr. Spórum. Óriási szerencse, Karolin kisasszony! Villámgyorsan be kell rendezkednünk nagy üzemre. Majd aztán összeülünk és összeírjuk, mi minden fog kelleni. Millió dolog kell az irodába! Hisz semmink sincs! És minden rögtön! Még ma este kell rendelni. És holnap korán reggel már minden itt legyen!

Karolin. De ügyvéd úr… ön egészen fel van dúlva!

Dr. Spórum. Fel vagyok dúlva, Karolin kisasszony. Igen. Hát kérem. Most első dolog: én lediktálom önnek ezt a megállapodást. Ön legépeli és este elviszi Konrád elnök úrhoz, a Splendid Hotelbe, és megmondja neki, hogy kéretem, ne holnap délben írja alá, hanem még ma este, mégpedig tíz óra előtt, feltétlenül még ma este tíz előtt… érti? Tíz előtt! Várja meg és aláírva hozza vissza. És most üljön le és írja. A sírással küzdve diktál. Megállapodás, mely köttetett… egyrészről… S. W. Konrád newyorki lakos… másrészről… Dr. Spórum… Miksa… elsírja magát, zokogva folytatja helybeli ügyvéd közt… s melynek értelmében…

FÜGGÖNY.