KATONA-DALOK.

263. Már mi nálunk verbuválnak kötéllel, Megfogják a szegény legényt erővel. Hátra kötik a két kezét kötéllel, Ugy kisérik be Kassára fegyverrel. A gazdagnak öt hat fia: nem bántják, A szegénynek, ha egy van is, elfogják, Utána megy apja, anyja, siratják, Kérik pénzért az uraktól; nem adják. Eredj haza szegény ember, azt mondják, Neveld apró árváidat, hadd hordják. De megveri az ur Isten idővel, Ki a szegényt elfogatja erővel.

264. Édes anyám rózsafája, Én voltam legszebbik ága. De a császár leszakasztott, Fegyver alatt elhervasztott. Katona az én életem, Szegen függ az én fegyverem. Ha én aztat megpengetem. Két szép leány sirat engem. Nem is huszár, ki gyalog jár, Ki bodor paripán nem jár. Lám én magyar huszár vagyok, Bodor paripán is járok.

265. Sirhat az az édes anya, Kinek katona a fia; Mindig van annak halottja, Éjjel nappal sirathatja. Sirhat az az édes anya, Kinek katona a fia; Vajjon ki ennek az oka? Csak az urak akaratja.

266. Édes anyám sok szép szava, Mit meg nem fogadtam soha! Megfogadnám még valaha, De fel nem találom soha. Édes anyám! ne sirj értem, Hogy huszárnak felütöttem. Én is elbirok egy kardot, Mint más szegény legényt látok. Édes anyám, édes anyám, Szedd össze a fehérruhám. Most indulok olyan utra, Honnan többé ne várj vissza.

267. Nem szólok én, csak hallgatok, Mert idegen helyen vagyok. Nem szól az idegen vendég, Mégis bánatja van elég. Édes anyám, ha keres kend, Debreczen felé jőjön kend. Ott vannak az uj rekruták, Kinek göndör haját nyirják.

268. Sárga ló, sárga ló, arany patkó rajta, Most akart kedvesem hozzám jőni rajta. Most akartam vele jobban ismerkedni, Fujták a trombitát, kellett masirozni. Akkor volt, akkor volt a keserves óra, Mikor az én rózsám felült a fakóra. Bevágta csákóját fekete szemébe, Hogy senki ne lássa hogy foly az ő könye. – Fujjad szellő, fujjad zöld mező harmatját, Hogy senki ne lássa piros csizmám nyomát, Piros csizmám nyomát, selyem kendőm habját, Selyem kendőm habját, bus szivem bánatját.

269. A katonának olcsó a vére, Három négy krajczár egy napi bére. Azt sem költheti el szegény, mindig kedvére, Keserüség, bánat, inség száll a fejére. Szegény legénynek testi ruhája, Ha van kenyere és szalonnája, Felesége csinos gondos, meleg szobája, Bár bocskoros, ha nem adós, nincs semmi baja.

270. Mikor katonának mentem, Szilaj csikót megnyergeltem. Lábam tettem a kengyelbe, Magam ültem a nyeregbe. Ugy kisértek fel Kassára, A királyné városára. Ott mindjárt mundirt szabának, Fekete csákót adának. Mikor mennék magas tetőn, Eszembe jut a szeretőm. Szivem ugy elkeseredett, Hogy vele nem beszélhetett.

271. A katonák masiroznak; Fényes fegyverek ragyognak, Véres zászlók szakadoznak, Apró fegyverek ropognak. A nagy ágyuk könnyen szólnak, Látom, az népek hogy hullnak; Fejem felett kard megfordul, Piros vérem földre csordul. Nincs itt nekem atyám, anyám, A ki gondot viselne rám. Az ur Isten az én dajkám, Ez visel gondot én reám. Magyarország! kedves hazám! De idegen lettél hozzám. Sem ebédem, sem vacsorám, Bánat nélkül nincs egy órám. Esik eső, fuj a szellő, Kedves pajtás, fogy az erő. Jobb mi nekünk masirozni, Mint a lógerben kinlódni. Lóger-karó árnyékában Fekszem a szomoru ágyban, Köpenyegem a sátorom, Magam, árnyékában nyugszom.

272. Soha sem vétettem Székes-Fehérvárnak, Mégis bejutottam lovas katonának. Lovasnak állottam, bakancsosnak tettek, Ilyen teremtettét! már mindjárt rá szedtek. A lovas katona, mikor masirozik, Felül a lovára, csakugy dohányozik. A szegény bakancsos mikor masirozik, Kerüli a nagy sárt, csak ugy káromkodik. Átkozott csizmája! beh rövid a szára, Hej minden órában elmerül a sárba. Verje meg az Isten a mészáros bárdját, Hej mért vagdosta el a kis borju lábát. Mostan a kis borju nem tud lábán járni, Szegény bakancsosnak hátán kell hordani.

273. Mikor masirozunk, kapitány uram! Holnap, holnap, holnap után, Csütörtökön ebéd után, Kedves katonáim! Mi lesz az ebédünk, kapitány uram! Lencse, borsó, káposztával, Jó borocska szalonnával, Kedves katonáim! Elszakadt a nadrág, kapitány uram! Elszakadt a bakancs, kapitány uram! Vagyon szabó, csizmadia, Ki megvarrja, ki megfoldja, Kedves katonáim! Vetetlen az ágyunk, kapitány uram! Itt van Sári, majd megveti, Ékes az ő viseleti. Kedves katonáim!

274. Jaj beh illik a huszárnak, Ha szemébe néz a lánynak; Nem is néz ő, csak oda vág, Hogy ne lássa a rosz világ. Szállj le, huszár, a nyeregből, Vedd ki lábad a kengyelből; Ereszd meg a lekötődet, Öleld meg a szeretődet.

275. El kell menni, nincs mit tenni, Jaj jaj, beh keserves! Marsot vernek, pedig ennek Engedni köteles. Szegény fejem, mert fölvettem Hópénzem s ezzel kötöttem Zászlóhoz hitemet, Egész életemet. Bár betegség vagy más inség Rongálja testemet, Tüz vagy tenger, éles fegyver Fogyaszsza éltemet: Akkor is végső csep vérem. Hozzád von érzékenységem, Mig tart lélekzetem, Én édes nemzetem!

276. Nem kell nekem papiros, Maradjon a boltba, Jobban illik fényes kard Az én oldalamra. Gálicz helyett golyóbis Csörög a zsebemben, Tinta helyett palacz bor Villog a kezemben.