Note 1) — ELSŐ RÉSZ. A LEGENDA.
Reading edition
Zlevkának híjják azt a bort, ami a papnak jut a szőlősgazdáktól s ami egy közös edénybe összeöntve, különös italt képez.
2) Minden jómódú tót prémes mentét vesz a maga asszonyának, amely drága öltöny négy-öt generáczión megmarad s csak panyókára viselik a templomba, hívják pedig tótul «mentyék»-nek.
3) A tizenkét leggazdagabb parasztot «mágnács»-nak nevezik a tótok, természetesen a mágnás szóbul.
4) Apró földbirtoknak fitymáló elnevezése a vidéken. A skvarka szórul szóra fordítva tepertyűt jelent.
5) Cserép-pipa, melyet a tótok megtöltve a parázsba kaparnak s egy darabig ott hagyva, kezdik csak színi.
6) Rétszegény vidéken, ahol kevés széna terem, gondosan karóra rakják, hogy semmi el ne pusztuljon belőle.
7) Paraszt rendszerint csak a tömlöczben hízik meg.
8) Hogy t. i. szemtől jött a baja. A nép azt tartja, hogy az irigykedő rábámulás megigézi a gyermeket.