Ki látott engem?

Volt nálamnál már haragosabb Élet? S haragudtam-e vagy csak hitem tévedt? Szívem vajjon nem szent harang verője? Vagyok csakugyan dühök keverője? Kit mutatok s mit kutató szemeknek? Nem csalom-e azokat, kik szeretnek? Szeretem-e azokat, kiknek mondom? Méltán gerjeszt haragot büszke gondom? Ennen dühöm nem csak piros káprázat? S azok forrók, kik közelemben fáznak? Bolond tüzem alágyujt-e szíveknek? Szeretnek-e, kik szerelmet lihegnek? Csókos szám miért tör szitokba rögtön? Nem tenyeremet rejti csak az öklöm? Pótolnak-e életet élet-morzsák? Érdemlem-e szánásnak csúnya sorsát? Szabad-e engem hidegen megértni? Szabad közönnyel előlem kitérni? Gerjedt lelkemnek ki látta valóját? Ki lát, szívem, sebes és örök jóság? Istenülő vágyaimba ki látott? Oh, vak szívű, hideg szemű barátok.