Hétről-hétre
Reading edition
GLOSSZÁK
A hercegprímás a Regnum Marianum céljaira 100.000 koronát adományozott. Mi általában nem foglalkozunk jótékony cselekedetek dicsőítésével, akkor sem, ha főpapjaink az adakozók. Adakozni a fölöslegből: kötelesség. S ha kinek nincs több koronányi feleslegénél és ennyit ad—adománya lelki értékben a milliók feleslege mellé kerül. De a hercegprímás példaadása más megítélés alá esik. Régóta figyeljük adakozásait s ma már nagyszabású, egységes jótékonysági akció bontakozik ki előttünk. Logikus fővel, a kort megértő higgadt lélekkel és okosan érző szívvel szervezett akció. Nem hézagok bevakolása, túltengő könymirigyek ideig-óráig tartó eldugaszolása kisebb-nagyobb összegekkel, hanem előre lendítése hosszú időre és messzi távlatokra, senyvedő intézményeknek, meg nem alapozott életrevalóságoknak; talpraállítása gondokkal küzdő szervezeteknek. Csernoch János látszólag hideg szemmel nézi az életet, voltaképen pedig az okosság és praktikus fölény szuperpluszával. Áttekintése és koncepciója van, csodálatos józan érzéke a keresztény praktikumhoz, ami csak hosszú élet átgondolt tapasztalatain szűrődhetik keresztül. Legújabban a Regnum Marianum-ra esett figyelme. Nemcsak arról nevezetes ez a szivünkhöz közelálló intézmény, hogy ott adják ki és szerkesztik testvérlapjainkat a „Zászlónk‟-at, „Nagyasszonyunk‟-at, „Kis Pajtás‟-t, hogy egyideig lapunk is tulajdonába tartozott s ma is lelki szoros rokonságot tart vele, hanem arról is, hogy otthont nyújt a budapesti kath. hittanárok egyrészének, még pedig családias, testvéri, tiszta, boldog, munkás otthont. S a hercegprímás sok-sok papja él még otthontalanul e kísértő kőrengetegben s a hercegprímás a Regnum Marianumot most nagyszabású koncepcióval kiemeli csendes rejtekéből és korszakos alakulás középpontjává avatja. A levél, mellyel adományát kiséri, fejedelmi szózat és fejedelmi igéret. A fővárosi hittanárok állandó otthonának meg kell teremtődnie. A Regnum Marianum szellemének vonzó köre a fejedelmi szózattól és ténytől újabb akcióra tágul. A hitoktatás intenzitása és hatékony ereje a jövő nemzedék keresztény lelkiségének egyetlen biztosítéka. Az otthontalan hittanárok egységes, meleg, bensőséges otthonba tömörítése régi programja a Regnum Marianum vezetőségének is. A hercegprímás most rajtuk, nemes munkájukon felejtette mindig éberen figyelő szemét. S ahol ez a nyugodt, gondolkozó szem megpihen,—az megérzi a kéz áldását is. A Regnum Marianum kis köztársaság, különlegesen kialakult katholikus életközössége a hercegprímás adománya révén hivatalos pecsétet kapott és meghívót újabb, nagy feladatokra. Biztos, hogy az új feladatok miatt örül elsősorban a fejedelmi ajándéknak, mert minden egyes tagja erős, elszánt harcosa a hitnek és szerető barátja az ifjúságnak. Budapest hitoktatásának egységes szervezése, Budapest jövő keresztény generációjának, a keresztény intelligenciának megmentése nem budapesti, nem is esztergom főegyházmegyei kérdés, hanem elsőrangú országos érdek. A hitoktatók nagyszabású otthonának megteremtése a Regnum Marianum szellemében közös ügye a magyar katholikus világnak. A hercegprímás ezt a sürgős, égető feladatot ismerte fel és kinyújtotta segítő kezét. Másokon a sor, hogy kövessék példáját. Ez nem jótékonyság, nem is szeretjük ezt a szót használni, ez kormányzati bölcseség és mérhetetlen erkölcsi haszonnal járó befektetés. Ezért és csakis ezért írtunk—szokásunktól eltérően—egy, mindezek nélkül is nagylelkű és jelentős főpapi adományról. a. j.
Hatósági ruha és cipő. Apránként feleszmélnek kormányzóink s két rendelettel elibeállanak a vér-és aranyelmélet zsebrákjainak. Lesz olcsóbb ruha és olcsóbb cipő. Egyelőre ruhát csak korlátolt számban kaphatnak az arra legjobban rászorulók, viszont a cipőuzsorát egyetlen szorítással megfékezik. Így azután lehetővé válik, hogy pap, tanító, jegyző s egyéb hivatalnok egy hónapi fizetésének feláldozásával már vehessen egy pár cipőt, amelynek megvásárlására egy hónappal ezelőtt negyedévi fizetésre volt szüksége. Lehet lesz majd, hogy a kereset után élő művelt középosztály valamelyik páriája a feleségének és gyermekeinek is kiutalhasson egy-egy cipőfejelést vagy talpalást s az se lesz ritkaság, ha eső idején szárazlábbal ússza meg az uccát. Mi csupán arra az egyébként igen egyszerű kérdésre várnánk feleletet, hogy miért vártak a rendcsinálással negyedfél esztendőt, amikor a háború kitörésekor egyszerre mindent le lehetett volna foglalni s meg lehetett volna rendszabályozni. Emlékezünk arra, hogy derék közvetitőink azon időben még kábultak voltak a rémülettől, azt hitték, hogy becsületeseknek muszáj lenniök, mert máskép felkötik őket. Akkor még birtak volna velük. Azóta azután már rájöttek arra, hogy nekik ez a háború tulajdonképen csak az ő diadalmas offenzivájuk ellenünk és szokásuk szerint megint győztek. Hogy ezután lassúbb lesz a tempó, az már alig használ az áldozatoknak.
A király Stemmer László árkászkapitány jelentését fogadja a harctéren
Báró Stöger-Steiner közös hadügyminiszter most ünnepelte negyvenéves szolgálati jubileumát
A megszállott velencei tartományból. Olasz leány a kútnál
Tompa irodalmi hagyatéka. A virágregék és hazafias allegóriák szelíd szavú költője halála előtt néhány héttel egy könyvalakú, fekete pecsétes csomagot küldött a jászóvári premontreiekhez megőrzés végett. Közülök többel jó barátságban volt, Rozsnyón sokszor felkereste őket. A plébániai anyakönyvlapokból készített burkolatra maga jegyezte fel óhaját, hogy a csomag 50 év múlva bontandó fel, kiadásából eredő jövedelem a Tud. Akadémiát illeti. Az 50 év folyó hó 15.-én telik le és pünkösd harmadnapján a jászói országos levéltár egyik érdekessége a nyilvánosság elé kerül. Mi van a szerető gonddal őrzött csomagban? Gyulai Pál és Lévay József nyilatkozatai szerint Tompa kortársaira vonatkozó anekdoták és persziflázsok, egykorú eseményekre vonatkozó egyéni bírálatok, melyeket a költő nem akart akkoriban napvilágra juttatni, nehogy özvegyen hagyott hitvesét kellemetlenségek érjék. Aligha csalódunk azonban, ha oly költeményeket is várunk, melyekben Tompa honfiúi bánatát leplezetlenül megírta költészetének ama korszakában, amidőn a cenzúra miatt csak fátyol alatt mutogathatta allegóriáiban az elnyomott nemzet sebeit. Bármi legyen a titokzatos könyvben, közvetlenül és vonatkozásaiban sok érdekességet igér Tompa életének utolsó szakából.
A kútnál. H. R. hadnagy írja az olasz harctérről az alábbi sorokat: A megszállott velencei tartományban egy olasz város határában tanyázunk. A front innen 50-60 kilométerre van; mi biztosító szolgálatot teljesítünk. Az itt elmenő hadiutat biztosítjuk az utánpótlás számára. Hosszú ideig nem volt semmi különös dolgunk, csendben töltöttük a napokat és azalatt „kulturmunkát‟ végeztünk. „Megszelidítettük‟ az olaszokat. A lakosság egyik része elmenekült a visszavonuló olasz hadsereggel, a másik rész pedig itthon rekedt, de sokáig nem mert a rejtekhelyekből előjönni. A vízhiány kényszerítette az elrejtőzködött, bizalmatlan lakosságot, hogy megkezdje újra a mindennapi forgalmat. A városnak nincs vízvezetéke, néhány kút látja el vizszükségletét. A legjobb és legbőségesebb vizet pedig az a kút szolgáltatta, amely a mi tartalékállomásunk közelében volt. Két öreg, töpörödött olaszt küldtek ide a kúthoz, hogy kikémleljék a helyzetet. Ezeket úgylátszik arra szánták, hogy az „emberevők‟ e vén csontokat falják fel először. A következő napon két idősebb asszony merészkedett a kúthoz és ezek is jó híreket vittek haza. Az ellenséges katonák nem eszik meg az olaszokat. És egyszer csak annyira helyreállott a bizalom, hogy két szép olasz leány tünt fel a kútnál. Ezek voltak aztán az igazi békekövetek. Teljesen helyreállott a bizalom, mi is bementünk a városba és az olaszok is szabadon jártak-keltek benne. Rövidesen eltünt minden nyoma az ellenségeskedésnek. A mult héten már „tarka délutánt‟ rendeztünk a kútnál. Olasz lányok és asszonyok nevettek a mi katonáink tréfáin. Ezt a nevezetes kutat lefényképeztük és bemutatjuk önöknek is.
Gabona. Milyen bűvösen hangzó szó lett ez a háború alatt. Valamikor földszagot hozott a szalonba, most pedig kenyérillatot érzünk utána. Mindnyájan elismerjük, tudjuk, hogy ez a föld legdrágább kincse, az ég áldása. Búza, rozs... kenyér... A milliók itthon és az idegenben a nap minden órájában ezekre gondolnak. Népek sorsa, birodalmak jövője, azon fordul meg, hogy van-e kenyerük? A hadviselésnek is ez a legfontosabb fegyvere. A kenyér legyőzi az ellenséget. Ukrainából vonatok, hajók hozzák a gabonát és rövidesen megérik a román béke vetése is. A román malmokban a központi hatalmak számára őrölnek. A béke olajágának is kenyérillata van...
Tábori tüzérsiremlék az olasz harctéren
