Note 1) — MIKES KELEMEN LEVELEI. (continued 2)

Az eredeti kéziratban, kétségkívül hibásan, vagyon áll.

2) A kéziratban hibásan igy: hogy ezeket gyalázatosan bánjanak vélek.

3) Ez előnéven nevezi őt Rákóczy, végintézetében.

4) L. Cserei Mihály Históriája, Kazinczy Gábor által. Pest, 1852. 473. szelet. és Gr. Kemény József, gr. Lázár Miklósnál: A gróf Lázár Család, Kolosv. 1858. 82. l., mely hely szerint Kelemen atyja Pál, nagyatyja György, nagyanyja Hídvégi Nemes Klára, egy gr. Lázár János által 1799-ben egy pör mellett az erdélyi kir. tábla elébe terjesztett nemzékrend alapján, de melynek képtelenségét a maga Kemény által közlött adatok bizonyítják. Ezek szerint t i. Nemes Klára 1673-ban ment férjhez Lázár Imréhez, s mint ilyen perelt 1674-ben a maga és fivére Mikes Pál nevében Pongrácz Zsigmonddal. Ha Mikes György neki ama nemzékrend szerint férje, és Pál, neki fia, emez minden esetre csak 1691-en innen születhetett volna, mert Nemes Klára férje ez évben még élt (Kemény, Lázárnál 83. l.), s így Kelement, ki 1690-ben született, akkor nemzette volna, mikor még maga sem született! Helyesb, sőt egyedűl lehetséges tehát a Mike Sándor úr nemzékrende, melyet velem Hodor Pál úr levele után Nagy Iván úr közlött, s ez így áll:

Kassay Anna

1. férje: 2. férje:

Hídvégi Nemes György Mikes György

leánya: fia:

Nemes Klára Mikes Pál

(Lázár Imre) (Torma Éva).

|

Mikes Kelemen.

E szerint Mikes Kelemen nagyatyja György, nagyanyja Kassay Anna, s mostoha nővére csakugyan Nemes Klára. S ehez képest igazítandó meg mind Lázár az id. h., mind Kővári: Erdély nevezetesebb Családai, Kolosv. 1854. 183. l. s az őt követő Nagy Iván Magyarorsz. Családai, VII. köt. 473. l. – Pál, Kővári szerint az id. h. 184. l. Tököli mellett harcolt, ezzel kibújdosott, Bukurestben múlatván magára haragítá az oláh vajdát, ki titkon beküldé Erdélybe a (császári) hadak parancsnokához; ez Fogaras várába záratá, hol szörnyű kínok közt végezék ki. Ez igaz lehet, de Mikolánál, kire Kővári hívatkozik (Hist. Geneal p. 22), erről egy hang sincs!

5) T. i maga azt írja: „Az első levelemet, amidőn a nénémnek írtam, huszonhét esztendős voltam, eztet pedig hatvankilencedikben írom“ (l. e munka II. köt. 216. l.) Írta pedig amaz első levelét 1717. oct. 10.; ez utolsót pedig 1758. dec. 20.

6) A rokonság fokát a Kővári táblázatából tett köv. kivonat állítja elénkbe, de Zsigmond helyébe a fent hitelesen bemutatott Györgyöt iktatván be nagyapjáúl:

BENEDEK

Gábor – Benedek – Mihály – Zsigmond – Kelemen – MIHÁLY gróf. Miklós – Mihály – Benedek – György – Pál – KELEMEN.

Mely táblázat, ha áll, Mihály gr. és a mí Kelemenünk közös ösüktől öt ivadék által voltak elválasztva.

7) L. a felebb IV. fejez. közlött saját levelét.

8) L. Histoire des Révolutions de Hongrie, a la Haye, 1739. Tome V. (Mémoires du Prince François Rákóczy) 129, 130. ll.

9) Mémoires (Hist des Rév. V.) 176, 178. ll.

10) L. Hist des Rév. II. k. 249. 251. l.

11) L. u. ott V. k. 338. l.

12) 1738. oct. Nikápoly alatt a Dunába szakadó Olt vize látásán megindúlva: „csak azt sem láthattam – így ír Levelei II. köt. 108. l. – suhajtás nélkül; mert olyan édes hazából foly ki, ahonnét 31 esztendőtől fogvást vagyok kirekesztve“ (tehát 1707 óta).

13) L. LXXXV. Lev. I. köt. 213. l.

14) L CXLV. Lev. II. köt. 112. l.

15) „Hadakozásra hítak ide, de békességre jöttünk.“ XII. Lev. I. köt. 25. l. S ismét: „A bizonyos, hogy olyan reménység alatt jöttünk ide, hogy hadakozás által menjünk hazánkban; de nem a volt az irántunk való rendelés“ XIV. Lev. I. k. 29. l.

16) Nagy Iván: Magyarország Családai, id. h. 475. l. (Kővári után).

17) L. XII. Lev. I. 25. l.

18) L XIV. Lev. I. 29. l.

19) Ugyanott.

20) L. XVI. Lev. I. k. 32. l.

21) L. XIX. Lev. I. 36.

22) L. XXXII. Lev. I. 61 l.

23) I. k. 64 l.

24) XXX. Lev. I. 56. l.

25) XXXII. Lev. I. köt. 60. l.

26) Rákóczy testamentomában olvassuk: „Au Porte-arquebuse Koezegi 1000 liv.“ Hist. des Rév. VI. 78. l.

27) L. LXVIII. Lev. I. 164. l. és LXXV. Lev. I. 185. l.

28) L. LXXIII. Lev. I. 178.

29) L. LXXVII. Lev. I. 191. – A Zsuzsit illető helyek: I. köt. 76. 95. 105. 106. 108. 110. 121. 123. 159. 161. 162. 171. 188. s a felebbiek.

30) L. XCVIII. Lev. II. köt. 31. l.

31) L. C. Lev. II. köt. 40. l.

32) L. CI. Lev. II. k. 42. l.

33) L. CIII. Lev. II. k. 45. l.

34) L. CVI. Lev. II. k. 52. l.

35) L. CIX. Lev. II. k. 57. l.

36) L. CXII. Lev. II. k. 62, 63. l.

37) L. CXX. Lev. II. k. 76. l

38) L. CXXIV. Lev. II. köt. 81. l.

39) L. CXXV. Lev. II. k. 83. l.

40) L. CXXV. Lev. II. k. 84. l.

41) L. CXXVI. Lev. II. k. 85. l.

42) L. CXXIX. Lev. II. k. 91. l. és CXXXII. 94. l.

43) L. CXXXIV. Lev. II. k. 96. l.

44) L. CXL. Lev II. k. 105. l.

45) L. CXXXVII. Lev. II. 100. l.

46) L. CXLV. Lev. II. k. 112. l.

47) L. CXLVI. Lev. II. k. 113. l.

48) L. CXLIX. Lev. II. k. 120. l.

49) L. CLXIV. Lev. II. k. 145. l.

50) L. CLXV. Lev. II. k. 146. l.

51) L. CLXIV. Lev. II. k. 145. l.

52) A Petkyek később lettek grófokká; a Pálffyak pedig, vagy Perényiek az erdélyi Mikesekkel semminemű összeköttetésben nem álltak.

53) Férjezettnek kell pedig e nőt képzelnünk a szerint, mit Mikes hozzá (I. 211.) ír: „Némely historicusok ugyan azt mondják, hogy a menyasszonytánc vígabb (a baráttáncnál): ked tudja jobban, mint én“ (t. i. mert ked azt már eljárta).

54) L. I. 12. 136. 198. 184. 196 stb.

55) Péld. 137. 152. 155. 195. 196. 187. 210 stb.

56) Péld. II. 137. 215. stb.

57) Ily helyeken ő mindig azokat érti, kik 1717-ben a megholt fejdelemmel együtt menekűltek.

58) L. CLVI. Lev. II. köt. 133. l.

59) Fia Tót Andrásnak, Bercsényi tisztjének, ki atyjáról e fontos sorokat írja: „Feu mon Père avoit suivi (Rodostóba, helyesben Törökországba) ce Prince, et en était parti l’année 1717. pour venir servir en France. Les differentes commissions, qu’ il eut, le mirent souvent à portée de revoir ses anciens camarades, au milieu desquels il vint mourir en 1757. Le comte Tczaky ne lui survécut que huit jours, et cessa de parler en apprenant sa mort.“ Mémoires du Baron de Tott sur les Turcs et les Tartares. Amsterdam, 1785. II. partie l. 1.

60) ✝ sept. 22. 1793.

61) Előszava költ febr. 18. 1794.