A szövetkezés
Reading edition
Az ember, ha többedmagával összeáll, szövetkezik, társul, egyesült erővel könnyebben érhet el bizonyos célokat, sőt olyan célokat is elérhet, amelyeket külön-külön egy-egy ember elérni nem is tudna.
Ha a csónakban többen eveznek, a csónak gyorsabban halad és hamarább jut el a célhoz, mintha csak egy ember evezne benne. Ha nagy, súlyos követ kell megmozdítani, hasztalan fog hozzá akárhány ember is külön-külön, a kő meg se mozdul. Ha azonban többen egyszerre emelik, könnyűszerrel megmozdíthatják.
De így van ez nemcsak azokkal a feladatokkal, amelyeknek a végrehajtásához nagy testi erőre van szükség, hanem azokkal is, amelyek nagy tőkét (pénzt) igényelnek. Különösen a gazdasági élet terén látjuk és tapasztaljuk, hogy az, akinek nagy tőkéje van, könnyebben boldogulhat, mint az, aki csak kis tőke felett rendelkezik.
Az az iparos, akinek több a pénze, gépeket állíthat be a műhelyébe és így több munkát gyorsabban végez el. Minthogy pedig a gépmunka olcsóbb, mint az emberi munka, a munkára kevesebb a költsége, mint a szegényebb iparosnak, aki gépeket nem vehet. A nagy tőke felett rendelkező nagyiparos már a nyersanyag beszerzésénél is előnyben van a szegényebb kisiparossal szemben, mert nagyban vásárolva olcsóbb áron vásárol.
A cipész olcsóbban vehetné a bőrt, az asztalos a fát, a lakatos a vasat a gyárostól, mint a kereskedőtől, ámde a gyáros nem árusít kicsinyben, csak nagyban, a kisebb iparos pedig—mert nincsen nagy tőkéje—csak kicsinyben vásárolhat. Kénytelen tehát a kereskedőtől venni, aki drágábban árusít, mint a gyáros, mert maga is a gyárostól veszi az árúkat és abból él, hogy olcsóbban vásárol és drágábban ad el.
De nemcsak az iparosaknál van ez így, hanem a kereskedőknél és a gazdáknál is. Mindenütt előnyben van a nagy tőke a kis tőke felett. A nagykereskedő olcsóbban vásárol, mint a kiskereskedő, a nagybirtokos aránylag kevesebb költséggel míveli a földet és többet termelhet, mint a kisgazda, akinek nincsen pénze arra, hogy vető-, arató-, kazalozó-és több efféle gazdasági gépet vásároljon. De nem is volna gazdaságos, ha megtenné, mert a maga kis birtokán ezeket a gépeket nem használhatná ki kellően.
Látjuk tehát, hogy a gazdasági életben a kisiparos hátrányban van a nagyiparossal, a kiskereskedő a nagykereskedővel, a kisgazda a nagybirtokossal, egyszóval a kis tőke a nagy tőkével szemben.
Ámde ha sok gyengébb ember összeáll, egyesült erővel el tudja végezni ugyanazt a munkát, amit az erős ember egymaga végez. Éppen így, ha több, kis tőkével rendelkező ember áll össze, együtt van a nagy tőke, megvan tehát a mód arra, hogy azt a hátrányt, amely a kisiparost a nagyiparossal, a kiskereskedőt a nagykereskedővel, a kisgazdát a nagybirtokossal szembeállítja, kiküszöböljük.
Ez a mód: a szövetkezés.
A szövetkezésnek nagy jelentőségét és óriási előnyeit már az egész világon felismerték. Szövetkeznek, egyesületbe lépnek, társulnak egymással az iparosok, a kereskedők, a termelők, a fogyasztók, igen sokféle cél érdekében. így létesülnek anyagbeszerző-, értékesítő-és termelőszövetkezetek, fogyasztási szövetkezetek, hitelszövetkezetek, valamint mezőgazdasági és ipari géptársulatok.
A cél mindig az, hogy a kis tőke felett rendelkező ember is élvezhesse a nagy tőke előnyeit.
Ha sok kisiparos együtt szerzi be a nyersanyagszükségletét, akkor nagyban, tehát olcsóbban vásárolhat. Ha több iparos együtt bérel raktárhelyiséget, jobb helyen és nagyobb raktárt tarthat, mert a költség megoszlik és egyre-egyre kis költség esik. Ugyancsak könnyebben értékesíthetik a gazdák mindenféle termékeiket, ha szövetkeznek, mert így aránylag kevés költséggel vehetnek helyiséget, az együttes szállítás is olcsóbb. A fogyasztási szövetkezetek is azt a célt szolgálják, hogy a szövetkezet tagjai együttesen, tehát nagyban és közvetlenül a termelőktől szerezzék be a szükségleteiket és így olcsóbban jussanak az árúkhoz és élelmiszerekhez, vagyis a fogyasztási cikkekhez. Az ipari géptársulatok is szövetkezéssel alakulnak, még pedig úgy, hogy több, egyazon ipart űző iparos összeáll, közös költségen vásárol és tart üzemben ipari gépeket, amelyeket azután közösen használnak.