A drótszövés
Reading edition
A kertek, gyümölcsösök és ketrecek dróthálóit, a malmokban a liszt szitálására való rostákat és a kézi rosták drótszövetét, nemkülönben a cséplőgépek drótszitáját ma már éppen úgy gépen szövik, mint a posztót. A különbség az, hogy a drótszövőgép nem olyan bonyolult, mint a gyapjúszövő, mert a drótszövőgyárakból kikerült árúcikkeket nem kell olyan sűrűre szőni, mint a posztót, még azokat a drótszöveteket sem, amelyeket vékony rézdrótszálakból készítenek és villamos gépekben használnak. Ezeket pedig többnyire nem gépi erővel, hanem kézi szövőszéken készítik.
A drótszövő gép A tekercsekről legombolyodó drótszálakat az orsók vashengeren szövik hálóvá. A kész dróthálót a gép maga csavarja lel hengerekre.
Azok a gépek, amelyek a dróthálókat szövik, leginkább egyforma szélességű és egyforma nagyságú szemekkel ellátott dróthálókat szőnek. Vannak gépek, amelyeken csak olyan dróthálót szőhetnek, amin a háló szeme négy-négy centiméteres, vannak azután olyanok, amelyek hat és olyanok, amelyek nyolc centiméteres szemekre szövik a dróthálót. A gép szerkezete olyan, hogy a tekercsekről legombolyodó drótszálakat az orsók vashengeren szövik hálóvá. A négyzetalakú szemek úgy alakulnak rajta, hogy a henger hosszában és széltében, körülbelül két miliméter mélyen rovátkolt, egyforma négyzetekre (kockákra) van osztva. Az előlről és jobbról-balról futó drótszálakból olyan szemek képződnek, amilyen nagyságúak a henger rovátkáiból kiemelkedő kockák. Van olyan henger is, amelyen nem négyszögletes, hanem téglaalakú, vagyis hosszúkás a minta, de mindenik egyforma erőssé szövi a hálót. A szövés úgy történik, hogy a gépben előlről két drótszál együtt fut a henger rovátkáiba, egy forgókészülék egymásköré fonja és ez az egymáskörül fonódás a henger kockáinak felső és alsó sarkán egy pillanatig, tehát addig szünetel, amíg az oldalról futó drótszál szorosan a fonadék közé kerül és ott úgy megerősödik, hogy szét sem választható. Ilyen hengeren egy sorban körülbelül száz kocka van, mivel pedig húsz kockasor is ráfér, egy hengeren kétezer négyzetet is kirovátkolhatnak. Mennél nagyobb a négyzet, annál kevesebb fér belőle a hengerre. A szövőgépen nagyságában különböző szemű dróthálót lehet szőni, de csak úgy, ha a kisebb kockájú hengert nagyobbal, vagy ha a nagyobb kockájut kisebb kockájú hengerrel cserélik ki. Az apróbb szemű hálóhoz vékonyabb, a nagyobbszeműhöz vastagabb drótot használnak. A dróttekercsek a gép hátsó részén, rendszerint erős fali állványra vannak felszerelve és a gépben négy irányban futó orsók onnan gombolyítják le a drótszálakat. A henger vasból van és kockáinak nagysága mindig egyforma marad.
Azokon a gépeken, amelyeken a malmok szitáló-szekrényeihez és a cséplőgépek rostáihoz való dróthálót szövik, nincsenek ilyen hengerek. Az ilyen gépet külön kell beigazítani például a gabonarosta vagy külön a cséplőrosta gyártására, mert ezeknek nagyobb a szeme és külön a lisztszitálóra, amelyhez tudvalévően igen apró és sűrűszemű rosta szükséges. Majdnem olyan sűrűszemü, mint a kézi szitához, amelyen tésztadagasztás előtt otthon szitálják át a lisztet. A legtöbb drótfonatgyárban villamoserő hajtja a szövőgépeket, de némelyik gyárban még kézi szövőgépek is működnek, amelyeken igen finom drótszöveteket fonnak. Rendszerint tíz-tizenötszörös fonású rézdrótszöveteket, afféle szűrőket, amelyeket a villamosgépekben használnak vagy egyszeres fonású sodronyszöveteket, amelyek tejszűrésre valók.
Igen egyszerű szerkezetű gépen készülnek azok a sodronyhálók, amelyeket kertkerítésekre és kapukra vagy ajtókra alkalmaznak. Ezeknek a hálóknak a szemei nem kockaalakúak, hanem inkább gömbölyűek vagy olyan az alakjuk, mint a hegyére állított kockának. Az ilyen sodronyhálók állványon készülnek, amelyen egy forgókészülék egy kinyúló, tompa kést forgat. A forgókészülék a késre csavarja a sodronyt, melyet a kés hullámvonalassá vagy hegyesszögű cikk-cakkossá görbít, azután a sodronyt az előtte álló asztalra kitolva, a következő szál hullámvonalas sodronyt a másikba illeszti és így egymásba fonja.
Ezekben a sodronyszövőgyárakban készítik a tüskés sodronyokat is. A tüskés sodrony igen alkalmas kerítés a szőlők, gyümölcsösök és vadaskertek bekerítésére. Ha valaki tüskés sodronyt rendel a gyárból, fatekercsre gombolyitva kapja meg. A sodronyt a földbe jól beerősített első oszlopnál erre való behajlított, kéthegyű szeggel a felső részen kell gyöngén az oszlopra szegezni és az utolsó oszlopig kell a tekercsről legombolyítani. Azután minden oszlopnál külön felszegezve, feszitővassal vagy erős fadoronggal jól ki kell feszíteni a sodronyt. Miután ez megtörtént, a kéthegyű szegeket véglegesen be kell verni az oszlopokba. A sodrony a túlságos feszítés következtében sem szakad el, mert a két drótszálból font acéltüskés sodronynak nagy a ruganyossága és a hőmérséklet változásához képest kitágul vagy összehúzódik. Elég, ha a kerítés négy sor tüskés sodronyból áll és a sodronyszálak egymástól olyan távolságra vannak beverve az oszlopokba, hogy se ember, se állat át nem bujhat a kifeszített sodronyszálak közén. A felszegezést mindig felülről kell kezdeni.
