III. A MÉREGTELENÍTÉSI FOLYAMATOK TESTÜNKBEN ÉS AZOKNAK ELŐMOZDÍTÁSA EGÉSZSÉGI RENDSZABÁLYOKKÁL.

1. A mérges anyagok elpusztításáról és kiválasztásáról általában.

Nem igen létezik testünknek még oly parányi része sem, mely ne volna a baktériumok ezernyi tömegétől körülvéve. Amint megzavarjuk bőrünknek épségét pl. egy kisebb karcolás által, azonnal benyomulnak az emberi szervezet szöveteibe és megtámadják azokat. Testünk azonban oly kitünően van megalkotva, hogy amint idegen test kerül szöveteibe, azonnal testünk védelmére szolgáló anyagok veszik azt – rendőrök módjára – körül s ezek a védőanyagok a fehér vérsejtek. Ezek megzavarják, felfalják a betolakodót és ily módon kártékony hatását megsemmisítik. A fehér vérsejteket a nyirokmirigyek és a lép készíti. Innen vándorolnak testünkön keresztül és útját állják a baktériumoknak, valamint testünkbe kerülő más idegen anyagoknak. A vörös vérsejtek főképződési helye a csontvelőben van. A nyirokmirigyek nemcsak mint fehér vérsejtek képződési helye játszanak fontos szerepet, hanem képesek bizonyos kártékony anyagoknak, mint pl. baktériumoknak, a vérpályába való bejutását is megakadályozni.

A nyirokmirigyek jelentőségét emeli az a körülmény is, hogy szoros összefüggésben állnak a különböző vérmirigyekkel, különösen a pajzsmiriggyel. Megfigyelték, hogy myxödéma, valamint Basedow-kór és akromegalia eseteiben a nyirokmirigyek meg voltak duzzadva.

Igen fontos nyirokképződmény, mely megvéd bennünket a különböző fertőzések ellen, a torokmandula. Vörhenynél, kanyarónál vagy akut vesegyulladásnál, úgyszintén a Basedow-betegségnél, egyes gyógyszereknek, mint a jódnak adagolása után, vérbő és erősen megdagadt mandulát láthatunk.

Nagy védőfontosságát legjobban bizonyítja az, hogy kétoldali teljes kiirtása után különböző bajok, mint pl. bőrkiütések keletkeznek. Teljesen helytelen eljárás tehát a mandulákat teljesen eltávolítani. Részlegesen is csak olyankor irtsuk ki őket, ha oly nagyok, hogy a légzést nehezítik, vagy pedig oly gyakran gyulladtak, hogy ezáltal mérgezési vesegyulladás veszélyét rejtik magukban. A garatmandulákat sem szabadna teljesen eltávolítani.

A vérmirigyekhez hasonlóan a nyirokmirigyek között is szoros kapcsolat áll fenn, amennyiben az egyiknek elváltozása a másikét is előidézheti. Mandulagyulladás után nem ritkán a bél vagy a féregnyulvány nyirokszövete is gyulladásba megy át. A vérmirigyek különösen fontos szervek a méregtelenítő folyamatok szempontjából, mert különösen a pajzsmirigy, a mellékvesék, a máj, és az agyalapi mirigy a testünkben az emésztés és az anyagcsere folyamatában képződött mérgeket elpusztítják, és ezeken kivül a bakteriumok által okozott fertőzések, valamint különféle a testünkbe bevezetett idegen mérgek ellen megvédenek. Ugyanerre a célra szolgál a bőr, mely erős izzadás által, – a vesék, melyek bő vizelésük által – és a belek, melyek bő székletétel által törekednek ez ártalmas anyagokat szervezetünkből kiválasztani.

Vizsgáljuk ezek után egyenként ezen fontos szervek működését és épen tartását, melyek szervezetünket megóvják, belőle a mérges anyagokat kiküszöbölik és ezáltal az időelőtti vénülésnek elejét veszik.

2. A pajzsmirigy működésének egészségi rendszabályokkal való fokozása.

Ha pajzsmirigyünket egészségben akarjuk tartani, úgy természetesen kerülnünk kell mindazt, ami károsan hat rá, mindenekelőtt a fertőző betegségeket, a túl gyakori terhességet, a nemi kicsapongásokat, az eledelek, élvezeti cikkek vagy orvosságok által való mérgezéseket, továbbá a lelki felindulásokat (harag, gond stb.). E káros behatások közül egyeseket könnyen, másokat viszont sehogy sem tudunk kikerülni. Fertőző bajokat pl. könnyen szerezhet magának mindenki, de ez alól is kivonhatjuk magunkat, ha többek között óvakodunk főzetlen folyóvizet, vagy tuberkulotikus tehén tejet inni, tüdőbeteg ember kigőzölgéseit belélegzeni stb. Egy másik fejezetben részletesen fogjuk tárgyalni azokat a veszélyeket, amelyek pajzsmirigyünket a túlságos bő húsfogyasztás révén érhetik. Blum szernnt a pajzsmirigynek egyik fontos feladata az, hogy beleinkben megakadályozza az állati táplálék bomlásakor keletkező mérgek hatását. Ha már most e mirigyünket huzamosabb ideig túlfárasztjuk, úgy természetszerüleg jelentékeny kárt fog szenvedni. Nem szabad tehát túlsok húst, halat vagy héjas állatot ennünk, legkevésbbé akkor, ha nem frissek. Táplálékaink friss minőségéről orrunk, szemünk és nyelvünk révén győződhetünk meg.

Kerülnünk kell a tartósan erős dohányzást és alkoholivást, mert ezek pajzsmirigyünk számára elviselhetetlenek; dohányozzunk és igyunk csak nagyon mértékletesen, lehetőleg pedig sohasem. Azok a nők, akik fiatalok akarnak maradni, ne tegyék ki magukat, ha már 3–4 gyermeket világra hoztak, a túlságos gyakori terhességnek. Férfiak se éljenek vissza nemi szerveikkel, ha pajzsmirigyük épségben tartásáról és az időelőtti vénülés megakadályozásáról gondoskodni akarnak.

A kártékony behatások megóvásán kívül vannak még más eszközeink is, amelyekkel pajzsmirigyünk egészségét, illetve kiválasztóképességét fokozhatjuk. Ilyen mindenekelőtt a vér keringésének előmozdítása a nyaknak naponkénti rendszeres masszírozásával s a szűk és magas gallérok kerülése. Hordjunk alacsony, széles és puha gallérokat, ha pedig keményített inget viselünk, az ingnyaknak csak egyik gombját gomboljuk be. Gondoskodjunk továbbá jód szedéséről azáltal, hogy növényeket és zöld főzelékeket eszünk, szükség esetében pedig vegyünk be pajzsmirigykivonatokat, különösen előrehaladottabb korban, amikor a pajzsmirigy már rendszerint csenevészedik. Ha ezeket a készítményeket megbízható gyárból hozatjuk, ha frissek és kis adagokban szedjük őket, ha betartjuk azokat a rendszabályokat, melyeket a X. fejezetben fogunk megadni, akkor azok egyáltalán nem mondhatók károsnak, sőt nem is kell a vénülés beköszöntését megvárnunk, hanem azt megelőzve már életünk derekán megkezdhetjük szedésüket. Magamon tapasztaltam, hogy e készítmények egészségünk legkisebb csorbítása nélkül igen sokáig szedhetők, különösen ha időről-időre szünetelünk velük. Különösen hasznosnak vélem vételüket olyankor, amikor a pajzsmirigy túlságosan igénybe volt véve, vagyis: ragályos betegségből való felépülés után, betegágyas nők tejhiányakor, súlyos gond és nemi kicsapongások, továbbá erős szellemi kimerültség esetében. Szükséges azonban, hogy a beteg pajzsmirigykúrája alatt állandóan pontos orvosi felügyelet alatt álljon.

A pajzsmirigy legelőnyösebb táplálása a sok tej- és főzelék- s a nagyon kevés húsevésben áll, mert ez az étrend csökkenti a pajzsmirigy munkáját, amennyiben a bélben kevesebb kártékony terméket hoz létre.

3. Óvóintézkedések a máj egészségben tartására vonatkozólag.

Az első parancsolat a máj egészségtanára nézve betegek és épek számára: korlátozzuk lehetőleg a húsevést! Bárki a kartársak közül megfigyelhette, hogy a májbetegek sokkal jobban érzik magukat és jobb egészségnek örvendenek, ha felhagynak a hússal való táplálkozással. Minthogy a növényi és tejételek a beteg májnak hasznára vannak, természetes, hogy az egészséges májuak számára szintén előnyösek: részint mert kevesebb munkára kényszerítik a májat, tehát kimélik, amennyiben kevesebb méregtelenítendő bomlásanyagot hoznak számára, részint pedig fokozzák ezáltal működési képességét. A tejjel való táplálkozásnak ezenkívül az az előnye is megvan, hogy segíti ezeket a mérges bélbeli termékeket elpusztítani.

A füszerek túlságos élvezete, a gyógyszerek és izgatószerek, mindenekfelett pedig a szeszes italok szintén nagy kárt okoznak a májnak. Nem kevésbbé függ a máj egészsége a többi, vele szoros összefüggésben levő szervek épségétől is, különösen a béltől, mert innen jut a legtöbb mérges anyag a májba. A bél állandóan tartalmazza a baktériumok millióit, melyek a vérbe vagy az epébe jutva, jelentékenyen megváltoztathatják a máj szöveteit. A tejtáplálkozás s az ezáltal keletkező tejsav által a belek dezinficiálhatók.

Ez okból gondoskodnunk kell tehát beleinknek jó állapotban való tartásáról s meg kell akadályoznunk eldugulásukat vagy ételrészeknek bennrekedését. Előrehaladott székrekedés gyakran hoz létre máj- és epebajokat, különösen epeköveket. Legcélszerűbb tehát, ha a májbetegeket hashajtókkal és ilyen hatású alkalikus ásványvizekkel kezeljük. Szükséges természetesen, hogy a gyomrunk is rendben legyen, amit a táplálékok jó megrágásával érhetünk el leginkább.

Egy másik szervünk is fontossággal bír a máj egészsége szempontjából: a hasnyálmirigy. Steinhaus és mások a májzsugorodás számos esetében a hasnyálmirigyen is elváltozásokat észleltek. Másrészt tudjuk, hogy e mirigy megbetegedésekor – pl. cukorbetegségnél – viszont a máj szokott szenvedni. A hasnyálmirigybetegségek gyógyászatáról még nincsenek egész tiszta fogalmaink; az azonban biztos, hogy az ételekben való mértékletesség nagyon ajánlatos, különösen ami a zsír-, hús- és keményítőtartalmú ételeket illeti. Minthogy a hasnyálmirigyre ugyanaz a táplálkozás érvényes, mint a májra, itt is a tej- és a növényi eledelek játsszák a főszerepet.

A nagyon meleg vidékeken való tartózkodás szintén árthat a májnak, ezt orvosi gyakorlatomban gyakran tapasztaltam. Mexikónak forró vidékéről való betegeim mindannyian májmegnagyobbodásban szenvedtek. Többnyire azonban nem az éghajlat ártalmas, hanem az ilyen éghajlat számára alkalmatlan életmód, különösen ami az evést-ivást illeti. A trópuslakónak inkább vegetáriánus és szeszes italok nélküli életet kell folytatnia, ha egészségét, illetve máját épségben akarja tartani.

Minthogy a májbetegségek épp oly könnyen öröklődnek, mint minden vérmirigybetegség (voltak eseteim, amikor a májbajok 3–4 nemzedéken át terjedtek), különösen fontos, hogy májbetegek gyermekeinél alkalmas óvóintézkedésekkel álljuk útját a betegség fellépésének.

4. A tartós székrekedés okai és kezelése.

A székrekedés legfőbb okozója az, hogy a béltartalom nem izgatja kellően a bélfalazatot. Gondoskodnunk kell tehát oly táplálékról, mely vagy minőségénél fogva, vagy pedig erjedésével képes a belet izgatni, amilyen főleg a főzelék és a gyümölcs. Ezek a tápszerek nagyon sok cellulosét tartalmaznak, mely a legjobb bélingerlő eszköz. A legcélszerűbb főzelékek: a paraj, sárgarépa, saláta, zöldbab és a kelkáposzta. A gyümölcs jótékony hatását gyümölcscukrának és gyümölcssavának köszönheti. Ehetjük nyersen, befőzve vagy bepárolva, aszerint, hogy milyen az ízlésünk és gyomorbeli állapotunk; a gyümölcsíz és nedv szintén kitünő szolgálatokat tesz. Általában hashajtókul legelőnyösebbek: a szőlő, szilva, füge, körte, alma, ananász; a jobbfajta szárított füge is jó hashajtó, amennyiben számtalan apró magja révén izgatja a beleket. A Graham-kenyér, a régi sütetű feketekenyér, a Simons-kenyér s az ú. n. cellulosekenyerek szintén jól hatnak az eldugulás ellen, ellentétben a fehérkenyérrel. Ugyanezt mondhatjuk a nyers tejről, ellentétben a főttel, s leginkább az aludttejről s a savóról.

Székrekedésre hajlamos egyének számára a következő étrendet ajánlom: reggel felkelés után egy pohár friss víz. Reggelire 1–2 narancs, két puhára főtt tojás, vajjal vastagra kent Graham-kenyér, egy kevés méz, szőlő és – föltéve, hogy elbírjuk – ¼–½ liter tej. Ebédre csak kevés húst, ellenben kétféle főzeléket (lehetőleg a fentemlítettek közül), egy tányér kompótot, végül nyers gyümölcsöt. Az italok közül legajánlatosabb a sör, amely bő főzelékevés mellett nagy mértékben képes a kivánt erjedési folyamatokat előidézni. Dugulásra hajlamosak több folyadékot vegyenek magukhoz evés közben. Vacsorára ugyanazt mint ebédkor, hús nélkül, tejet, aludttejet vagy kefirt, azonkívül vajat.

Ajánlatos ezenkívül: éjjelre a gyomorra és hasra egy vizes Priessnitz-borogatás; gyakori séták, hegymászás, torna és úszás. Makacs esetekben a végbélbe vezetett glicerincsapocskák és a vízirrigációk (beöntés) szoktak használni; sürgős esetben klisztérokhoz nyúlhatunk, melyeknek az az előnyük, hogy a gyomrot kimélik, ami a belsőleg adagolt gyógyszereknél nem lehetséges.

Mielőtt gyógyszereket adnánk, meg kell próbálnunk a hashajtó ásványvizeket. Külföldiek közül leghatásosabb a kissingeni (Bajorország) Rákóczi-forrás, a marienbadi Kreuzbrunn, a karlsbadi Sprudel, melyek mindegyikének megvan a maga előnye. Mesterséges módon is előállíthatjuk őket: reggel éhgyomorra vegyünk egy teakanálnyit az illető sóból egy pohár langyos ivóvízben. Legkiválóbbak azonban a hazai keserűvizek: a budai Hunyadi János és Ferenc József s az igmándi víz. Kerülendő azonban mindennapi használatuk, s elégedjünk meg azzal, hogy hetenként egyszer szabadítjuk meg beleinket minden hátralékától.

Ismétlem azonban: a székrekedés kezelésénél elsősorban az étkezési kérdés jöjjön szóba; és az ily irányú megfelelő diéta oly eszköz, mely képes bennünket az időelőtti vénüléstől megóvni.

5. Óvintézkedések a belek egészségben tartására.

Minthogy a megevett táplálékok felvétele és kihasználása beleinkben történik, könnyen érthető e szervünk egészségben tartásának rendkívüli fontossága. Ha ugyanis nincsenek jó állapotban és nem képesek munkájukat tökéletesen elvégezni, testünk csakhamar lesoványodik és elpusztul. A legtöbb szabály, amit e fejezetben tárgyalni fogunk, a gyomor egészségtanára is érvényes, mert e két szerv együttesen végzi közös munkáját. Alig fordul elő súlyosabb gyomorbaj, minek következtében a belek is ne szenvednének. Minden tényező, amely a gyomorra káros, a belek számára is mérgesnek bizonyul. Említettük, hogy az ételek hiányos megrágása igen ártalmas. Ha nem kerülnek megfelelő kicsinyített alakban a bélbe, akkor az emésztő erjesztők csak nehezen tudják hatásukat a tömörebb anyagra kifejteni. Nemcsak felszivódásuk lesz ily módon hátráltatva, hanem a bélbeli rothadás is növekszik azáltal, hogy egyes anyagok emésztetlenül maradnak a belekben. Természetes, hogy ilyen emberek székelési zavarokkal is küzdenek. A gondos rágás tehát nemcsak a gyomornak, hanem a beleknek is igen hasznos. Vénülő embereknél a rágás körül elkövetett hibák rendesen még károsabbak, mert ezek gyakran szenvednek a gyomor- és bélmirigyek sorvadásában, nem képesek tehát ugyanazt a táplálékot oly mértékben kihasználni, mint a fiatalok. A földtermékek elsőrangú tápanyagok öreg emberek számára, sokkal kevésbbé mondható ez a húsról, melynek élvezését lehetőleg korlátozniok kell.

Tanácsos továbbá, hogy magasabb korú egyének, tekintettel rágókészülékeik minőségére, táplálékaikat oldottabb, tehát folyékony vagy pépalakban kapják, miáltal azok könnyebben szivódnak fel. Ezáltal a beleket is kimélik, mert ilyen táplálék kevésbbé veszi őket igénybe. Némely emésztőbántalomnál ajánlatosak a már előre megemésztett és oldékony táplálékok, az ú. n. mesterséges tápszerek. Ezek közül egyesek különböző fehérjeanyagokból, pl. húsból, halból vagy tojásból készülnek. Ilyenek továbbá a tej- vagy szénhydrátkészítmények. Egész légiója létezik ezen készítményeknek s messzire vezetne még a legfontosabbak felemlítése is. Legjobbak szerintem a húsfehérjét tartalmazó Somatose, a tejből előállított Hygiama, továbbá a Plasmon (tejfehérjekészítmény) és a Sanatogen, mely foszfortartalmú fehérjéből áll. Fontos tápszer még a rozsból készült növényi fehérjét tartalmazó Roborat, továbbá a finomra őrölt buza-, zab-, kása-, rizs- stb. készítmények.

Combe szerint (Lausanne) a bélbeli rothadást ételeink megválasztásával olyképpen akadályozhatjuk meg, hogy előnyben részesítjük a szénhydrátokat és a gyümölcsöt. Ilyen táplálkozás mellett igyekeznünk kell beleinkben tejsavat létrehozni, mert ez egyike a legerősebb béldezinficienseknek.

A tejsavnak és a különböző aludttejeknek a bélbeli rothadást gátló előnyeit Metschnikoff és tanítványai is hangsúlyozzák. Ő azt ajánlja, hogy az ú. n. bolgár bacillust vezessük beleinkbe. Ennek okát abban látja, hogy ez szolgál a bolgárok savanyú tejének, az ú. n. Jogurtnak képzésére és hogy Bulgáriában lakik a világ legtöbb 100 éves embere.

A kitünő Jogurton kívül a dús cukortartalmú szénhydrátok, rizs, árpa nagyobb mennyisége s amellett egészséges tehenek nyers vagy aludtteje is okozhat beleinkben tejsavas erjedést. Már ezen szempontból is nagy előnnyel bír ránk nézve a vegetariánus étkezés.

Ételeink és italaink megválasztásában nagy elővigyázatra van szükségünk. A tápszereknek, pl. halnak, osztrigának mindenekelőtt frissnek kell lenniök. Az ilyen ételek, ha nem frissek, nemcsak helybeli zavarokat, bélbetegségeket, hanem mérges anyaguk felszivódása által általános mérgezést is idézhetnek elő. Szerencsére a bél hasmenés által védekezhet ez ellen, vagyis önmagától igyekszik gyógyulást keresni.

Követnünk kell tehát ilyenkor a természet ujjmutatását. Ha olyasvalamit ettünk, ami eredete vagy minősége miatt gyanúsnak tünik fel előttünk, akkor tanácsos azonnal székelést előidézni és e célból hatásos hashajtószert bevenni.

Téves volna azonban azt hinnünk, hogy a mindennapi székletét, még bő mennyiségben is, elegendő volna beleink teljes megtisztításához. A belek kanyarulataiban, a vakbélben stb. visszamaradhatnak székrészletek, melyek sokáig ott időzve megvastagodnak. Ezek csak erélyesebb beavatkozás, hashajtók révén távolíthatók el és némely ember, akinek különben megvan a mindennapi széke, meglepetve fogja látni, hogy ilyen drasztikus eszköz által rendes székletén kívül fekete, kemény bélsártömegek is eltávoznak melyek a bélben való hosszas tartózkodásnak jelei. Az ilyen hashajtók mindazonáltal csak egyszer hetenként használandók. Megválasztásukban elővigyázatosnak kell lennünk, mert ezek erős hatást gyakorolnak a bél beidegzésére. Ha mindjárt erős hashajtót szedünk, akkor a bél megszokja és azontúl csak igen drasztikus és erélyes ingerekre reagál. Előfordulhat például, hogy a székrekedés erős hashajtó után még jobban fokozódik. Minthogy pedig a hashajtók gyakori használata a bél renyheségét csak fokozza, legcélszerűbb a kiürülést természetes eszközök által előidézni. Ezt legegyszerűbben ételeink előnyös megválasztásával érhetjük el. Az előbbi fejezetben már felsoroltuk azokat a tápszereket, melyek mindennapi székletéthez vezetnek. Ehelyütt csak megemlítem egyes asszonyoknak azt a rossz szokását, hogy étkezés közben semmiféle folyadékot nem vesznek magukhoz, miáltal megnehezítik a száraz béltartalom előrejutását.

A székrekedés nőknél gyakrabban fordul elő mint férfiaknál. Közismert tény, hogy a női nemiszervek elváltozása bélzavarokkai jár. Szabálytalan menstruációkor, sőt a rendesnél is beállhat nőknél a székrekedés, pajzsmirigyük is gyakoribb elváltozást mutat, mert a belekkel közös beidegzése van s ez magyarázza meg a nőknek oly gyakori Basedow-féle betegségét és golyváját. Minthogy a bél renyhesége az epének az epeutakban végbemenő keringését is csökkenti, az epekövek is jóval gyakoribbak nőknél mint férfiaknál. A nőknek azonkívül az a rossz szokásuk is megvan, hogy megfeledkeznek a székletét pontos betartásáról. Különösen fiatal leányok teszik ezt. Ha azonban nem ügyelünk a belek ilynemű figyelmeztetésére, akkor mi magunk mesterségesen szoktatjuk őket a renyhe működésre.

Egyébként is ügyeljünk arra, hogy beleink idegei és izmai ne legyenek túlságos gyakori izgalmaknak kitéve. Mert megfigyelhetjük bármikor, hogy az idegek és még inkább az izmok gyakori izgalma azoknak tartós kimerülését és elfáradását hozza létre.

6. A vesebetegségek okai és elhárítása.

A vesék észszerű ápolása abban áll, hogy meg vonunk e fölötte fontos szervünktől minden káros elemet. A vesének legtöbb mérges anyagot az ételek és italok szolgáltatják s így minden harapásnál és kortynál meg kell gondolnunk, hogy a bennük levő anyagoknak nagy része áthalad a vesék finom hámszövetén. Tudnunk kell, hogy a vesék, amelyek a kártékony anyagok kiválasztását végzik, igen finom és érzékeny hámszövettel vannak borítva, amely ennélfogva izgató anyagok átbocsátásakor könnyen leválhatik róluk. Igy például ha erős fűszerek és alkoholtartalmú italok mennek át a veséken, gyakran találunk a vizeletben hyalin cylindereket. Vannak ugyan szerzők, akik ennek az alkalmi megjelenésnek nem tulajdonítanak fontosságot. Ha azonban meggondoljuk, amint azt Senator látta, hogy ezek a cylinderek a húgycsatornácskák hámjának pusztulása folytán lépnek fel, akkor nem csatlakozhatunk ehhez a csaknem könnyelmű felfogáshoz; mert ha csak 1–2 ilyen ártatlannak nézett hyalin cylindert látunk is a górcsövi vizsgálatnál, joggal kérdezhetjük: hány ezer ilyen lehet jelen egy liter vizeletben, ha 2–3 cseppben már egyet találtunk? Igy egy nap alatt ezer s egy évben óriási mennyiségű cylinder veszhet el, ez pedig a vesék fontos részeinek pusztulását jelenti. A tönkrement nemes részek helyét kötőszövet fogja elfoglalni, ami kötőszöveti vesegyulladáshoz vezet s ez a veséknek olyan állapota, melyet a véneknél igen gyakran láthatunk. Oka sokszor hibás táplálkozásban és pedig túlbő húsélvezetben keresendő. Könnyen belátható, hogy a hús, illetve fehérjék végső bomlásterményeinek állandó kiválasztása oly nehéz feladatot ró a vesékre, hogy végül hámjának megbetegedése lép fel. Szükséges volna tehát, hogy a nagy húsevők nagyobb pihenést engednének meg veséiknek s ha a hús élvezetét nem akarják végleg beszüntetni vagy korlátozni, úgy legalább minden 2–3 hónapban adjanak veséiknek 3–4 heti »szabadságot«.

Veséinknek épségben tartására tehát legajánlatosabb a tej- és növényi táplálkozás. A tejtáplálék nemcsak a vese-, hanem a májbeteg számára is a legjobb. Az elfogyasztott tejnek mennyisége ne haladja túl a másfél litert naponta. A tejnek fontos előnye még az is, hogy különösen ha melegen isszuk, vizelethajtó hatású s ez az aludttejnél, mindenekelőtt a Jogurtnál és Kefirnél még kifejezettebb. Összes tápszereink közül a tej tartalmaz legkevesebb konyhasót, s ezért legkevésbbé izgatja a veséket.

Bunge azt ajánlja, hogy ételeinkben kevés sót használjunk s azoknak a tápszereknek adjunk előnyt, amelyek, mint a tej vagy rizs, a legkevesebb sót tartalmazzák, különösen ha vesénk már valamiképpen meg van támadva. Habár ez csak a vesebetegségeknek egyes fajaira érvényes, mégis tanácsos, tekintettel Bunge megfigyelésére, kevés sót használni, nehogy idővel nagy mennyisége folytán veséinkre baj háramoljon. Téves felfogás viszont egészséges vesék mellett nagyon kevés sót élvezni, mert ez szintén zavarokat idézhet elő anyagcserénkben és közérzetünkben.

Az alkoholon kívül a nagy mennyiségben élvezett kávé és tea is káros befolyással van a vesékre. Erős füszerek, különösen az erős mártások, a különböző fajta konzervek minden körülmények között kerülendők. Gyakran használnak a hús, főzelék vagy gyümölcs konzerválásához salicilsavat, boraxot és saccharint. Minthogy ezek a vesecsatornácskákon való áthaladásukkor annak finom hámját nagy mértékben megtámadják, azért csak az ezen szerektől mentes konzervek élvezete engedhető meg. Egyes gyógyszerek, melyeket az emberek csak szokásból, minden ok nélkül szednek, szintén károsan hatnak a vesékre. Ilyen különösen a salicilsav.

Megszámlálhatatlanok azok a károk, melyek veséinket napról-napra érik. Egyeseket közülük legjobb akarattal sem tudunk elkerülni. Sok bajnak azonban rossz szokásaink, vigyázatlanságunk vagy hanyagságunk az okozója. Minden nap tönkremennek apró, de fontos veseelemek, míg végül vesegyulladás lép fel. A legtöbb más betegséghez hasonlóan ezt is saját számlánk terhére kell írnunk és gyakran a részünkről történt mulasztásokra kell visszavezetnünk. Találóan jegyezte meg néhány év előtt Müller Frigyes tanár, hogy »a vesék sohasem felejtik el az ellenük elkövetett igazságtalanságot«.

Veséinket egészségben tarthatjuk, ha a mérges anyagok egy részét a bőrön át távolítjuk el (hogy hogyan, arról még bőven lesz szó) s ezáltal megkönnyítjük a vesék munkáját. Minthogy a mérges termékeknek a bőrön át való kiválasztása a nedves, hideg éghajlat alatt nehezebben történhetik meg, ajánlatos a száraz és napos helyeken való tartózkodás. Idős egyének számára, kiknek veseszövete gyakran mutat elváltozást, célszerű a telet Dél-Tirolban, a Rivierán, vagy pedig Észak-Afrikában tölteni.

A káros anyagoknak más része a bél felől is levezethető. Naponkénti székelés, tejjel és főzelékkel való okos táplálkozás, kevés hús élvezése, valamint izgató szereknek kizárása mellett tehát veséinket a legjobb állapotban tarthatjuk, betegségeiket pedig elkerülhetjük. Ezzel egyszersmind a vénülés is hosszú időre eltolódik és életünk tartama meghosszabbodik.

7. Káros anyagok kiválasztása a bőrön keresztül.

Testünk felszínén körülbelül 3 millió izzadságmirigy van a bőr alatti kötőszövetben, honnan azok kivezető csatornácskák által nyílnak a külvilágba; ezek a kis mirigyek bőven el vannak látva erekkel. Az izzadságmirigyek a vérnek folyékony és szilárd alkatrészeit választják ki csatornácskáikon izzadtság alakjában. Gázokat is képes a bőr kiválasztani, pl. kis mennyiségű szénsavat, de csak – mint azt Aubert kimutatta – 2·3–6·3 grammot 24 óra alatt. (A tüdők 1000 grammot lélegzenek ki). A bőr kevés oxigént is tud magához venni.

Minthogy az izzadsági anyagok legnagyobb része pára alakjában távozik, nem lehet őket látni. Ha azonban a kigőzölgés nagy mennyiségben történik, vagy át nem járható ruhákon visszatartatik, akkor azokat folyékony alakban mint vízszerű cseppeket foghatjuk fel. Az emberi test naponta 1–1½ litert izzad. A kigőzölgésnek gummiköpennyel való visszatartását gyakran követik kellemetlen érzések.

Hogy ez mennyire káros, azt mutatják az állatkísérletek is, melyek szerint, ha bármely állat bőrét kencével vonják be, az önmérgezésben pusztul el. Hasonlót tapasztaltak embereken is. Híressé vált annak az ifjúnak az esete, akinek testét IX. Pius pápa ünnepélyes bevonulása alkalmával teljesen bemázolták arannyal s aki az ünnepély alatt hirtelen meghalt, dacára hogy azelőtt teljesen egészséges volt.

Azok az emberek, akiknek bőre jelentékeny terjedelemben megégett, rendszerint önmérgezésben halnak meg. Ezen betegek halálát nemcsak a vér elváltozása okozza, hanem a mérget elvonó bőrmirigyeknek hiánya is, mihez gyakran még az is hozzájárul, hogy a test légmentes kenőcskötésekbe kerül. Ha az égetteket kötések és feszes takarók nélkül hagyjuk feküdni, akkor kevésbbé valószinütlen, hogy belehalnak égési sebeikbe. Észleltem néhány ilyen esetet dr. Gneve klinikáján St. Paulban (Minnesota államban, Egyesült Államok). Világos tehát, hogy nem a vérelváltozás, hanem a bőrkigőzölgés elnyomása okozza a súlyosan megégettek halálát.

Az izzadás által húgyanyag, húgysav (csak csekély mennyiségekben), konyhasó, tejsav, ecetsav és számos zsírsav választatik ki; ez utóbbiak okozzák kellemetlen szagát. A kémia még nem mutatta ki teljes bizonyossággal, hogy az izzadtság káros anyagokat választ ki s a legtöbb kutató csak azt a hatást tulajdonítja neki, hogy a testet a hőmérsék szabályozása által védi a túlfűtés ellen. A klinikailag gondolkodó orvos azonban tapasztalásból tudja, hogy a fertőző betegségek izzadás után gyakran hagynak alább, sőt néha rögtön meg is gyógyulnak.

A bőrnek mint méregtelenítő kiválasztószervnek a jelentőségét még jobban megérthetjük, ha meggondoljuk a bőrbetegségek keletkezését. Ezeknek oka kétféle lehet: külső, amikor bacillusok benyomulásakor elégtelen vérkeringés folytán csökken a bőr ellentállóképessége, és belső, melyet a testben keletkezett mérges anyagoknak, (élelmiszer, gyógyszer, vagy anyagcsere folytán keletkezett anyagok), a bőrön át való kiválasztása. Gyakran megtörténik, hogy némely ember bizonyos ételek élvezése után kiütést kap: pl. osztriga, eper, rák sőt néha sajt vagy kávé után. Ugyanezt okozzák egyes gyógyszerek is; bróm- és jódtartalmú gyógyszerek szedése után gyakran mutatkoznak az arcon pattanások. Az ilyen kis csomók vizsgálatakor bizonyos bacillusokat találtak azokban. A köszvény húgysav visszatartása folytán keletkezik; s ime, nagyon sok köszvényes ember szenved bőrbetegségekben. Basedow-kórosoknak pajzsmirigyük túltengése folytán gyakran vannak pattanásaik és más kiütéseik, ami gyakran kellemetlen viszketéssel van egybekötve.

A változás alatt gyakran lépnek fel kiütések. Az ivarérés idejében fiúk és lányok arcát pattanások lepik el. Ezek a jelenségek talán az ivarmirigyek túltengésének a következményei. Önfertőzők, de a nemileg tartózkodók is sok esetben kapnak bőrkiütéseket; ilyenkor a szabályozott nemi élet segít legbiztosabban.

Érdekes az a körülmény is, hogy a psoriasisban szenvedők kiütései erős székletét, vagy izzadási folyamatok után teljesen vagy részben megszünnek; azért érzik magukat jobban ezek a betegek nyáron, mint télen. Más szóval ha a test mérges anyagai a bőrön, bélen, vagy vesén keresztül bő mennyiségben távozhatnak: a kiütések csökkennek.

A bőrműködésnek izzadás által való fokozása következtében a bőrön át távozik azon anyagoknak egy része is, melyek máskülönben a vizelet útján hagynák el testünket. E szilárd anyagoknak egy része, nevezetesen a konyhasó, erős izzadás folytán a bőrön át választható ki; ez különösen akkor jön segítségünkre, ha a veséknek beteges elváltozásuk miatt nehezükre esnék a konyhasóval és egyéb ártalmas anyagokkal megküzdeni.