A gyermekek ápolásáról

A gyermek, kivált amikor még egészen kicsi, nagyon kényes jószág, akivel igen sokat kell törődni és akire nagyon kell vigyázni. Sok gyermek persze egészséges marad és egészségben felnő, akármilyen rosszul bánnak vele. De azok közül, akikre nem vigyáznak eleget, mégis igen sok hal meg idönek előtte, sokkal több, mint azok közül, akikre emberségesen vigyáznak. És ahhoz, hogy a gyermeket jól tudjuk ápolni, nem elég a jóindulat és a szeretet, mert ha nem tanuljuk meg a módját, a legnagyobb szeretetből is kárt tehetünk a gyermek egészségében, még az életében is. Nemcsak szeretni kell a gyermeket, hanem okkal-móddal kell vele bánni, akkor nevelhetünk belőle egészséges embert.

A legkényesebb a gyermek egészsége és élete akkor, amikor a gyermek legkisebb. Ezt tudják az emberek, és azért a csecsemőt mindig jól bebugyolálva tartják, hogy levegő se férhessen hozzá. Ez pedig hiba, mert a gyermeket nemcsak óvni kell, hanem edzeni is; ha nagyon elkényeztetjük, mindig gyönge és beteges marad. A pólyavánkosnak nem kell túlontúl vastagnak lenni és nem is szabad a gyermeket olyan nagyon erősen belecsavarni, hogy csak az orra lássék ki. Kivált a kezét sohase szabad bekötni. Sokkal jobban fejlődik, sokkal erősebb és egészségesebb lesz, ha a kezével mozoghat, kapálódzhatik. Ez tudniillik testgyakorlás számba megy és természetes, hogy jobban megerősödik és ügyesebb is lesz az olyan kéz, amit folyvást mozgathat a gyermek, mint hogyha meg se mozdíthatja.

Ha hideg levegőre visszük a gyermeket, akkor rövid időre be lehet kötni a pólyába a kezét is, de ha nincs nagyon hideg, akkor elég a kezét a takarókendő alá tenni. Otthon azonban, a zárt szobában mindig szabadon legyen a gyermek keze. A levegőre pedig jó időben minden egészséges gyermeket ki szabad és ki is kell vinni. Télen is, ha szép napos az idő és nincs nagy szél, déltájban ki kell egy kicsit vinni a levegőre a pólyásgyermeket, legalább néhány percig hadd szíjon akkor is friss levegőt, mert ez kell az egészséghez. Ha pedig melegebb az idő,—tavasztól őszig—akkor igen sokat legyen a csecsemő gyerek is a szabad levegőn és a napon, még pedig nem nagyon erősen belekötözve a pólyába, ha pedig egy kicsit nagyobb és már ülni tud, akkor pólya nélkül.

Sok helyen szokás, hogy a pólyás gyermeket keményen belekötik a vánkosba és olyan kemény csomagot csinálnak belőle, mintha nem is élő ember volna, hanem egy darab fa. Ez nagyon egészségtelen és az ilyen gyermeknek az étvágya is rosszabb, mint hogyha egy kicsit mozoghatna a kezével-lábával. Ez a mozgás tudniillik éppen úgy kell a gyermek egészségének, mint ahogyan a felnőtt embernek is szüksége van arra, hogy mozogjon. Aki egész nap ül vagy fekszik, annak nincs olyan egészséges étvágya, mint annak, aki jár-kel és dolgozik. Igy van ez már a csecsemő gyermekkel is, csakhogy az még nem tud másképen mozogni, mint hogy kapálódzik a kezével-lábával.

Ezenkívül pedig a legfontosabb dolog, amivel a gyerek ápolásában törődni kell, a tisztaság. A születésétől kezdve mindig tisztán kell tartani az egész testét, mert sok mindenféle betegség származhatik a piszoktól, a tisztasággal pedig a legtöbb betegségtől megóvhatjuk. Csúnya és veszedelmes babona az, amit sokfelé hisznek a piszokra hajlandó emberek: hogy az ótvar nevű bőrbetegség jó a gyermeknek és a világért se szabad elmulasztani. Ez a babona már nagyon sok gyermeknek került az életébe, mert sok kapott a piszokban halálos betegséget, amit nem kapott volna, ha tisztábban tartották volna. De kivált igen nagy kínlódást szokott okozni, mert viszket és sokszor fáj is. Csúnya, visszataszító a nagyon ótvaros gyerek és a szüleire is szégyent hoz, mert arra vall, hogy a szülei nem törődnek vele eleget, nem ápolják rendesen és nem tartják tisztán.

Hogyan támad az ótvar? Úgy, hogy a gyerek bőre valamitől egy kicsit megsérül vagy kipállik, a sebes helyre piszok kerül, ettől aztán gyulladásba, gennyedésbe jön a seb, nem gyógyul meg, hanem váladék szivárog belőle, a váladék összekeveredik a bőrön levő piszokkal és odaszárad: ez az ótvar és így támad. Megsérülni pedig igen gyakran szokott a gyermek bőre, mert igen kényes is, a gyermek pedig nem nagyon vigyáz, sokszor megüti magát, megkarcolja, meghorzsolja magát valamivel, vagy a maga körmével is akárhányszor össze-vissza vakarja az arcát. Ha a körme alja piszkos, akkor a vakarás helyén mindjárt elkezdődik az ótvar. Az ótvar szomszédságában viszket a bőr, a gyermek megvakarja és ezzel ott is belekotorja a bőrébe az ótvaros fertőzést. Ha a gyermeknek van egy kis ótvaros hajlandósága, akkor ezen a módon hamarosan tele lesz az egész arca, még a fejebőre is ótvarral.

Sokszor kezdődik az ótvar kipállással is. Ha a gyermek orrát, száját nem tartják tisztán, akkor a nyál vagy az orrváladék kieszi a szájaszélét vagy az orraalját, a kipállott bőrre a gyermek kezéről vagy máshonnan piszok kerül és hamarosan elkezdődik az ótvar. Az ótvar tehát semmi más, mint bőrbetegség, még pedig olyan, hogy csak a piszoktól származik. Az a hit sem igaz tehát, hogy az ótvarral valami rossz nedvek jönnek ki a gyermek testéből, hanem az az igazság, hogy az ótvart úgy oltják be a gyermekbe, kívülről. Az egyik gyermek hajlandóbb az ótvarbetegségre, az ilyen hamarabb kapja meg, más gyermek nehezebben kap ótvart, de egyik se kapja mástól, mint a piszoktól és mindegyiknek csak kínos és ártalmas. Az ótvart tehát mindig meg kell gyógyítani. Amikor elkezdődik, még könnyű rajta segíteni, ha a környékét alaposan lemossuk szappanos vízzel, az ótvaros helyet pedig bekenjük bórkenőccsel vagy bórvazelinnel, amit hat-tíz fillérért minden patikában árulnak.

A gyermek körmét rövidre és simára kell vágni és mindig tisztán tartani a kezét. Ha a gyermek kicsi és nem lehet neki megtiltani a vakaródzást, akkor vagy az ótvaros részt kell tiszta ruhával bekötni, hogy ne nyúlhasson hozzá, vagy pedig a kezefejét kell bekötni tiszta zsebkendőbe, hogy ne karmolhassa az arcát. Igy egy pár nap alatt magától leesik a sebről a var és ha a helyére még egy pár napig vigyáznak, akkor nem is nő többet. Ha az ótvar ettől nem gyógyulna meg, akkor orvoshoz kell vinni a gyermeket. Lekaparni az ótvart sohase szabad, mert helye gyúlladásnak indul és az ótvar újra kinő.

Legjobb a gyermeket mindennap megfüröszteni. Amikor kicsi, akkor meleg vízben, amikor már két-három éves, akkor meleg időben hűvösebb vízben is. És a legjobb hamarosan hozzászoktatni a hideg vízhez is, hogy ne legyen belőle meghülős, kényes természetű ember. A fürdőben mindig szappannal is meg kell mosdatni, de a bőrét mindig töröljük le jó szárazra, nehogy kipálljon. Ha valahol—ahol a bőr ráncot vet—vörösödni találna, akkor arra a helyre a talkum vagy féderveisz néven ismeretes finom fehér port kell hinteni úgy, hogy egy kis vattát mártunk a porba és arról rázzuk oda a port, amelyet egy kicsit szét is kenhetünk a bőrön.

De a tisztaságban is szokás egy hibát csinálni: sokan tudniillik a gyermek száját ki szokták mosni, azaz vizes ruhával kitörölni. Ha pedig a kezünk vagy a vászondarab nem tiszta, akkor a fertőzéstől a gyermek könnyen szájpenészt kap. A szájpenész fehér foltokban van a gyermek nyelvén és a szájának más részein. Az orvos ezt a betegséget is hamarosan meggyógyíthatja.