X BESZÉLŐ SZÁMOK

Minden Demosthenesnél szebben beszél a tett, minden szónál ékesebben a tények. Ebben a fejezetben azonban a számok fognak megszólalni, mert nekik is van mondani valójuk. A rideg, kíméletlen számok, melyeknek száraz beszéde a statisztika szócsövén át ítéletként, vádként hangzik, vagy hitet ébresztő, reményeket keltő dalaként a megtörtént haladásnak. Fölemelő vagy lesujtó, aszerint, aminő a beszámolás eredménye.

A század elején jóformán semmink sincs, csak a szegénységünk. Alig mutathatunk fel egy-egy kulturintézményt. Minden ebbeli törekvés csak jámbor szándék, mely borongó hazafiak magányos álmaiban él, – alvó eszme, melyet ábránd és képzelődés szineznek. A nyelvmívelő és tudós társaságok gondolata, egy nemzeti muzeum létesítése, a szinházak kulturhivatása itt-ott szóbeszéd s helylyel-közzel röpiratok tárgya, de mig tettekké érlelődnek, évtizedeknek kell elhullámozni az idők folyamán. Lassan és kínosan megy előre minden. A révedező nemzet lelkiismeretének kell előbb megmozdulnia, hogy nagyobb méretű mozgalom támadhasson s valami egészségesebb fordulat álljon be. A rengeteg mulasztás után tömérdek munkára lesz szükség, nagy elhatározásokra, önfeláldozásra, maga-megtagadásra, hogy az ősi virtuskodásból a valódi virtus magaslataira emelkedhessünk.

A század elején alig van még komolyan számbavehető közoktatásunk. A Budáról 1780-ban Pestre helyezett egyetlen egyetem négy fakultásának 1809-ben összesen 40 tanára volt: a theologiainak 9, a joginak 6, az orvosinak 12, a bölcsészetinek 13. Tanulóinak száma pedig 1792/3-ban 281, – 1810-ben 566. A század elejétől 1809 végéig, tehát majdnem tiz év alatt, doktoratust nyert összesen: 113 orvos, 32 jogász, 22 theologus és 111 bölcsész.

A humanistikai latin iskolák, a nemzeti iskoláknak nevezett misctum-compositumok, bölcsészeti lyceumok s jogakadémiák mellett nem volt egyetlen reál- vagy ipariskola sem. A nagy nyomorúságot minden jóravaló hazafi szégyenkezve látta s érezte. S midőn e bajon segítendők, a rendek 1836-ban törvényjavaslatot dolgoztak ki, fölajánlva a szükséges költségeket az ország nagyobb városaiban állítandó ipar- és reáliskolákra: Ferdinánd király a rendek felterjesztésére azzal válaszolt, hogy amennyiben a körülmények engedik, majd ő maga fog gondoskodni mindenről, és természetesen nem gondoskodott semmiről.

Csak olvasni kell Bezerédy István, Deák Ferencz s Beöthy Ödön beszédeit, melyek ez alkalommal a »gyűlöletes« királyi leirat felolvasása után elhangzottak: akkor előttünk áll ama szomorú idők minden kopársága, vigasztalan távlatával, vétkeivel és tehetetlenségével.

Ma, mintegy hatvan év mulva, tengernyi küzdelem árán ugyan, de hála isten, a magunk emberségéből más kép áll előttünk. A budapesti egyetemen 275 tanerő működik s a tanulók száma 4588-ra rúg; a kolozsvári egyetemen 89 tanerő mellett 833, a József-műegyetemen 67 tanár és 36 segédtanár mellett 1248 a tanulók száma. Egyébként ezen a téren tett haladásunkat, az 1898-iki hivatalos statisztikai kimutatást véve alapul, világítsa meg a következő kis táblázat, mely az állami kezelés alatt álló tanintézetek mennyiségét, tanerőit s hallgatóit összegezi:

Tanintézet jellege Száma Tanszemély száma Tanulók száma

Felsőbb tanintézetek 63 848 9,349

Középiskolák 194 3,542 54,676

Szakiskolak 723 4,541 105,383

Tanítóképzők 76 853 6,345

Népiskolák 17,098 27,717 2.231,558

Kisdedóvók 2,427 2,516 202,861

Emberbaráti intézetek 120 523 6,226

Börtöniskolák 41 51 5,074

Vagy vessünk egy futó pillantást a jó öreg Szinnyei József által nagy lelkiismeretességgel összeállított hirlapstatisztika tanulságos számaira. A század elején 1806-ban, Kulcsár István Hazai Tudósítások czímű lapja volt az egyetlen magyar hirlap. 1830-ban 10 hirlap és folyóirat jelent meg; 1840 elején 26; 47-ben 33; 48–49-ben 86; 1850 elején 9; 1854-ben 20; 1861 elején 52.

A napjainkig terjedő fokozatos emelkedést tüntesse ki a következő táblázat, mely kizárólagosan magyar nyelven megjelenő hirlapokról és folyóiratokról szól:

1861-ben 52

1862-ben 65

1863-ban 80

1864-ben 70

1865-ben 75

1866-ban 81

1867-ben 80

1868-ban 140

1869-ben 163

1870-ben 146

1871-ben 164

1872-ben 198

1873-ban 201

1874-ben 208

1875-ben 246

1876-ban 240

1877-ben 268

1878-ban 281

1879-ben 321

1880-ban 368

1881-ben 356

1882-ben 412

1883-ban 427

1884-ben 482

1885-ben 494

1886-ban 516

1887-ben 539

1888-ban 561

1889-ben 600

1890-ben 636

1891-ben 645

1892-ben 676

1893-ban 699

1894-ben 735

1895-ben 806

1896-ban 801

1897-ben 977

1898-ban 1107

hirlap és folyóirat jelent meg. A szétmenő példányok száma kerek összegben 68,343.688, – százalékban kifejezve 62:84. Csatoljuk ezekhez a külföldről hozzánk érkező hirlapok és folyóiratok fogyasztását is. Német nyelvű lap jön hozzánk 1571, cseh 234, franczia 149, angol 125. Ezeknek túlnyomó része – 1297 szaklap, 676 politikai, 275 szépirodalmi és 43 élczlap.

A mi magának a könyvirodalomnak a fejlődését illeti, az egész századról hű képet ad a Kiszlingstein Sándor által könyvészeti alapon kidolgozott bibliografiai kimutatás, melyet szerzője szives volt rendelkezésemre bocsátani. Ime, az érdekes táblázat, mely szintén kizárólag magyar nyelven megjelent műveket összegez:

Év Megjelent művek száma

1801 104

1802 117

1803 111

1804 157

1805 162

1806 177

1807 145

1808 162

1809 149

1810 109

1811 106

1812 96

1813 95

1814 103

1815 113

1816 137

1817 154

1818 146

1819 131

1820 140

1821 128

1822 179

1823 112

1824 133

1825 159

1826 147

1827 184

1828 166

1829 202

1830 266

1831 251

1832 229

1833 263

1834 264

1835 292

1836 307

1837 293

1838 298

1839 285

1840 328

1841 375

1842 437

1843 515

1844 492

1845 570

1846 520

1847 502

1848 488

1849 166

1850 219

1851 335

1852 347

1853 402

1854 511

1855 508

1856 651

1857 695

1858 599

1859 546

1860 719

1861 781

1862 595

1863 627

1864 623

1865 587

1866 555

1867 580

1868 667

1869 720

1870 751

1871 934

1872 907

1873 916

1874 1102

1875 1285

1876 1348

1877 1025

1878 1190

1879 823

1880 961

1881 1343

1882 1226

1883 1146

1884 1459

1885 1206

1886 1816

1887 1048

1888 1119

1889 1187

1890 1345

1891 1366

1892 1327

1893 1398

1894 1427

1895 1407

1896 1434

1897 1435

1898 1660

1899 –

Az irni és olvasni tudók száma tehát roppant arányban emelkedett. Csak a közeli évtizedeket veszem fel. 1880-ban 36 százalék, 1890-ben 44:46. Szaktudományi és irodalmi társaságoknak egész raja van a központon s vidéken egyaránt.

Mindenütt élet, pezsgés, virulás.

És mégis! – Ezzel az örvendetes eseménynyel szemben vannak a hazai statisztikának fenyegető számadatai is, melyek közül csak a különböző nyelvű hitközségek tételét említem itt fel: az istentisztelet nyelve 4028 hitközségben magyar és 6073 hitközségben (köztük 3300 oláh) idegen ajkú.

Nehéz politikai viszonyok és elégedetlenkedő nemzetiségek közt, a rokontalanság keserű érzetében s mégis gyakran magunkat tépdesve: bizony minden talpalatnyi tért ujra meg ujra el kell itt foglalni. Szakadatlan küzdelem és vivódás ennek a nemzetnek az élete. A honfoglalás kezdete óta ujra meg ujra ismétlődő honfoglalás. Harcz a jogokért, a fajért, a létért. És harcz a korlátoltság, a maradiság, virtuskodások és előítéletek ellen. A kiegyezés után, az alkotmány visszavívásával már-már valóságúl fogadtuk a reményt: ez az igéret földe! S harmincz év mulva, erősen gyarapodva az anyagiakban, megizmosodva a szellemiekben, szépen fejlődve minden téren, föl-fölvetődik a kérdés: nem áll-e ez a sokszor megpróbált nemzet nagyobb válságok előtt, mint bármikor? Ime, ezer év mulva, annyi küzdelem után még mindig bizonytalanságok közt hánykódunk.

Egy azonban bizonyosnak látszik előttem. Az, hogy a szellemi munka világában semmi sem történik haszontalanúl s mindennek, még annak is, amit rossznak tartunk, van valami jó oldala. Az igazsághoz vezető út nem egyszerű s a diadal valódi értékét mindig a harcz heves vagy nehéz volta, az érte áldozott lelkesedés vagy vesződség nagysága szabja meg. Nekünk nem vethetik szemünkre az olcsó győzelmeket. Minden kis eredmény, melyet a szellemi fejlődés terén felmutathatunk, becsületes küzdelem jól megérdemelt jutalma.