N. N.
Reading edition
(EGY SZERELEM-GYERMEK)
REGÉNYKE
ÍRTA
KRÚDY GYULA
BUDAPEST, 1922
AZ ATHENAEUM IRODALMI ÉS NYOMDAI R.-T.
KIADÁSA
10514. – Budapest, az Athenaeum r.-t. könyvnyomdája.
Emlékül ifjúságomnak.
Újhold volt, – farsangban – és N. N., ennek a történetnek ismeretlen hőse, azzal töltötte idejét, hogy a városon kívül, egy kocsmában üldögélt, amely a Fehér Farkashoz volt címezve.
Sokan azt mondják, hogy elmult már a régi világ, midőn az emberek a kedvteléseiknek éltek. A kémények nem füstölögnek oly őszinteséggel Magyarországon és a szívek befásultak. Ámde akármint újhódik a világ, – hiszen ez a természete, – mindig akadnak utasok, akik a vonatról lekéstek.
Ezek a lemaradt pasasérok (akiknek egyike N. N. is) tovább hordják régi, molyette bundáikat és szinte sírból feltámadt hangulataikat. A borbéllyal ugyanazt beszélgetik beretválkozás közben és hajukat úgy fésültetik, mint harminc esztendő előtt. A nőkről megmaradt a véleményük, amelyet Vörösmarty úr könyveiből merítettek. A barátság szent fogadalom és az élet célja: a temető… Bármikor találkozol velük, mindig egyforma a kedvük s mindig ugyanazt mondják. Sokáig viselnek egy kalapot. A nyakkendőjükben a tű örökös. Az órájuk sohasem áll meg, bár rendesen apjuktól örökölték. Legfeljebb a fejük hajlik közelebb a földhöz és hosszasabban ásítanak. Nem csodálkoznak sem a télen, sem a nyáron. A kék téli este, hókertjeivel, mozdulatlan öreg fatörzseivel, a faágak között rejtezkedő fehér fészkekkel, újholdas árnyékaival, mindentudó hallgatagságával éppen úgy nem zavarja meg a kedvüket vagy bánatukat, mint a nyári éjszaka holdfénye, boszorkányossága. Drága, boldog, csendes emberek, akik egykedvűen veszik tudomásul, hogy az erdőn kopog a favágó fejszéje s messzire elhallatszik, valamint azt, ha meghalt egy barátjuk, vagy ismerősük. Jégszürkeségükben – az élet vége felé – azután oly nagy csendben kezdenek üldögélni, mintha arra spekulálnának, hogy a halál nem veszi őket észre. Mindennapi emberek, s mégis csodálatosak, mert emberek. Ó, hányszor néztem őket! Vajjon miről gondolkozhatnak?
N. N., aki meglehetős öreg ember volt, például azért járt a Fehér Farkashoz címezett korcsmába, a külvárosba, mert az a régi pesti vásárok idejében: vásárosok, utonjárók tanyája volt. Ebben a tisztátalan, félhomályos söntésben hangzott el sok élettörténet, amelyet utasok egymásnak elmondogatnak. N. N. kedvelte a változatosságot, két kalapja volt, amelyeket felváltva hordott.
Miután megismerkedtünk, egyetmást elmondott életéből, amit feljegyzék. Ha ugyan kíváncsi valaki egy hétköznapi ember ifjúságára.