Note 34) — MICHELANGELO
László Éber translation
„… Már mai napig is őrizkedtem attól, hogy a számüzöttekkel beszéljek és érintkezzem, de jövőre még inkább őrizkedem majd… Mindig egyedül vagyok, keveset járok ki és senkivel sem beszélek, legkevésbbé firenzeiekkel. Ha az utcán köszönnek nekem, nem állhatom meg, hogy szíves szavakkal ne válaszoljak és tovább megyek, de ha tudnám, kik azok a számüzöttek, sehogysem válaszolnék.“ (Rómából 1548-ban unokaöccséhez, Lionardóhoz intézett levél, miután az tudomására hozta azt a vádat, amelylyel Firenzében illették, hogy tudniillik érintkezésben van a számüzöttekkel, akik ellen II. Cosimo éppen akkor igen szigoru rendeletet bocsájtott ki.)
De még tovább is megy. Megtagadja azt a vendégszeretetet, amelyben, betegsége alatt, a Strozziaknál részesült:
„Ami azt illeti, hogy betegen Strozziék házában voltam, én nem úgy fogom föl, hogy az ő házukban voltam, hanem Luigi del Riccio uram szobájában, aki jó barátom vala.“ (Luigi del Riccio a Strozziak szolgálatában állott). – Oly kevéssé volt kétséges, hogy Michelangelo a Strozziak vendége volt és nem Riccióé, hogy ő maga két évvel előbb a jelenleg a Louvreban levő két rabszolga-szobrot elküldte Roberto Strozzinak, hogy meghálálja vendégszeretetét.