Note 11) — MICHELANGELO

Az 1517. év szeptemberében, midőn a San Lorenzo-templom homlokzatával és a Sta Maria sopra Minerva Krisztusával foglalkozik, „beteg, halálán van.“ 1518 szeptemberében, a seravezzai kőbányákban, túlerőltetéstől, boszúságtól megbetegszik. Újabb betegség 1520-ban, Ráfael halála idején. Az 1521. év végén egy barátja, Lionardo sellajo, szerencsét kíván hozzá, „hogy oly betegségből gyógyult fel, amelyből kevesen lábalnak ki.“ 1531 júniusában, Firenze bevétele után, sem aludni, sem enni nem képes, baja van fejével és szívével; ez az állapot egész az év végéig elhúzódik s barátai azt hiszik, hogy el van veszve. 1539-ben leesik a Sixtus-kápolna állványáról és lábát töri. Az 1544. év júniusában igen súlyos lázban szenved; a Strozziak firenzei házában barátja, Luigi del Riccio ápolja. 1545 decemberében és a következő év január hónapjában a láz veszedelmes alakban ismétlődik és igen elgyengíti; újból Riccio ápolja a Strozziaknál. Az 1549. év márciusában kegyetlenül szenved kőbántalmaitól. 1559 júliusában ugyanebben és mindenféle egyéb bajokban szenved; igen elgyengült. 1561 augusztusában roham lepi meg „önkivületben összeesik, görcsös rángatózásokkal“.