Note 304) — MÁSODIK RÉSZ A lemondás
László Éber translation
Költemények, LXXXI. (1550 körül). – Nehány költeménye azonban, amelyek nyilván élete legvégéről valók, elárulja, hogy a láng nem aludt ki annyira, mint ahogy hitte és hogy „a régi üszök“ – mint mondá – akkor még tüzet fogott.
Mi lesz velem? Feléleszted-e újra Az üszkös fát és bánatos szívet? Hadd Ámor! Vajj’ minek? (Költemények, CX.) Ámor. . . . . . . . . . Fáradt öregben nem lesz örömed: Már-már a túlsó partra szálla lelkem És hév sugáridnak pajzsot szegez; A fa kiégett, – nem fog több tüzet. (Költemények, CXIX.)