Note 242) — MÁSODIK RÉSZ A lemondás

Ilyennek ábrázolja egy ismeretlen mestertől való emlékérem, melyet a Carteggio di Vittoria Colonna (kiad. Ermanno Ferrero és Giuseppe Müller) közöl. Ilyen lehetett, midőn Michelangelo látta. Haját nagy, csíkos fejkötő rejti el, ruhája szigorúan zárt, csak nyakánál van kissé kivágva.

Egy másik névtelen emlékérem fiatalon, idealizálva mutatja be (Lásd Müntz, Histoire de l’Art pendant la Renaissance, III. 248 l’Oeuvre et la Vie de Michel-Ange, kiad. Gazette des Beaux-Arts). Felfelé fésült haját szalag tartja össze a homlok fölött, egy hajfürt az arcra hull, finom fürtöcskék a nyakra. Homloka magas és egyenes, szeme kissé súlyos figyelemmel néz, orra hosszú és szabályos, cimpája vastag, arca telt, füle széles és formás, álla egyenes és erős, meztelen nyakát könnyű fátyol veszi körül, keble födetlen. Kifejezése közömbös, inkább rosszkedvű.

E két emlékérem, amelyek különböző életkorokban keletkeztek, a következő közös vonásokat tünteti fel: az orrcimpa és a felső ajk duzzadtsága, ami kissé mogorva kifejezést ad, – a hallgatag, megvető kis száj. Az alak nyugodtságra vall, de illuziók, öröm nélkül.

Frey, kissé merészen, Vittoria képmását látja Michelangelo egy sajátságos rajzában, amely egy szonett kéziratának hátlapján található. Michelangelo ez esetben alig engedte volna, hogy a szép, szomorú rajzot más is lássa. – Az ábrázolt nő öreg, derékig mezitelen, üres emlői lelógnak, arca, melyet nem érintett az öregség, egyenes, gondolatokba merült és büszke. Hosszú, karcsú nyakát gyöngysor veszi körül, fölfelé fésült haját sapkába rejti el, amely az áll alatt sisak módjára van megkötve és a füleket eltakarja. Vele szemben egy öreg ember feje, mely Michelangelóhoz hasonlít, nézi őt, – utoljára. – Kevéssel Vittoria halála után készitette Michelangelo ezt a rajzot. A másik oldalon levő szonett a Vittoria halálára írt szép költemény: Quand’ el ministro de sospir mie tanti… A rajzot közzétette Frey, Michelangelo költeményeinek kiadásában, 385. l.