Note 380) — MÁSODIK RÉSZ A lemondás
László Éber translation
Költemények, CXLVII.
Ez a szonett, amelyet Frey nem ok nélkül a legszebbnek mond Michelangelo valamennyi költeménye közül, 1555–1556-ból való.
Más költeményeinek nagy száma ugyan csekélyebb formai szépséggel, de nem kevesebb bensőséggel és hittel azonos érzést fejez ki.
Ilyenek például:
Súlyos tehertől szabadúlva végre S világtól válva, Hozzád, ó Uram! Törékeny sajkaként vezet utam Szörnyü viharból már a csöndes révbe… (Költemények, CLII). Nap-nap után, már gyermekéveimtől Vezérem s védőm Te valál, Uram!… (Költemények, CXLIX). Világ meséi elrabolták tőlem Időmet, hogy szemléljem Istenem. – – – – – – – – – – Hosszú az út, mely Hozzád felvezet, Ó jó Uram, rövidítsd meg nekem. – – – – – – – – – – Öröm mi volt, legyen már gyűlölet, Világ csudált szépsége förtelem, Örökös éltet adjon a halál. (Költemények, CL). Görnyedve évek s bűneim sulyától… (Költemények, CLV). Biztos halál, bizonytalan az óra… (Költemények, CLVII).