Note 373) — MÁSODIK RÉSZ A lemondás
László Éber translation
1548-ban lebeszéli unokaöccsét, Lionardót, a loretói zarándoklásról és azt tanácsolja neki, hogy a pénzt költse inkább alamizsnákra. „Mert ha pénzt adunk a papoknak; Isten tudja mit csinálnak vele!“ (1548 április 7.-én).
Sebastiano del Piombónak egy szerzetest kellett a San Pietro in Montorióba festenie, – Michelangelo úgy véli, hogy ez a szerzetes mindent el fog rontani: „A szerzetesek tették tönkre a világot, amely oly nagy, nem lenne tehát meglepő, ha egy ily kis kápolnát tönkretennének.“
Abban az időben, mikor Michelangelo unokaöccsét megházasítani igyekezett, egy igen ájtatos asszony fordult hozzá, kioktatta, jámborságra buzditotta és Lionardo számára egy jámbor, helyes érzületű leányt ajánlott. Michelangelo azt mondta, hogy „sokkal jobban tenné, ha fonással vagy szövéssel foglalkoznék, mintsem szent dolgokkal kufárkodjék.“ (Levelek, 1549 julius 19).
A római szentségtörések és simoniák ellen dacos, savonarolai érzéstől áthatott költeményeket írt. Ilyen a szonett, amelynek kezdete:
Kelyhekből kard készül itt és sisak, Iccével mérik Krisztus drága vérét… (Költemények, X; 1512 körül).