Note 363) — MÁSODIK RÉSZ A lemondás

„Életmódja igen józan volt. Fiatal korában beérte egy kis kenyérrel és borral, hogy teljesen a munkának szentelhesse magát. Öregségében, azóta, hogy az Utolsó itélet-en dolgozott, hozzászokott, hogy egy keveset igyék, de csak este, midőn napi munkája be volt fejezve és akkor is a legnagyobb mérséklettel. Noha gazdag volt, szegényül élt. Soha vagy csak nagy ritkán látott vendéget asztalánál és nem is akart senkitől ajándékot elfogadni, mert így örökre az ajándékozó lekötelezettjének tekintette magát. Józansága következtében mindig nagyon éber volt és csak igen kevés alvásra volt szüksége.“ (Vasari).