Note 323) — MÁSODIK RÉSZ A lemondás

Különbséget kell azonban tenni életének egyes korszakai között. Hosszú pályafutásában vannak szakaszok, amelyeket sivár egyedüllét, de olyanok is, amelyeket barátságok jellemeznek. 1515 körül Rómában a firenzeieknek kis köre él, – mindannyian szabadok, az életet élvezők: – Domenico Buoninsegni, Lionardo sellajo, Giovanni Spetiale, Bartolommeo Verazzano, Giovanni Gellesi, Canigiani. – Valamivel utóbb, VII. Kelemen pápasága alatt, Francesco Berni és Fra Sebastiano del Piombo szellemes társasága. Az utóbbi odaadó, de veszedelmes barátja volt Michelangelónak, akinek besúgta mindazokat a pletykákat, amelyek az ő rovására forgalomban voltak és még szította ellenséges érzését Ráfael pártja iránt. – Különösen kiemelendő azonban, Vittoria Colonna idejében, Luigi del Riccio köre. Riccio firenzei kereskedő és Michelangelónak ügyeiben tanácsadója, utóbb legbizalmasabb barátja volt, akinél Donato Giannottival, Archadelt zenészszel és a szép Cecchinóval találkozott. Mindannyian egyformán szerették a költészetet, a zenét és a jó falatokat. A Cecchino halála miatt kétségbeesett Riccio számára írta Michelangelo negyvennyolc halotti epigrammját és Riccio mindegyik epigrammot pisztrángokkal, gombákkal, dinnyékkel, galambokkal stb. viszonozza. (l. Michelangelo költeményei, Frey kiad. LXXIII). – Ricciónak 1546-ban bekövetkezett halála után Michelangelónak alig voltak már barátai, inkább tanítványai: Vasari, Condivi, Daniele da Volterra, Bronzino, Leone Leoni, Benvenuto Cellini, akik rajongón tisztelték őt, míg Michelangelo megható jóindulatot tanusított irántuk.