Note 9) — INDIAI GONDOLKODÓK.

Dr. Betty Heimann hallei magántanár cikke (Kant-Studien, Bd. XXX. 1925, 1–23. l.). «Zur Struktur des indischen Denkens», az indiai gondolkodás centrumába az őserdő képéből levont következő tételt állítja: az ember azonos a természet többi részével és vele egyenlő értékű. (4. l.) A természet egyes részei egymás mellé rendeltségben állanak és csak másodlagosan sorakoznak egységgé az ősanyag képzetében, melyből az egyéni alakulatok mechanikusan erednek. (6. l.) Ez nehezen egyeztethető össze a nagy felelősségérzettel, mely a hindu minden szertartásos ténykedését kíséri; továbbá azzal a kifejlett idealizmussal, mely Parmenidesre, sőt Fichtére emlékeztet. Ezért nyugodtan tartható fenn az a megállapítás, hogy az indiai gondolkodás centruma az egységretörés. A Heimann-féle merev egymásmellé rendelés inkább fogyatékossága az indiai léleknek, mely az asszociatív gondolkodásból származik, de nem nyitja problémáinak és nem tetteinek rúgója. Taine a részvétben látja a buddhizmus főtényezőjét (le fait générateur), melyből egész életmódja és világfelfogása levezethető. Tévedését Oldenberg mutatja ki: Aus Indien u. Iran. Berlin, 1899. 120–128. l.