Note 3) — GRÓF BATTHYÁNYI LAJOS ELFOGATÁSA.

Mikor s miként fogták el gróf Batthyányi Lajost, Magyarország első alkotmányos miniszterelnökét; hol és mikor kezdődött fogsága, melyből csak vértanuhalálával szabadult, erre nézve sokféle leirást és elbeszélést ismer irodalmunk.

Az egyik gróf Károlyi Gáboré e műben.

A másik Éble Gáboré. Éble a gróf Károlyiak György-ágának tisztje, jeles és gondos iró, a gróf Károlyi-család jelesebb tagjairól becses monografiákat irt. Gábor gróf halála után két év mulva 1897-ben jelent meg Budapesten egy műve e czim alatt: »A Károlyi grófok nagykárolyi várkastélya és pesti palotája«. E műben a pesti egyetemtéri palota történetét irja meg egyebek közt. E palotában fogták el gróf Batthyányit, kiterjeszkedik tehát az elfogatás részleteire is.

Két forrásból meriti értesülését.

Az egyik forrás Bártfay László naplója, mely a grófi család levéltárában van elhelyezve s mely napvilágot még nem látott, de neki módjában állott azt áttekinteni.

A másik forrás özvegy gróf Károlyi Györgyné, született gróf Zichy Karolina szóbeli elbeszélése, a ki az elfogatásnak szemtanuja volt s a ki elbeszélésének közzétételére az irót feljogositotta. A grófnő mindenesetre elsőrendü tanu.

Bártfay naplója, legalább a mint Éble közli, fontos részletben nem ellenkezik gróf Károlyi Gábor följegyzéseivel. De e napló csak röviden emlékezik meg az elfogatás jelenetéről. A mi azért is természetes, mert az elfogatásnál a palota ama termében, a mely az elfogatás szinhelye volt, Bártfay nem volt jelen. Ő ugyan a palotában lakott, de az egyik szárnyépület helyiségeiben s az elfogatás idején nem volt együtt az uraságokkal.

A grófnő előadása azonban, a mint azt Éble közli, sok részletben nem vág össze fiának, Gábor grófnak előadásával. A két előadást vagy ki kell egyenliteni, vagy az eltérő részletek egyikét-másikát tévesnek kell megállapitani. Hogy mindkét szemtanu a teljes igazságot akarta elmondani: e fölött semmi kétség nem támadhat. Ha van tévedés: az csak az emlékezőtehetség tévedése lehet.

Gróf Károlyi Gábor, mikor az eset történt, 7 éves és 52 napos volt. Gyerekkor, de a melynek figyelése éles. Oly kor, melynek eseményeire gyakran élénkebben emlékszik az ember, mint későbbi életkora dolgaira. Jegyzeteit 44 vagy 45 év mulva 1892-ben és 1893-ban tette papirra, de ez esetről kétségtelenül többször megemlékezett időközben is.

Ez a körülmény áll a grófnőre is. Ő talán csak 1896-ban beszélte el, tehát 47 év mulva a jelenetet Éble előtt, de ő már 1849-ben is érett elmével figyelte meg annak minden részletét s teljes lehetetlenség, hogy azóta idegenekkel is, családtagokkal is többször ne beszélgetett volna arról. Hiszen gróf Batthyányi Lajos az ő idősb édes nőtestvérének, Antóniának férje volt s igy igen közeli rokona, tehát annak sorsa ez okból is mélyen érdekelte őt. De érdekelte volna akkor is, ha nem rokona. Nagy történelmi esemény az, ha előkelő államférfit, miniszterelnököt saját házunkból szemünk láttára hurczolnak el fogságba és azután vérpadra. Az ilyet nem szokás, mert nem lehet elfeledni.

A grófnő és fia Gábor gróf előadása közt való eltéréseket tehát gondosan meg kell vizsgálni. Mind a két tanu magas tiszteletben áll előttünk. E tisztelet követeli meg a gondos vizsgálatot.

Azt irja Éble: »Batthyányi Lajos gróf élén állott az országos küldöttségnek, mely a császári fővezérnél – Windischgrätznél – a táborban tisztelgett, hogy parlamentair gyanánt közölje vele a nemzet törvényes kivánságait«.

Ezt az előadást ki kell igazitanom.

A parlamentair küldöttségnek tagja volt ugyan gróf Batthyányi Lajos, de egyáltalán nem állott annak élén. Az országgyülés Deák Ferencznek adta a megbizó-levelet. Deák gondoskodott utlevélről és katonai kiséretről. A küldöttség szónoka Windischgrätz herczeg előtt országos állásánál fogva Majláth György országbiró volt s rajta kivül a herczeggel a találkozás alkalmával még csak Deák beszélt. Deák kérte tőle, engedje meg, hogy az országgyülésbe visszatérhessenek s ott küldetésükről jelentést tehessenek. Ha tehát szó lehet arról, hogy a küldöttségnek valaki élén állott: csak Deák Ferenczet vagy Majláth Györgyöt lehet a küldöttség vezetőjének tekinteni. Lonovics érsek szólni se mert, Batthyányi grófot pedig a gőgös herczeg maga elé se eresztette.

Nem szabatos szó az se, hogy a küldöttség a császári herczegnél »tisztelgett«.

Dehogy tisztelgett. Esze ágában se volt a tisztelgés. Az országgyülés békekövetei voltak azok a férfiak tárgyalás és nem tisztelgés végett.

Azt is irja Éble emlitett műve 80- és 81-ik lapjain, hogy a Windischgrätz herczegnél járt küldöttség eredménytelenül széledt el s ekkor Batthyányi Lajos gróf Pestre ment, engedve Windischgrätz kivánságának, hogy »Pesten várja be feleletét«. Gróf Batthyányi tehát január első napjaiban Pesten várta Windischgrätzet.

Éble Gábornak mindezen állitása ellenkezik a történeti valósággal.

Windischgrätz herczeg se Batthyányi gróf előtt, se a küldöttség többi tagja előtt nem szólt semmi afféle kivánságáról, hogy Pesten várják be feleletét. Batthyányi gróffal Bicskén a táborban, de azután is egy szót se váltott, sőt maga elé se eresztette őt.

Hogy az egészet tisztán megértsük: meg kell határoznunk a békeküldöttség napirendjét s utazási naplóját. Hogy a küldöttség mikor, melyik napon indult el Pestről: ez följegyezve sehol sincs, de ezt az utazási napok rendje alapján meg lehet állapitani.

Kisértsük meg.

A küldöttség az első napon Martonvásárig jutott. Ide már estennen ért, a Brunszvik-kastélyba nem ment, hanem a községi biró által rendelt fütetlen, hideg szobában töltötte az éjszakát. Egyetlen szobát kapott a küldöttség. Irtóztató hideg napok jártak akkor. A küldöttség négy tagból állt, de Lonovics érsek magával vitte valami Szánthó nevü fiatal pap titkárát is. Öten voltak tehát. Felöltözötten huzták ki az éjszakát.

Másnap tovább mentek, mindenfelé kérdezősködve Windischgrätz táborának előőrsei után. Martonvásárról Baracskára mentek, innen a petendi puszta felé. Nyékre nem tértek be, hanem a petendi pusztán átvágtak Vereb felé. Délután értek Verebre, a hol verebi Végh Jánosnál, Deák jó ismerősénél szálltak meg. Itt természetesen meleg szobához jutottak s jó ellátásban volt részük. Itt is háltak. De ezt biztosan nem tudom.

Ez volt tehát a Pestről való kiindulás után a második nap.

Harmadnap értek Bicskére, Windischgrätz herczeg főhadiszállására. Itt egy törzstiszt jelentette a herczegnek a küldöttség megérkezését. De jelentette magánuton Majláth országbiró is, a ki korábbi időből személyes ismerőse volt a herczegnek s a ki magas állásánál fogva is legalább békés időben mindig érintkezhetett a herczeggel. Az országbiró tisztségre és méltóságra nézve a nádor után mindjárt következő magas zászlósura volt az országnak s közvetlen tanácsosa a koronának.

A herczeg rögtön kijelentette, hogy Batthyányi grófot nem fogadja s őt látni se akarja. A küldöttségnek pedig megmondta, hogy ő a küldöttséget mint olyat el nem ismeri, minthogy az országgyülést a király már rég feloszlatta, tehát az semmiféle küldöttséget nem választhatott. Nem is bocsátkozik semmiféle tárgyalásba. Föltétlen meghódolást (»Unbedingte Unterwerfung«) követel s a fegyverek és várak átadását. Megtagadta azt is, hogy a küldöttség a király elé járulhasson. Akkor már I. Ferencz József volt egy hónap óta az uralkodó s nem V. Ferdinánd.

Deák Ferencz végül azt kérte, engedje meg a herczeg, hogy küldőikhez visszatérhessenek.

A herczeg első szava az volt, hogy egész biztossággal visszatérhetnek, de azután egyik törzstiszt jeladására azt mondá, hogy néhány napig várjanak a táborban, a főhadiszálláson; nem lesz bántódásuk s ő majd gondoskodik ellátásukról, a hogy csak lehet.

Ez volt tehát a harmadik nap.

Bicskén a küldöttség összesen öt napot töltött s január 9-én mehetett be Pestre. Ez utirend szerint a küldöttség január 3-án indult ki Pestről, ha az öt napi bicskei időzésbe beleszámitjuk azt a napot is, január 5-ét, a melyen Bicskére érkezett s azt a napot is, január 9-ét, a melyen Bicskéről Pestre jött.

Ez utirendben pedig nem lehet kételkedni, mert ennek igazsága mellett Deák Ferencz tesz tanubizonyságot.

Windischgrätz herczeg január 7-én még Bicskén volt, de 8-án már Buda felé elindult. A mikor a küldöttség január 9-én Pestre ért: Windischgrätz főhadiszállása akkor már, sőt az előző napon is már Budán volt s a herczeg a nádori palotát foglalta le magának lakásul.

Tévedés tehát Éble részéről az az állitás, hogy gróf Batthyányi Lajos január első napjaiban Pesten várta Windischgrätzet.

Dehogy várta.

Fogoly volt ő már a bicskei főhadiszálláson is. De innen könnyen menekülhetett volna. Hogy miként: annak elbeszélése nem tartozik ide.

Alig töltött ő pár órát is szabadon itt Pesten.

Deák Ferencz sötétnek látta Batthyányi sorsát már Bicskén is. Ez okból szándékosan vele volt mindig. Mindig egy kocsin ült vele s Bicskén is egy szobában laktak együtt. Január 5-én a herczeg ünnepélyes ebédjét is azért nem fogadta el, hogy barátja gróf Batthyányi az ebédre nem volt hivatalos. A gőgös osztrák hadvezér és herczeg előtt Deák tüntetőleg be akarta bizonyitani, hogy ő, bármi sorsot szánt a herczeg Batthyányinak, az ő barátját igaz embernek tartja és el nem hagyja.

Deák és gróf Batthyányi Lajos a keményen befagyott Duna jegén kocsin jöttek át január 9-én estefelé. Deák lakása az István-főherczeg szállóban volt. Először oda mentek. Ott a gróf Deákot fölkisérte lakására. Egy ideig beszélgettek, mig csak föl nem melegedtek. A beszélgetés egyik tárgya most is gróf Batthyányi menekülése volt. Deák most is kérve-kérte barátját, hogy meneküljön. Ma még alig vannak a városból kivezető utak tökéletesen elzárva.

A gróf nem vette elég komolyan a dolgot.

– Majd meggondolom. Előbb fölnézek Károlyiékhoz.

Kocsira ült s ment az egyetemtéri Károlyi-palotához.

Az elfogatás itt következett be nem sokára. A párbeszédeket, melyek az elfogatás alatt történtek, más szavakkal adja elő gróf Károlyi Gábor és más szavakkal édes anyja. Hitelesnek fogadom el mind a két változatot. Megtörténhetett mindakettő, sőt természetesnek tartom, hogy mindakettő megtörtént.

Mind a két szemtanu megegyezik abban, hogy a végzetes estén gróf Károlyi György és neje és gróf Károlyi István jelen volt. Gábor gróf nem emlékszik Orczy Lajos báró, Festetich Géza gróf és Almássy György jelenlétére, édes anyja pedig nem emlékszik Mesznil Viktor báró jelenlétére.

Ez eltérések nem lényegesek.

Eötvös Károly.