BERNÁT GAZSI A MENYORSZÁGBAN.

Szilveszter utáni valamelyik napon Zörgetnek erősen a menyország kapun, Bunda alatt alszik nagy mélyen szent Pető, S horkol hatalmasan, csak úgy reng a tető! »Ki háborgat megint? Mikor úgy alhatnám? Hát azért van Pesten kholerabizottmány? Azt hiszem, nem is lesz már dolga halálnak: Lesz gondja felőle jó doktor Halásznak. Hát megint egy lélek! Héj ez is eltévedt Hogy a meghaláson kezdi meg az évet. Furcsa forsponton jött; két szárnyas pegazus! Soványak! Látszik, hogy legelőjük gazos. Ki vagy? Mi vagy? Mi kell? Mit hoztál? Ki hozott? Van-e utleveled? Rendén láttamozott? S kapunyítási pénz? A mi legfőbb dolog…» A kulcs a závárban nagy-lassan nyikorog. – Megáll a szekérrel erre az igás pár S leszáll a ferhécen át jó Bernát Gáspár. … Komoly, a milyen volt teljes életében; Szent Petőt köszönti illendően, szépen: «Pálinkás jó reggel, kedves urambátyám! Odadnám, ha volna, de nincs visitkártyám; Hát majd bemutatom magamat így szóval.» – Azt mondta rá Péter: »jól van öcsém, jól van.« «Rá érünk, – mond Gazsi; hisz az öröklétből Három fertály egyre csak most mult éjféltől. – Hát nem küldött engem semmiféle doktor Nem komázok velük, félek én azoktól; – Végeztem a dolgom odalenn a földön; No, mondok, a telet már az égben töltöm. – Látom, ide fenn is rosszul mehet minden: Itt sincs rendes budget, minden évben indemn. Miniszter sem esik odalenn, a mennyi Csillagot láttunk az égről futva menni. Egy kanca meteort sörényen megkapék S csak úgy a szőrére sebtében felkapék. Gyih a menyországba! Majd teszek én rendet; A financiákat hozom én ott rendbe. De fele uton kidült a tüzes gebe, Jó, hogy a szellemi omnibusz fölveve, Jaj de rosz két pára! poézis és próza; Nem csoda: szegények úgy el vannak nyúzva, A téjuton pedig olyan sárhabar van, Mintha a vármegye tartaná jó karban, Csakhogy az a latyak, mely a lovat kinzza, A téjuton csupa érett turó s brinza. Három perc az égig e két rosz paripán; Holott fél pillantás áll itt a tariffán. Jaj de hátra van még minden az egekben! Hogy elmaradtak a közlekedésekben! No de itt vagyok már, majd lesz itt más dolog. Ha én mindenüvé vasutat traceolok: A fiastyúktól le a kaszás csillagig. Innen a göncölig, hol a medve lakik: A zodiacuson végig egy körutat, S a paradicsomon át egy sugárutat. Lánchiddal átkötöm a Styx két oldalát, Vizvezetté teszem a Lethe italát, Kibaggereztetem a phlegeton medrét. Tiszaszabályozom a vizöntő vedrét. Mahomed édenét én expropriálom, A szentek számára újra parcellálom, S a sok facérrá lett szép húri számára Egy kiházasító-egylet lesz fundálva, Éneklő angyalok értékét fölverem. Lesz számukra egy nagy akcientheáterem. Részvényesek ezen tudom nem veszthetnek. Zsidó van itt elég, s azok jól fizetnek, Képzelem a kvártély szük a menyországba: Ábrahám apánkkal állok társaságba, Egy új Baubankot alapítunk együtt: És a menyországot újra fölemeljük. – A csillagok is már sötétek, mint látom Gázvilágítással az eget ellátom. – Panasz van a földön, hogy az imádságra Nagyon későn jön, ha jön az indorzata; Villanytelegraf az égben lészen müvem, S azon imádkoznak ezután majd hiven. Életbiztosító bankot is fundálunk, S az nagyon jó gscheft lesz itt, hol nincs halálunk, A pokolba meg egy tűzkár-aciendát; Az ott népszerű lesz, s ad szép dividendát, – Az idvezülteknek pezsgő-gyárt teremtek; Abból ingyen isznak mindenféle szentek. – És hogy tökéletes legyen boldogságunk, A dinomdánomhoz cigányt importálunk, S hogy az áldott jó nap itt se teljen restül, Felhőket segítek fújni dohányfüstből. A poklot megveszem: a ki miért bent ül, Minden adósságát kifizetem szentül. – Legyen Generalquitt! A vén Lucifernek Adok nyugdíjat; – menjen Gráczba hausherrnek. – S nehogy e szép világ valaha elveszszen: Galvanoplastice in duplo megszerzem. Fizetek per cassa; mert ez tőlem telik; Van olyan erszényem, a mely mindig teli; Mert az én ősapám volt az a Pharao, Kiről megirta a hjeroglif-faragó, Hogy Mózes elszökvén tőle Egyptomból Egy siklus pénzt elvitt tőle szép suttyomból, Ezt megkérem mostan. Ez a kamatjával Triliom forint lesz, három huszasával. Ebből adok kendnek egy milliós bankót. Kisebbel nem fizet igaz ur, csak bankrot. Huzzon le ebből egy Kerkápoly-érmet: A többi tartsa meg majd Péterfillérnek…» … Nem tudott há lenni Péter bámultában: Még a pipa is kialudt a szájában. – »’Sz te Bernát Gazsi vagy! Angyal bújjék beléd! Gyere be hát frissen, – aztán igyál elébb!»