A HÁROM MÁRVÁNYFEJ.
Reading edition
Az ősz Boboli Pétert egyhangulag választá meg Raguza új rettorénak. A Damiani párt félrevonult; a kik vétkeseknek érezték magukat, elmenekültek. Az egész pregadi tanács újra lett választva.
Legelső feladata volt a tizek tanácsának itéletet tartani a főfő bűnösök, s azoknak koronázott fejedelme, János király fölött.
Egyszerre állíták őt a két feleségével együtt a legfelső biróság elé.
Boboli Péter, a rettore, volt az elnök, Bennessa Pirro, a sindaco, olvasta fel a vádlevelet.
– Lovag, patricius Boboli János, más néven Canavelli poéta, más néven Frater Aktæon, más néven Asmodái ördög, más néven János király, vádoltatol, miszerint:
rablókézzel elragadtad a feketegyi fejedelem eljegyzett aráját és minden kánonok, impedimentumok és prohibitiok ellenére feleségeddé tetted;
a mosszori knéz várát, czinkosaid által felgyujtattad, fiát, hadi népét elébb borral megmérgeztetted, aztán leöletted;
varázslói hatalommal keresztül hoztad a poklokon és minden föld alatti mélységeken át a veled szövetséges uskók gonosztevő faját;
ördögi csábalakban legyőzted az angyal képviselőjét s elragadtad kigyói hizelgéssel Éva kezéből a pálmát;
bűnös szerelmet gyujtottál a szent szüzek fejedelemasszonyának szivében, s az ártatlanságot megejtetted;
a nagyravágyás ördögét felébresztetted az egyház szolgájának, a felszentelt patriarchának elméjében;
ellenpápát kiáltottál ki szent Péter valódi utódja ellenében, kit Rómában a szent cončsilium emelt uralkodói székébe;
uj hæresist támasztottál, veszedelmesebbet minden eddigieknél, mert dogmává emelted benne a többnejüséget;
várost építettél, mely a tolvajoknak, csalóknak és hamis bukottaknak menhelyül szolgált;
megkeresztelt népet a bálványimádásra visszatérítettél;
templomainkat megfertőztetted hamis profétasággal;
háboruságot támasztottál közöttünk és szövetségeseink között, melynek áldozatul estek számos derék hajók, vitézek és hajósnépek;
okozója lettél két vitéz keresztyén nemzet végkiirtásának, egy egész tartomány elpusztulásának.
– Ime, tizenhárom vádpont! Tagadhatsz-e egyet is belőle?» kérdezé a rettore.
– Egyet sem tagadok.
– S mit tudsz ennyi nehéz vád ellenében felhozni a védelmedre?
– Azt, hogy szerettem.
– Szerelemért követtél el annyi végtelen bűnt?
– Megérte az árát! Lehoztam magamnak a paradicsomot az égből. Hét évig voltam olyan boldogságban, a milyent az üdvözültek nem ismernek, s az istenek irigyelnek!
Boboli Péter egy intésére hirtelen fejére rántották a sbirrók a vádlottnak a bőrcsuklyát, hogy több ily szentségkáromlás el ne hagyhassa a száját.
Aztán kimondta rá a tizek tanácsa az itéletet.
Frater Aktæon és két bűntársa, soror Kekharizméne és mater Lubomira Raguza főpiaczán a nép láttára bárd alatt veszítsék fejüket. Legelső legyen a bűnhödésben a knéz leánya, utána a Damiani leány, a főbűnös nézze végig kedvesei fejének legördülését.
Azoknak még ott a vérpadon is az volt utolsó szavuk egymáshoz:
– Szerettelek, szeretlek, szeretni foglak!
A véritélet végrehajtása után felhivatta magához Boboli Péter Raguza hires kőfaragóját, a gyorskezéről nevezetes Florenczi Odoardo Fa Prestot.
A rettore előtt, a nagy alabástromasztalon ott állt pompás ezüst tálczára téve három levágott fő, egy férfi és két asszony fejei.
– Odoardo Florentino Fa Presto, szólt Boboli Péter. Most tégy ki magadért, mutasd meg művészetedet. Végy mintát e három fejről s készítsd el azokat márványból, egymás mellé állítva, a hogy itten állnak. Az árát te szabd meg munkádnak. Műved az északi kapu homlokzatát fogja ékesíteni, melynek eddig Damiani kapu volt a neve.
Attól fogva a három márványfej kapujának nevezték azt.
Ez a három márványfő még most is látható Raguzának egyik kapuján, s mindenki tudja a történetét. (A másolata terra cossábul nálam is megvan.)
«Disputa.»
Kritikus. Ez volt aztán a tömeg-gyilkolás! Herculanum és Pompeji pusztulásához hasonló. De ezekből legalább szabadulhatott el hírmondó, a ki leírja a többiek veszedelmét. Ámde Raguza még most is áll, ha nem is hatalmas köztársaság többé; – ilyen monumentális szerelmeskedésnek nem lehetett nyom nélkül elenyészni; már pedig a kik eddig a dalmata partokat beutazták, a régi időkben De Fortis apát, Schulenburg admirál, az újabban Paton, Wilkinson, Noe, Yriarte, és Karacsay Tivadar, e regényes helyekről nem tesznek semmi említést.
Szerző. Annak az oka egyszerűen az, hogy azóta az egész táj képe megváltozott. Először is a velenczei uralom alatt a dalmata hegységek meg lettek fosztva őserdeiktől. Velencze nem csupán a saját hajóhadát építette azoknak a fáiból, hanem még a török szultán hadihajóihoz is onnan szolgáltatta jó pénzért az anyagot. A legszebb szálfákat elhordták a velenczei Lido czölöpzetének, melyet a tengeri furdancs minden tiz év alatt úgy összeőröl, hogy meg kell újítani. A fenyőfákat halomra vágatták és szurkot főzettek belőlük, s mikor már le voltak tarolva az erdők, akkor odatelepítették a tengeri harczok alatt összefogdosott mindenféle népzagyvalékot, a mór kalózokat, s ezekkel hajtatták végre a pusztítás nagy művét; kiszedették a földből a levágott fák töveit, gyökereit s gályateher számra szállították át tüzelőnek Velenczébe, s hogy még aztán valamikép az elhullott magból se támadhasson új erdő: ráeresztették a kecskenyájakat; utoljára bevégezte a pusztítás munkáját a bóra, s a növényeitől megfosztott földet leseperte a sziklákról, s támadt az egykori paradicsom helyén a rettenetes Karst. – De a legnagyobb csapás, mely Raguza hajdani dicsőségét romba temette, az a nagy földrengés volt, mely 1667. ápril 6-án éjjel oly rögtöni rohammal kezdődött, hogy a ledült paloták omladékai alatt hatezer ember lelte halálát. Székesegyház, kápolnák, kolostorok egy kőhalmazzá váltak egyszerre, s azok között hevert Roland szobra, oroszlánszívű Richárd érczemléke; egy óriási sírhalommá lett a pompás város, melyből napokig szállt a magasba az élve eltemetettek jajkiáltása. S mintha minden elem összeszövetkezett volna, a földrengéssel együtt jött a typhoni vihar; a romhalmazban tűz támadt, s az óriási katafalkból lett egy titáni máglya: ott hamvadt el évszázadok dicsősége. A mi megmaradt, azt elhordták a szomszéd hegyekből odacsődült uskókok. – Az egész catastrophát borzalmas élethű részletekkel írta le Damm Jakab, hollandi consul, ki épen akkor követségbe érkezett oda, s egész kiséretéből maga egyedül menekült meg egy nyomorult bárkán. Az ő adataiból szerezhetünk fogalmat e világváltozásról. A tenger egyidőre lefutott a kikötőből, úgy hogy a gályák mind a zátonyon feneklettek meg, aztán megint olyan rohammal tért vissza, hogy leszaggatta a hajókat horgonyaikról s a parthoz vagdalta. A szárazföldön pedig egész hegyek sülyedtek el, melyeknek a helyén most tavakat találunk; folyamok, melyek a tengerbe ömlöttek, utat vesztének s földalatti mélységekbe zuhantak alá; itt egy völgy lett sziklákkal betemetve, amott a hegygerincz hasadt ketté s új völgytorkolatot nyitott. S ez a földindulás eltartott nyolcz napig. A mostani Raguza, a hogy az áll, a földrengés pusztításai után lett fölépítve. Annak a tizenhét templomnak a köveit, a melyekben a daviditák tanait hirdették, ma is megtaláljuk a Raguzát körítő bástyafalban, a hogy a dombormű ékítmények töredékes maradványai, s elkopott feliratok betüi bizonyítják.
Kritikus. Radikális kura! Égszakadás, földindulás! Tehát ezért nem maradt nyoma többé az új Jeruzsálemnak, meg a mosszori aranybányának; s nagyon természetes, hogy Nabukodonozor melegvízforrása is ennek esett áldozatul. Csodálatos, hogy ennyi kőemlék közül épen csak annak a három márványfejnek kellett mind e mai napig megmaradni. De ha ez megmaradt, akkor a hozzá kötött legendának is fel kell valahol tartatnia. Nem elégíthetné ki a szerző az olvasó kiváncsiságát a kétségtelenül kezében levő történelmi adatok közlésével?
Szerző. Ha kivánják tőlem, megtehetem; ámbár ez esetben azt ismételem, a mit a franczia hajóskapitány tett, a ki a lőporát megosztotta az angol ellenfelével, hogy az is lövöldözhessen ő rá. Azonban őszinte akarok lenni, s előadom a docékat. Ezeket az én tudós collegám, Thallóczy Lajos, a bécsi országos levéltár igazgatója, szedte össze Raguzában, s ő volt szíves azokat nekem regénytárgyul kiszolgáltatni, a hogy következnek.