Note 1) — PETŐFI ÉS ARANY
Reading edition
„Vágd meg a szavakat és vérzenek“ – mondja Emerson. „Facsard ki a szavakat és könnyeznek“ – mondja Hartmann. Ilyen reminiszcencia nagyon sok van.
2) Az arisztokratizmusra nézve vesd össze Arany származását, a Toldi Szerelme enumerációját, a nemes stilt és történeti érzéket, a levelet, melyben Petőfi lebeszéli Aranyt, hogy a Murány Ostromát Wesselényinek ajánlja s azt, amit Riedl mond Aranynak a cigányokkal szemben való itéletéről. Az, hogy Arany politikai nézetei demokraták voltak, nevetséges ellenvetés. Itt belső és öntudatlan hajlamról van szó, nem politikai nézetekről, melyek a kortól függnek.
3) V. ö. a Bolond Istók I. énekét és Thewrewk Árpád könyvét a Nagyidai Cigányokról.
4) Lásd a következő tanulmány II. fejezetét.
5) Petőfinek nem volt mélyitett esztétikai izlése. Csak a divatos irókat szerette.
6) „A szenteskedő kéjsóvár olasz“ szembeállitása a magyar hadvezérrel olynemü dolog, mint Musset és Tennyson szembeállitása az angol irodalom történetében. Arany még pontosabb a dokumentálásban.
7) Maga – szerényen – Toldy extraktusának nevezi jegyzeteit.
8)
Ki fény vagyok, homályban éltem Világ elől elrejtezém: Nagy ismeretlen messzeségben Magányosan lobogtam én.
9) Érdekes pl. ahogy Vajdával elbánik, aki szerinte „alantjáró. Filozóf eszméi mindannyiunké, a megszokottak… Filozófiai nyelve (!) meg darabos,“ Ellenben Komjáthynál „szokatlan hangok“ volnának az ilyenek:
Nyissátok fel a börtönajtót!… Ó legyen átkozott a zsarnok Ki minket e tömlöcbe zárt…
Ez épp oly kevéssé szokatlan hang s éppugy Petőfi-hatás, mint a „Tettekre szomjazom, Csak nyilna már a büszke pálya“, mely a Véres napokról álmodom visszhangja.
10) Mondanom sem kell, mily felületesség ebből Komjáthy fölényére következtetni. Sikabonyi azt mondja: „Petőfinél… minden felszinesebb, leiróbb, reálisabb. Komjáthynál tartalmasabb, boncolóbb, légiesebb. De ne feledjük, hogy Petőfi huszonhat éves korában halt meg; addig irhatott csak, mig a vér a legszilajabb.“ Éppen megforditva. A szilaj vér nem kedvez a realizmusnak. A fiatalok költészete mindig „légiesebb“ s láttuk, hogy Petőfi is az epikaiság felé fejlődik. Werther légiesebb, mint a fejlődött Goethe, Faust vagy Meister. A kettő közt bizonynyal nem a realizmus a felszinesebb, nem a légiesség tartalmasabb. De Komjáthy légiessége egészen más, lényegileg más és Komjáthy sohasem lehetett volna reálissá, valamint Petőfi sem Komjáthyvá.
11) A képzőművészet nagy tárgyilagossága előtt énjének minden gyötrelme elsimult.
Angyal Dávid.
12) „Egyéniségéből hiányzott egyes tehetség… fátumszerü uralma a többi felett.“ – Az Eötvös-essayból.
13) Euripides-tanulmányában elméletet alkot a vigjáték fellépéséről, mely ráillik Euripides és Racine korára, de nem Schillerére: itt elárulja szeretetét a sémák és elméletek iránt. Grünwald Béla könyvében is az elméletet nélkülözi. Nagy tisztelője Hegelnek.
14) Védeni Péterfyt a nemzetköziség vádjától (oldalvágásokkal a mai modernekre), mint Rédey teszi, igazán felesleges.
15) Rédei Péterfynek Taineről szóló kritikai megjegyzéseit nem együtt adja Tainenek irónkra való hatásáról szóltában, hanem külön-külön az egyes cikkek fejtegetésénél, melyekben előfordulnak. Ez jellemző feldaraboló, tartalomelmondó, mozaikszerü módszerére, mely iskolás és éppen nem helyes.
16) Péterfyt voltakép nem lehet elfeledett irónak tekinteni. Az irodalmi szakkörök már életében kitüntették; a Kisfaludy-társaságnak tagja volt. De a közönség nem ismerte vagy félreismerte; addig névtelen, a Jókai-essay után kivált népszerütlen lett. És belül, a lelke egy ismeretlen iró lelke volt; egy iróé, aki magának ir, a közönséggel való kapcsolat nélkül: Különös jelenség hirlapiróban – Péterfy kapcsolata a közönséggel halála után kezdődik, Összegyüjtött műveinek kiadásával.