Note 16) — ÖSSZEESKÜVŐ LESZEK.

Ez igy is van. Kossuth Lajos Iratai hatodik kötetében olvasható gróf Károlyi Györgynének 1866. julius 26-án Itresán kelt s Kossuthhoz intézett levele, melyben egyebek közt e szavak fordulnak elő: »Örömmel láttam volna, bár mind az öt fiam részt venne a szabadságharczban, tudom is, hogy ott a helyükön lettek volna, de ha megint nem lesz semmi, nem szeretném, ha ők is haszon nélkül kompromittálnák magukat. Most még csak uton vannak.« – Az öt fiu volt, mint köztudomásu: gróf Károlyi Gyula, Viktor, Gábor, Tibor és István, a mint kor szerint következnek. – Viktor tudtom szerint nem vett részt semmi mozgalomban: Gyula itthon volt nagy tényező; Gábor szerepét följegyzései tüntetik fel, valamint Tiborét és Istvánét is. – Az egész bel- és külföldi mozgalomnak nagyobb volt a füstje, mint a lángja. A külföldi magyar légiók a háboru rövidsége miatt puskájukat se lőhették ki, a belforradalomnak pedig hire-hamva se volt. Csaknem igy látta a helyzetet maga Kossuth is a Turinban 1866. augusztus 7-én kelt s gróf Károlyi Györgynéhez intézett levelében. Az ifju Károlyi grófok fellángolása tiszteletre méltó tünemény, de tárgytalanná vált ez nem sokára. A magyar nemzet 1866-ban békülni akart s nem harczolni. Gróf Károlyi Gábor elhunyt nemes barátom száz érdekes dolgot beszélt el az akkori állapotokról. De én magam is elég jól ismerem közvetlen észleletből azokat.