Note 7) — MIRE TANITOTTAK?
Reading edition
Magam is láttam egy érdekes vörös frakkos vadászjelenetet. Ezelőtt több mint harmincz évvel, gróf Batthyányi István, gróf Nádasdy Ferencz s tán mások is kopófalkát tartottak Polgárdin és Lepsényben, s minthogy uradalmaik az én mezőszent-györgyi birtokommal szomszédosak, az én birtokom is néha megtaposták. Kárt is tettek, kivált a kisebb birtokokban, de a kárt az uradalmi ügyvédek mindig elpörölték s azért a parasztgazdák nagyon haragudtak a kopóvadászó urakra. Egy alkalommal egy szentgyörgyi parasztgazda látja ám, hogy jön a falka, kerget egy nyomorult nyulat s a falka nyomában egy csomó vörös frakkos ur nyargal. Valamennyien egyenesen az ő szőlejének tartanak. A szőlőben pedig éppen akkor nagy kárt tehettek. Kezébe fogott tehát egy hosszu dióverő póznát s magasra tartva, már messziről integetett a nyulnak, hogy oda ne találjon futni az ő szőlejébe, mert különben baj lesz. A nyul azonban nem ügyelt rá s épen neki futott. Utána a kutyák, a peczérek és az uraságok. Hejh a paraszt se volt rest s a kutyákat el kezdte a póznával lazsnakolni, a mig csak el nem tisztultak keze ügyéből. A lovasok közt volt Wenckheim is, akkor belügyminiszter. Oda ugrat a paraszthoz s rá kiált:
– Héjh te goromba paraszt, hogy mered bántani a kutyákat?
Oda néz a paraszt.
– Nini, a német teremburádat, még neked áll följebb?
Megcsóválja a dióverő póznát s Wenckheim felé suhint. Ha el nem ugrat előle, leüti a lóról.
– Hogy türheted ezt, – kérdi egyik társa, – belügyminiszter létedre?
– Hát hiszen németnek nézett, csak nem bántom azért, hogy egy németet meg akart verni.
Ez 1867-ben történt.
Eötvös Károly.