Note 1) — I. JOGI ESZMÉK ÉS SZABÁLYOK.
Gyula Szánthó translation
Elkésve jegyzem meg, hogy Montesquieu ezt jól megfontolta; az angol zsüriről beszélve, ezt mondja: «A nép testéből vett személyek által gyakorolt bírói hatalom» és jegyzetben hozzáveti: «miként Athénben.»
2) Ami Martint illeti – akire nézve biztos bírói tévedés forog fenn – az ő történetéből nincs semmi, amit a zsüri ellen vagy mellett lehetne felhozni; egy utazót orgyilkos módon megöltek, a lépések nyomai – a melyekbe Martin cipői beleillettek – a bűntett helyéről Martin házához vezettek; az orgyilkos egy szemtanú szerint, ruhái után ítélve, Martinhoz hasonlított, a bűntény egy tanúja Martinnal szembesítve azt mondja: «nem ösmerem fel őt» és Martin felkiált: «hála Isten! ime egy ember, aki engem nem ismert fel». Ezen kétértelmű szavakban a bíró beismerést lát; elítéli Martint. A bűntető par amenti bíróság4 megerősíti. Martint kerékbe törik. Az igazi orgyilkos, akit más dolog miatt tartóztattak le, a Martin terhére rótt gyilkosság szerzőjéül magát jelenti ki. Itt nincs több mondani való. Voltaire biztos benne, hogy a zsüri nem ítélte volna el Martint: semmit nem tud róla, magam sem tudok többet.