Note 1) — A SZÖKEVÉNY.1)
Reading edition
Ennek az elbeszélésnek magának is van egy kis története. Nem volt ez spanyolnak szánva. Meséje a magyar közéletből volt véve, alakjai történelmünk typicus kiváló egyéniségei voltak: az egész a magyar szabadságharczban keletkezett és végződött. Én ezt egész bátorsággal kinyomattam: hiszen nem volt benne se lázítás se fölségsértés; a fennálló rend sem volt benne megtámadva. Hanem – az ötvenes években éltünk. Bach volt a miniszter. A cenzura el volt törölve az egész «birodalom»-ban szabad volt mindent kinyomtatni. – Csak az volt e helyett behozva, hogy a kinyomtatott munkát elébb be kellett mutatni a rendőrfőnöknek. A rendőrfőnök kiadta azt a rendőrbiztosnak, s ez mondta aztán meg, hogy tiltva van-e ezt a nyomtatványt kiadni a közönség olvasmányául? Csak azt, hogy tiltva van. S ha a komiszárus úr azt mondta rá, hogy «tiltatik», hát akkor lehetett a kész munkát papiér machéenak betapostatni. Ha egy példány forgalomba került belőle, a nyomdász szabadalmát veszté s börtönbe került. Több kötet munkám részesült abban a sorsban, hogy kutyát, macskát csináltak belőle a gyerekjáték-készítők. – Aztán a régi censor legalább megmondta, hogy mi az, a mi nem tetszik neki a munkámban: azt ki lehetett törülni; de a komiszárus úr nem szólt semmit: «nicht erlaubt», ez volt az egész replika. Appellálni nem volt kihez. Ebből a művemből is pépet zúztak gyerekjátékokhoz. Én aztán a kéziratot elővettem, s csináltam belőle spanyol történetet. 1848-ból 1808-at, Budapestből Madridot, Budavárból Buen-Retirot, István nádorból Infantado herczeget, márczius 15-ikéből, márczius 18-ikát, V. Ferdinánd királyból «El rei Hernandot», Metternichből Don Godoyt, a magyar liberalis és pecsovics főurakból don Escoiquiz és don Aquiles de Mendoza grandokat; a «Szózat»-ból – a «mórok búcsúdalát Granadától», az osztrák seregből franczia sereget, a Dunából Tájót, Szent-Tamásból Ciudad Rodrigot, s Görgeyből Wellington herczeget. Igy aztán újra kinyomattam ugyanazon fentebbi czim alatt az elbeszélést, újra beküldtem a rendőrséghez, ekkor aztán azt mondták rá, hogy – semmit sem mondtak. Ha huszonnégy óra alatt le nem foglalták a munkát, ki lehetett adni. – Igy lett belőlem spanyol iró.
1894.
J. M.