Note 1) — ELSŐ KÖNYV BEVEZETÉS: A SZOCZIOLÓGIA MEGHATÁROZÁSA MÓDSZERE ÉS FELOSZTÁSA

Bouglé: Les scienses sociales en Allemagne (A társadalmi tudományok Németországban). 160. oldal. (Paris, F. Alcan.)

2) Bouglé: Les Idées égalitaires (Az egyenlőségi eszmék), 18. oldal. (Paris F. Alcan.)

3) De Roberty: Morale et Psychologie (Erkölcs és lélektan); Revue philosophique, 1900 október.

4) Barth: Die Philosophie der Geschichte als Sociologie (A történelem filozófiája, mint szocziológia), 10. old.

5) Laura Marholm: Zur Psychologie der Frau (A nő lélektanához). Berlin, 1897.

6) L. Saroléa: Henrik Ibsen et son oeuvre (Henrik Ibsen és művei), 71. oldal.

7) Sighele: Contre le Parlamentarisme (A parlamentárizmus ellen), 1895.

8) De Roberty: Morale et Psychologie (Erkölcs és lélektan), a Revue Philosophique 1900. októberi számában.

9) Nietzsche: Morgenröte (Pirkadat), 105. §.

10) Carlyle: Sartor Resartus.

11) Lásd erre vonatkozóan: Lapie: Les civilisations tunisiennes (A tuniszi czivilizácziók) czímű művét, 283. oldal. (Paris F. Alcan).

12) Remy de Gourmont, miután elemezte, hogy minő társadalmi hatásokkal jár a gondolatok szétválasztásának lélektani jelensége, nagyon helyesen így folytatja: «Meg lehetne próbálkozni az emberiség történeti lélektanával, amennyiben keresnők, hogy a szétválasztásnak (disszocziácziónak) mily fokán volt a századok során bizonyos csoportja azoknak az igazságoknak, amelyeket a kiváló gondolkodók primordiális (eredendő) igazságoknak minősítenek. Ez a kutatás joggal lehetne czélja a történelemnek is. Minthogy az emberben minden visszavezetődik az értelemre, a történelemben mindennek vissza kell vezetődnie a lélektanra.» (La Culture des Idées (Az eszmék kulturája) 88. oldal).

13) Barth például, véleményünk szerint, igen helyesen kifejezi a dualista elméletek tudományos hasznavehetetlenségét, mikor ezt mondja: «Ha jobban meg is értették velünk, hogy a szellem és a tudat milyen fontos a társadalmi fejlődés szempontjából, úgyszólván egy szó felvilágosítást sem nyujtottak arról a módról, ahogyan ez a befolyás – a történeti valóságban – meghatározta a társadalmi szervezkedést.» (Barth: Philosophie der Geschichte als Sociologie; 194. oldal).

14) Barth: Philosophie der Geschichte als Sociologie.

15) H. Mazel: La Synergie Sociale (A társadalmi szinergia), 330. oldal.

16) A Nietzsche hamis arisztokratizmusával kapcsolatos eszmék.

17) Bouglé: Les sciences sociales en Allemagne (A társadalomtudományok Németországban), 151. oldal.

18) Ch. Andler: Les Origines du Socialisme d’État en Allemagne (Az állami szocziálizmus eredete Németországban). Bevezetés. (Paris F. Alcan). Vesd össze e kérdésre vonatkozóan: A. Aulard: Historie politique de la Révolution française. Avertissement (A franczia forradalom politikai története. Előszó), Nietzsche: Jenseits von Gut und Böse, 186. §.

19) Nietzsche: Jenseits von Gut und Böse, 186. §.

20) Comte de Gobineau: Essai sur l’Inégalité des races humaines (Tanulmány az emberi fajok egyenlőtlenségéről), 7. oldal.

21) Cicero: De Officiis (A kötelességekről), I. XVII, §.

22) Bouglé: Qu’est-ce que la Sociologie? (Mi a szocziológia?) (Revue de Paris, 1897, augusztus 1.)

23) S. Balicki: L’État comme organisation coercitive de la Société (Az állam, mint a társadalom kényszerítő erejü szervezése). 28. oldal,

24) Lazarus Steinthal: Jahrschrift für Völkerpsychologie; Einleitende Gedanken, 10. oldal.

25) Balicki, idézett műve.

26) Worms: Organisme et Société (Organizmus és társadalom), 285. oldal.

27) Ebben a fejezetben, az osztályozás történetét illetően, Steinmetz magvas tanulmányából merítettünk: Classification des types sociaux (A társadalmi tipusok osztályozása). (Année sociologique, 1898–1899, Paris, F. Alcan).

28) Steinmetz: Classification des types sociaux (A társadalmi tipusok osztályozása). (Année sociologique, 1898–1899, 90. oldal.)

29) Lásd erre vonatkozóan Bouglé: Analyse de Giddings (Giddings birálata) czímű tanulmányát (Année sociologique, 1896–1897).

30) Steinmetz ezt a fázist kétségbe vonja.

31) Ezt a materialista felfogást fejtette ki Greef is, a kinek véleménye szerint a gazdasági formákra támaszkodnak a családi formák, amelyek megelőzik a művészi formákat és a tudományos intézményeket; a lajtorja tetején vannak a legbonyolultabb társadalmi formák: az erkölcsi, jogi és politikai formák.

32) Carlyle csodás költészettel jellemezte az első emberek intuicziójának ezt a naivitását: «Az ember szemtől-szemben állt elfogulatlanul a világgal; minden isteni vagy isten volt. Jean Paul még most is igy van vele, az óriás Jean Paul, akinek van hozzá való esze, hogy szabaduljon a mende-mondáktól; de akkor nem is voltak mende-mondák. A Canopus leragyogott a magasból az egész sivatagra kéklő gyémántfényével. Ez a vad kék fényesség, a mely szellemhez hasonlatos (sokkal ragyogóbb szellemhez, mint bármi, amit idelent szemlélünk), szive mélyéig hatolt a vad izmaelitának, akit keresztül vezérelt az elhagyott sivatagon. Az ő vad szivének, a melyben benne volt minden érzés, de amely nem talált szót semmiféle érzésre, úgy tünhetett fel ez a Canopus, mint egy kis szem, a mely ráveti tekintetét a nagy és mélységes örökkévalóság öléből, feltárván előtte belső ragyogását… Ez a titka rám nézve a pogányság minden formájának.» Carlyle: On heroes, hero-worship and the heroic in history (Hősök, hősök imádása és a hősiesség a történelemben).

33) Sighele: Psychologie des Sectes. (A szekták lélektana), 14. oldal.

34) Bagehot: Lois scientifiques du développement des nations (Paris, F. Alcan), 195. oldal.

35) Nietzsche: Jenseits von Gut und Böse, IX. fejezet.

36) Comte de Gobineau: Essai sur l’inégalité des races humaines (Az emberi fajok egyenlőtlenségéről).

37) Gobineau elméletét Barth: Philosophie der Geschichte (237. o.) czímű műve nyomán foglaljuk össze.

38) Bagehot: Lois scientifiques du développement des nations (A nemzetek fejlődésének tudományos törvényei), 74. oldal.

39) Lásd Bouglé: Pour la Démocratie francaise (A franczia demokratizmusért) Paris, Cornély. (Az antiszemitizmus filozófiája).

40) Sighele: La Psychologie des Sectes, 155. és 156. old.

41) Izoulet: La Cité Moderne (A modern közösség), 208. oldal. (Paris, F. Alcan).

42) Lásd erre vonatkozólag: L’Esprit de Corps (A testületi szellem) czímű czikkünket (Revue philosophique, 1899. aug.).

43) Sighele: Psychologie der Secten, 221. oldal.

44) Nietzsche: Jenseits von Gut und Böse, 204. §.

45) Descartes: Discours de la Méthode (A módszer fejtegetése), 3. rész.

46) Guyau: Esquisses d’une Morale sans obligation ni sanction (A kötelezettség és szankczió nélkül való erkölcs vázlata). Paris, F. Alcan.

47) E. de Roberty: Morale et Psichologie (Erkölcs és lélektan) (Revue Phlisophique, 1900, október).

48) E. de Roberty idézett értekezése.

49) E. de Roberty: Les Fondements de l’Éthique (Az ethika alapjai) 95. oldal. (Paris, F. Alcan).

50) Nietzsche: Jenseits von Gut und Böse, 252. §.

51) Nietzsche: Zur Genealogie der Moral, 12. §.

52) O. Ammon: A társadalmi rend természetes alapjai (Les Bases naturelles de l’Ordre social), 40. oldal. Muffang fordítása (Paris, Fontemoing, 1900).

53) Nietzsche: Götzendämmerung.

54) Ch. Andler: Bevezetés Menger: «A munka teljes eredményére való jog»-ához.

55) Novicow: Conscience et Volonté sociales (Társadalmi tudat és akarat), 310. oldal.

56) H. Mazel: La Synergie sociale (A társadalmi szinergia), 338. oldal.

57) H. Mazel: La Synergie sociale, 340. oldal.

58) Meg kell jegyeznünk, hogy a trappista rend talán nem jó példa a szabad szinergiára; mert ott a szabály minden és az egyén semmi.

59) Nietzsche: Jenseits von Gut und Böse, 23. §.

60) Novicow: Conscience et Volonté sociales (Társadalmi tudat és akarat), 23. oldal.

61) Az a rész, amelyet föntebb Novicowtól idéztünk, egy kis magyarázatra szorul pótlólag. Novicow levelet írt nekünk, amelyben kijelenti, hogy ő nem az állami mindenhatóság híve; hogy egyszerűen annyit akart csak mondani idézett soraiban, hogy a normálissá vált kormányzói működés (úgy, mint minden normálissá vált működés) tudattalanságra hajlik.

Ez igaz, vagy legalább is teljesen érthető. – Csakhogy a mi véleményünk szerint, ez a normális állapot nem lehet egyéb, mint eszménykép. Csak tökéletesen harmonikussá vált, vagyis utopisztikus társadalomban képzelhető el. A reális társadalmakban a kormányzó mechanizmus sohasem fog működni lökdösődés, fogcsikorgatás és az egyének részéről kifejtett, többé-kevésbbé tudatos ellenállás nélkül.

Nagyon szívesen elismerjük, hogy Novicow nagyon is individualista, és hogy minden téren pártolja azt az elvet, hogy «segíts magadon». De azért, amit általában mondunk a társadalmi biologizmusról, mégis igaz marad. Ez elmélet hívei közül a legtöbben (pl. Espinas) oly antiindividualista következtetéseket vontak le az elméletből, amelyek nyilván beletartoznak ennek a tannak a logikájába. (Jegyzet a második kiadáshoz.)

62) Nietzsche: Jenseits von Gut und Böse, 259. §.

63) Munkánknak ebben a részében nagy segítségünkre van Simmel jeles tanulmánya: Comment les formes sociales se maintiennent? (Hogyan maradnak fenn a társadalmi formák?) Année sociologique, 1897.

64) Simmel idézett munkája, 75. oldal.

65) Sighele: Psychologie des Sectes (A szekták lélektana), 111. oldal.

66) Nietzsche: Unzeitgemässe Betrachtungen.

67) Ch. Andler: A «Droit au Produit intégral du Travail» (A munka egész eredményéhez való jog) bevezetése.

68) G. B. Shaw: A szocziálizmus illúziói. (Humanité nouvelle, 1900. aug.).

69) Novicow: Les Gaspillages des Sociétés modernes (A modern társadalmak tékozlásai). 101. oldal. (Paris, F. Alcan).

70) Simmel: Comment les formes sociales se maintiennent? (Hogyan maradnak fenn a társadalmi formák?)

71) Simmel: Année sociologique, 1896–97. (90. oldal.)

72) Novicow: Conscience et Volonté sociales (Társadalmi tudat és akarat), 109. oldal. – Anatole France, aki szocziológusnak is oly kiváló, mint művésznek, ezt írja a kiválasztottakról: «Minden város, minden nemzet egynéhány személyben székel, akik több erővel és helyesebben gondolkoznak, mint a többiek… Az, amit valamely faj geniejének nevezünk, nem lesz tudatossá, csak elenyésző kisebbségekben: ritkák minden helyen azok a szellemek, akik elég szabadok ahhoz, hogy a közönséges félelmeket lerázva, fölfedezhessék az elfátyolozott igazságot». A. France: M. Bergeret à Paris (Bergeret úr Párisban).

73) Rousseau: Dialogues (Párbeszédek), II. párbeszéd.

74) Nietzsche: Jenseits von Gut und Böse, 199. §.

75) Nietzsche: Jenseits von Gut und Böse, 261. §.

76) S. és B. Webb: Industrial Democracy (Ipari demokráczia).

77) Sighele: Psychologie des Sectes (A szekták lélektana), 140. oldal.

78) Lois scientifiques du développement des Nations (A nemzetek fejlődésének tudományos törvényei), Paris, F. Alcan.

79) Bouglé: Les Sciences sociales en Allemagne (A társadalmi tudományok Németországban), 61. oldal. (Paris, F. Alcan).

80) Néha az Isten és a társadalom közti kapcsolat fiziológiai kapcsolat. – A tótemes törzs az istentől ered. A tótemnek és imádóinak egy a húsuk és vérük. A ritus eredménye ennek a közös életnek a fentartása és biztosítása. (Lásd Hubert és Maus: Essai sur le sacrifice (Tanulmány az áldozásról), Année sociologique, 1897–98).

81) Novicow: Conscience et Volonté sociales (Társadalmi tudat és akarat), 180. oldal.

82) Machiavelli: Il principe (A fejedelem), XV. fejezet.

83) A mikor e munka iveit korrigáljuk, megjelent Challemel-Lacour posthumus munkája: Études et Réflexions d’un Pessimiste (Egy pesszimista tanulmányai és gondolatai), Páris, 1901. Csodás könyve ez az értelmi felszabadulásnak, felségesen bölcs és derüs munka, fénysugár, amelyet egy teljességgel felszabadult gondolkozó vet a csorda-ostobaság mélységeibe. Olvassuk el például azt, amit Challemel-Lacour arról a taktikáról mond, amelyet a társadalom avégből használ, hogy elhallgattassa azokat, akik nem osztoznak a kötelező képmutató optimizmusban. «Ha gyönge egészségü vagy, rabja valami szomorú gyarlóságnak, ha már eléggé megcsúfolt a sors, hogy azt higyjék rólad, hogy megsavanyodtál: akkor könnyen fognak diadalmaskodni rajtad. Ezentúl axiomákhoz kell ragaszkodnod, ha azt nem akarod, hogy olyan hangsullyal, amely nem tűr választ, ezeket a rettenetes szavakat kiáltsák oda neked: «Beteg vagy!» (Challemel-Lacour idézett művének 37. oldalán.)

84) Paul Adam: La Dame de l’Avenir (A jövő hölgye), Journal, 1899, nov. 27.

85) Nietzsche: Le Voyageur et son ombre, 5. §.

86) Nietzsche: Jenseits von Gut und Böse. 5. §.

87) Descartes: Discours de la Méthode, II. rész.

88) A tömeghazugságokkal és a társadalmi kajdácsolásokkal kapcsolatban megjegyezzük, hogy pompás eszköz az ellenük való védekezésre a gondolatok szétszedésének és széttagolásának az a módja, amelyet Rémy de Gourmont leir és követ is: A gondolatok szétszedése (La Dissociation des Idées) czimű és más jeles tanulmányában. (Rémy de Gourmont: La Culture des Idées, 73. és következő oldalak.)

89) Sighele: Psychologie des Sectes, 53. oldal.

90) Tarde: Les Lois sociales (A társadalmi törvények), 42. oldal. (Paris, F. Alcan).

91) Marx: Das Elend der Philosophie.

92) Durckheim: La Prohibition de l’inceste (A vérfertőzés tilalma). Année sociologique, 1897.

93) Fraser ismertetése, Année sociologique, 1898–99, 218. oldal.

94) Nietzsche: Jenseits von Gut und Böse, 261. §.

95) Bagehot: Lois scientifiques du développement des Nations (A nemzetek fejlődésének tudományos törvényei), 115. oldal. (Paris, F. Alcan).

96) Tarde: Les Lois de l’Imitation (Az utánzás törvényei), 405. oldal (F. Alcan, Paris).

97) Tarde: Les Lois sociales (A társadalmi törvények), 90. oldal.

98) Tarde: Les Lois sociales (A társadalmi törvények), 100. oldal.

99) Lásd Tarde «L’action intermentale» (A lelki kölcsön hatás) czimű czikkét a La Grande Revue 1900 nov. 1. számában.

100) Grande Revue, 1900 nov. 1. 330. oldal.

101) Tarde: Les Lois sociales (A társadalmi törvények), 79. oldal.

102) Simmel: Comment les formes sociales se maintiennent? (Hogyan maradnak fenn a társadalmi formák?)

103) Nietzsche: Jenseits von Gut und Böse, 23. §.

104) Vilfredo Pareto: Le Péril socialiste (A szoczialista veszedelem), 1900, 26. oldal.

105) Machiavelli: Értekezés Titus–Liviusról. I. könyv.

106) Lásd Rémy de Gourmont: La culture des Idées (Eszmék kulturája) cimű művében annak az eszmének kifejtését, hogy a tökéletes igazságszolgáltatás azonos a tétlenséggel és a halállal. «Az az élet, mely átment a tökéletes igazságszolgáltatás e holt pontján, nincs többé.»

107) Tarde: Criminalité et Santé sociale. Étude de psychologie sociale (A bűnözés és a társadalom egészsége. Társadalom-pszichologiai tanulmány). 145. oldal.

108) Hartmann: Das sittliche Bewusstsein (Lipcse, Haacke), 589. oldal.

109) Xénopol: Les Faits de répétition et les Faits de succession. Revue de Synthèse historique (Az ismétlődő és szukczessziv megnyilvánulások), 1900. október.

110) Rousseau: Dialogues (Párbeszédek), II. párbeszéd.

111) Bouglé: Les Sciences sociales en Allemagne. (A társadalomtudomány Németországban), 57. oldal.

112) Tarde különben nem teljesen óhajtott eszményként állítja fel ezt a monizmust. Elismeri veszélyeit. «Szabad szellemek számára folytatódhatik az a megbecsülhetetlen szellemi anarchia, ami fölött Auguste Comte sajnálkozott.» Tarde: Les Lois de l’Imitation (Az utánzás törvényei), 313. oldal.

113) Tarde: Les Lois de l’Imitation (Az utánzás törvényei) czimű művének végén.

114) Lásd erre vonatkozólag Guyau: Problèmes de l’Esthétique contemporaine (A mai esztétika problémái) czimű művét. (Paris, F. Alcan.)

115) Jaurès: Socialisme et Liberté (Szoczializmus és szabadság). Revue de Paris, 1898, dec. 1.

116) Bagehot: Lois scientifiques du développement des Nations (A nemzetek fejlődésének tudományos törvényei).

117) Bagehot: Lois scientifiques du développement des Nations (A nemzetek fejlődésének tudományos törvényei). 227. oldal.

118) Tarde: Études de Psychologie sociale (Tanulmányok a társadalmi lélektan köréből), 112. oldal.

119) De Roberty: Les Fondements de l’Éthique (Az etika alapjai), Paris, F. Alcan, 126. oldal.

120) Lásd Tarde: Les Lois de l’Imitation (Az utánzás törvényei), 165. oldal.

121) Dr. D. Matteuzzi: Les Facteurs de l’Evolution des Peuples (A népek evolucziójának tényezői) 18. oldal. (Paris, F. Alcan, 1900.)

122) Ziegler: La Question sociale est une question morale (A szocziális kérdés erkölcsi kérdés), I. fejezet. (Paris, F. Alcan.)

123) Bagehot: Lois scientifiques du développement des Nations (A nemzetek fejlődésének tudományos törvényei), 67. oldal.

124) Sighele: Psychologie des Sectes (A szekták lélektana), 99. oldal.

125) Tarde: Les Lois de l’Imitation (Az utánzás törvényei), 166. oldal.

126) Sighele: Psychologie des Sectes (A szekták lélektana), 87. oldal.

127) A haladás alapjában a kezdeményező elem tulsulyában áll az utánzó elem fölött. Rémy de Gourmontnak teljesen igaza van, amikor ezt mondja: «Ha lényegében bonczolgatjuk, a hanyatlás eszméje azonos az utánzás eszméjével.» (Rémy de Gourmont: Mallarmé és a hanyatlás eszméje. La Culture des Idées.) (Az eszmék kulturája). 120. oldal.

128) Coste: Les conditions sociales du Bonheur et de la Force (A boldogság és az erő társadalmi feltételei), Paris F. Alcan.

129) Lásd erre vonatkozóan A kis város szelleme (L’Esprit de Petite Ville) czímű czikkünket a La Plume 1900 nov. 1. számában.

130) H. Mazel: La Synergie sociale (A társadalmi szinergia), 145. oldal.

131) Nietzsche: Jenseits von Gut und Böse, 21. §.

132) Bourdeau: Cause et origine du Mal (A rossz oka és eredete), Revue Philosophique, 1900. augusztus.

133) Lapouge: Les Sélections sociales (A társadalmi kiválasztás), II. könyv.

134) Nietzsche: Az erkölcs genealógiája.

135) Tarde: L’Action intermentale (A lelki kölcsönhatás), Grande Revue, 1900. november.

136) Novicow: Les Gaspillages des Sociétés modernes (A modern társadalmak tékozlásai) Paris, F. Alcan, 169. oldal.

137) Tarde hivatkozott munkája.

138) Matteuzzi: Les Facteurs de l’Évolution des Peuples (A népek evolucziójának tényezői), 384. oldal.

139) Matteuzzi idézett műve, 387. oldal.

140) Matteuzzi: Les Facteurs de l’Évolution des Peuples (A népek evolúcziójának tényezői), 400 oldal.

141) Max Nordau: «Les Mensonges conventionnels de notre civilisation» (Társadalmi hazugságok), Paris, F. Alcan. 29. oldal,

142) Matteuzzi: Les Facteurs de l’Évolution des Peuples (A népek evolucziójának tényezői), 401. oldal.

143) Megjegyzendő, hogy valamely társadalom hanyatlása semmiképpen sem zárja ki azt, hogy abban a társadalomban szép és hatalmas egyéniségek ne legyenek. Az a felfogás, mely állandó parallelizmust akart felállítani a társadalmi tudat és az egyéni tudat között és a másodikat függésbe akarta hozni az elsőtől, nyujtott módot arra az elavult szónoki témára, mely azt állítja, hogy csak virágzó társadalmakban és amint mondani szokás, az emberiség nagy századaiban, tünhetnek fel a nagy gondolkozók és a nagy művészek. Ideje, hogy leszámoljunk ezzel a szent balgasággal. «Az intelligenczia, – mondja Rémy de Gourmont, – személyi, és semmiféle elfogadható összefüggést nem lehet megállapítani valamely nép hatalma és egy ember genieje között.» Sőt mi több, – hozzátehetjük, – a legrosszabb életkörülmények néha a gondolkozásra és az irásra nézve a legjobbak.

144) Lásd Demoor, Massart és Vandervelde: L’Évolution regressive en biologie et en sociologie (A biologiai és társadalmi regressziv evoluczió) czímű munkáját. (Paris, F. Alcan).

145) L’Évolution regressive, 294. oldal.

146) Tarde: Études de psychologie sociale (Tanulmányok a társadalmi lélektan köréből) 108. oldal.

147) Sozialistische Monatshefte, 1900. okt. Dr. Ernest Gystrow: Etwas über Nietzsche und uns Socialisten (Nietzschéről és rólunk, szoczialistákról).

148) Gystrow: Etwas über Nietzsche und uns Socialisten (Nietzschéről és rólunk, szoczialistákról.

149) Izoulet: La cité moderne (A modern közösség). (Paris, F. Alcan.) Bevezetés.

150) Paulhan: Physiologie de l’Esprit (A szellem fiziológiája), Páris, F. Alcan, 176. oldal.

151) Lásd Max Nordau könyvét: Les Mensonges conventionnels (Társadalmi hazugságok) Páris, F. Alcan.

152) Guy de Maupassant: Sur l’Eau (A vizen).

153) Sighele: Psychologie des Sectes (A szekták lélektana), 201. oldal.

154) Sighele idézett munkája, 215. oldal.

155) Ziegler: La Question sociale est une question morale (A társadalmi kérdés erkölcsi kérdés), Paris, F. Alcan, 11. oldal.

156) Revue de Paris, 1898, dec. 1.

157) Ugyanott: 508. és 509. oldal.

158) Aristoteles: Politika, II. könyv.

159) Nietzsche ez állásfoglalásáról lásd Th. Ziegler: Die geistigen und socialen Strömungen des 19-ten Jahrhunderts. (A XIX. század szellemi és szocziális áramlatai.)

160) Sighele: Psychologie der Secten. 224. oldal.

161) Sozialistische Monatshefte, 1900. okt. füzet.

162) Sozialistische Monatshefte, idézett cikk.

163) Mazel: La Sinergie Sociale, 348. oldal.

164) Gystrow: Etwas über Nietzsche und uns Socialisten (Socialistische Monatshefte).

165) Nietzsche: Also sprach Zarathustra, 8. §.

166) Nietzsche: Imígyen szóla Zarathustra, 8. §.

167) Nietzsche: Jenseits von Gut und Böse, 23. §.