Note 1) — ELŐSZÓ.
Sándor Tonelli translation
H. G. Wells: The Outline of History. Being a Plain History of Life and Mankind. Cassel and Co. London.
2) F. M. Hueffer: When Blood is their Argument.
3) Mindennek az ellenkezője is szóról-szóra igaz. Franciaország külpolitikájának állandóan a revanche volt a vezető gondolata, Oroszország pedig tudta, hogy a kontantinápolyi út Bécsen és Budapesten át vezet. Címében minden szövetség defenziv, de a kettős szövetség lényegében agressziv jellegű célokat követett. Nagybritannia tengeri hegemóniáját féltette és szimpatikus volt neki minden olyan akció, mely az egyre hatalmasabb vetélytárs gyengítésére irányult. Az érdekek találkozása szülte az entente cordiale-t és a bekerítés politikáját, ez viszont az egyre fokozodó bizalmatlanságot és végeredményben a háborút. – T. S.
4) St. John Ervine regénye, Changing Winds nagyon jól jellemzi ezeknek a napoknak a hangulatát.
5) Wilfred Scawen Blunt azt állítja, hogy az angoloknak Egyiptomban maradása, mikor kötelezettséget vállaltak, hogy elhagyják az országot, az egyik legfőbb oka az 1914-ben kicsúcsosodott nemzetközi zavaroknak. Hogy a franciákat Egyiptom miatt megbékéltesse, Anglia hozzájárult Marokkónak a franciák által való elfoglalásához, amelyet Németország a maga osztályrészének tekintett Észak-Afrikában. Ebből eredt Németországnak ingerült magatartása Franciaországgal szemben, viszont Franciaországban így éledt fel a már elhalóban levő revanchenak a gondolata. Blunt: My Diaries. I. köt. 1891 szept. 30. – A. C. W.
6) Nem szabad elfeledkezni arról, hogy Olaszországnak Törökország elleni akcióját siettette a szultánnak egy engedély-levele, amely egy ausztro-német társaságnak vagy szindikátusnak felhatalmazást adott Tripolisznak a «kiaknázására». Ez az ügy nem végződhetett volna másként, mint a német birodalmi lobogónak a kitűzésével a Földközi-tengernek a déli partján, szemben Olaszországgal. Marokkón keresztül a németek alá akarták aknázni a franciáknak algiri pozicióját, azáltal, hogy a marokkóiakat fegyverrel és pénzzel látták el s őket a franciák nyugat-algiri uralmának megtámadására biztatták; ugyanezt célozták a szaharai oázisokon keresztül Tunisz déli részében. E jegyzet írójának alkalma volt erről az eljárásról meggyőződni 1898 és 1911 között. Arról is meg van győződve, hogy akár helyes vagy helytelen indokoktól vezéreltetve, a németek kényszerítették Franciaországot, hogy megmarkolja a tüskés marokkói problémát. Vagy így kellett cselekednie, vagy el kellett készülnie Algirnak a kiürítésére. Franciaország követhetett ugyan el tévedéseket, de uralma nagyon üdvös hatású volt Észak-Afrikában. A francia uralom ideje alatt a benszülött lakosság igen jelentős mértékben szaporodott. – H. H. J.
7) Wells külön nem emlékezik meg a szerbekről, akik gondolkozásukban, erkölcsükben és cselekvésükben legtipikusabb képviselői voltak ennek a «balkáni» imperializmusnak. – T. S.
8) Egyik fontos ok, amiért Amerika kénytelen volt a Filippini-szigeteket ideiglenesen a saját ellenőrzése alatt tartani, abban keresendő, hogy a morók, Palavannak és a déli főcsoport szigeteinek mohammedán lakói, mindenesetre kisérletet tettek volna a «keresztény» filipinóknak az elnyomására s a polgárháború és pusztítás zűrzavarai után Japán vagy más valamely külső hatalom indíttatva érezte volna magát a beavatkozásra. – H. H. J.
9) «Barátságtalan bírálat az Egyesült-Államoknak szerződéskötési rendszerét s azt a gépezetet, amellyel működik, komplikáltnak és nehézkesnek, a nemzetközi összeköttetés sokféle kivánalmaira alkalmatlannak jellemezheti. Némi joggal a szenátusban megkivánt kétharmad többséget az elővigyázat kétes értékű túlzásának lehet tekinteni… Higyjék el nekem, hogy az amerikai nép még hosszú éveken keresztül ugyanezekkel az eszközökkel fogja megkötni a többi emberiséggel a szerződéseit. A velükjáró nehézségek és megfontolások, a szabad és teljes megvitatás, amely lehetővé van téve, a szemében inkább erény, mint hiba. Az a meggyőződés él benne, hogy minden kötés, amely sorsát érinti, a nyilvánosság elé tartozik s hogy a titkos szerződés sem a törvény, sem pedig az erkölcs szempontjából nem lehet kötelező. Visszatekintve a diplomáciai történelemre, amelyből nem hiányoznak a sikernek a fejezetei, úgy érzi, hogy e rendszer, amelyet az apák felépítettek, nagyjából megfelel a gyermekeiknek is. A kormányzati ügyeket illetőleg olyan konzervativizmussal, amekkora megvan valószínűleg a világnak bármely más népében, sok kellemetlenséget hajlandó eltűrni és kitenni magát az esetleges meg nem értés veszélyének is, mielőtt változtatna ezeken az ügyeken.» – J. W. Davis (Egyesült-Államok nagykövete Nagybritanniában): The Treaty Making Power of the United States.
10) Meggyőződésem szerint a politikája teljesen világos volt. «Ha háborút kezdtek, arra kell számítanotok, hogy Anglia Franciaországot és Oroszországot támogatja», mondotta Németországnak. «Ha ostobaságra ragadtatjátok magatokat, ne számítsatok Anglia támogatására», mondta Orosz- és Franciaországnak. Így nyomást gyakorolt mindkét félre. – G. M.
11) Kautsky jelentése a háború kitöréséről.
12) Szerbiának a szerepét a háború felidézésében Wells nagyon röviden intézi el. Ha nem lehet is kimutatni, hogy a szerb kormánynak valamelyik tagja nyomta a gyilkosok kezébe a revolvert, kétségtelen, hogy Szerbiában éveken át a kormány tudtával és támogatásával folyt a monarchia elleni izgatás. Nagybritannia akárhányszor sokkal ingatagabb jogcímeken indított háborúkat és foglalt el egész országokat. – T. S.
13) A közönséges katonának a háborúról alkotott képzetének illusztrálására legjobb Barbusse-nak a könyve, Le Feu. Rendkívül szépen és nagy valószerűséggel van megírva André Hellé könyve, Le Livre des Heures. Szintén nagyon szépen és okosan van megírva Philip Gibbs könyve is, Realities of the War. Bizonyos világot vet a nagy háború és az előző háborúk küzdelmei közötti különbségre Mc Curdy könyve, War Neuroses és Eder könyve ugyanazon tárgyról.
14) Aki tárgyilagosan vizsgálja a háború kitörésének körülményeit, mint Wells is teszi, az kénytelen megállapítani, hogy a kontinensen július utolsó és augusztus első napjaiban a kölcsönös bizalmatlanság és izgatottság olyan fokra emelkedett, hogy a fegyveres mérkőzést mindenki elkerülhetetlennek tartotta. Pszichológiailag a németek eljárása, akik elébe akartak vágni az eseményeknek és gyors fellépéssel meg akarták előzni, hogy ellenségeik keleten és nyugaton egyaránt felkészülve, összeroppantsák őket, nagyon is érthető. Oroszország hetek óta titokban mozgósított s az orosz fronton már a háború legelső napjaiban találkoztunk szibériai ezredekkel. – T. S.
15) «Tábornoki karunknak az a rendszer volt a legfőbb hibája, mely a fővezérletet egy csomó olyan embernek a kezébe tette le, akik a régi hadi iskolához tartoztak és úgy koruknál, mint hagyományaiknál fogva nem tudtak szabadulni megkövesedett rendszerüktől és hiányzott az új helyzettel szemben szükséges rugalmasságuk. Vezérkari iskolánk oktatási rendszerében reménytelenül elégtelen volt, amennyiben jogom lehet, hogy ilyen itéletet mondjak olyan példányok alapján, akikben a kanári-agyvelő potsdami fellépéssel párosult. A rendes hadsereg tisztjei között szoros összetartás állott fenn, úgy hogy a vezérkari beosztásoknak oroszlánrészét maguknak tartották fenn s legfeljebb egyes tehetséges fiatal embereket emeltek ki az új hadseregből, akiknek szellemi tehetsége, ha egyebet nem mondunk is, jóval magasabban állott a sandhursti (az angol hadiiskola) színvonalnál». – Philip Gibbs: Realities of the War.
16) «A főhadiszállás előkelő társaságát legjobban a tiszti kaszinóban lehetett tanulmányozni ebéd idején. Zenés vígjátékhoz volt hasonlatos, ahogy a háborút a Gaiety szinpadán szokták bemutatni. A katonazene rag-timeket és könnyű darabokat játszott, mialatt a «harcosok» táplálkoztak s az érdemrendes és kitüntetéses, keresztbe rakott kardokkal büszkélkedő tábornokokat és vezérkari tiszteket, hajukban a főhadiszállás szineit viseli, khaki harisnyás, rövid szoknyás és tarka kötényű ápolónők szolgálták ki. Milyen csevegés! Milyen könnyed kacagás! Milyen suttogás a magas helyek titkairól, cselszövényeiről és botrányairól! Milyen haláltmegvető bátorság, mialatt brit katonákat ágyúgolyók téptek darabokra, mérges gázzal pusztítottak, bénává lőttek, légnyomással sujtottak le azokon a helyeken, melyek távol, nagyon távol estek a főhadiszállástól». – Philip Gibbs: Realities of the War.
17) Roch: Mr. Lloyd George and the War és Arthur: Life of Lord Kitchener.
18) «A korlátlan mennyiségű robbanó lövedékeknek a hiánya volt sikerünknek a végzetes akadálya». – The Times. 1915 május 14.
19) 1863-ban megtorlás gyanánt egy utcai verekedésben megölt angolért a brit flotta bombázta a japán kikötővárosokat. Legújabban a brit katonai hatóságok repülőbombákat és gépfegyvereket használtak lázadással gyanusított hindu falvak ellen.
20) A kalandban közreműködő brit katonai hatóságok felületességére és tehetetlenségére nézve adatokat tartalmaz Sir Ian Hamilton könyve: Gallipoli Diary.
A brit főparancsnokkal szemben a méltányosság követeli annak a megállapítását, hogy a tehetetlenség az otthoni hatóságok részén volt, akik nem akarták megérteni a sürgetését emberek és utánpótlás iránt. – P. G.
21) Stern: Tanks 1914–1918. Fuller: Tanks in the Great War.
22) Hogy a német politika vezetői a béke ügyében nagyokat hibáztak és elkábíttatták magukat a fegyverek sikereitől, ma már több-kevesebb bizonysággal meg lehet állapítani. Épen oly bizonyos azonban az is, hogy a nyugati szövetségesek sem méltányos békére, hanem a központi hatalmak teljes letörésére törekedtek. Ezt bizonyítja a londoni konferencia és az előzetes megállapodások Németország megcsonkítására és a monarchia teljes felosztására. – T. S.
23) «Az ötödik hadsereg tisztjeinek és embereinek körében arról az általános véleményről szereztem meggyőződést, hogy a vezérkar borzalmas és következményeiben tragikus munkájának az áldozatai. Az ötödik hadsereg több vezérkari tisztjével való megismerkedés alapján én is erre a meggyőződésre jutottam. Sokan e fiatal urak közül és sokan az öregebb tisztek közül beképzeltek és nagyzolók voltak, anélkül, hogy az intelligenciának a legcsekélyebb jelét árulták volna el. Ha okosak voltak, okosságukat mélységesen eltakarták a tehetetlenségnek a látszatával. Ha tudásuk volt, azt úgy elrejtették, mintha a saját külön titkuk lett volna. Gough tábornoknak a beosztott tisztjei Flandriában, bár sok tragikus eseményért személyesen volt felelős, nagyon rosszul működtek s a zászlóaljaknál beosztott tisztek és a hadosztálytörzsek a legszabadszájúbb módon dühöngtek az ötödik hadsereg egész szervezete vagy inkább szervezetének a hiánya ellen.» – Philip Gibbs: Realities of War.
24) Párisnak a háború alatti és utáni lelkiállapotát nagyon jól jellemzi W. P. Adams könyve: Paris Sees it Through.
25) A szakvélemények 250.000 és egy millió lakás között váltakoznak.
26) J. M. Keynes: A béke gazdasági következményei.
27) T. i. megrontották és elértéktelenítették a pénzt és bankjegyeket.
28) Keynes megfeledkezik azokról a vagyonokról, amelyek a tudatos árfelhajtásból és a szükségleti cikkeknek a visszatartásából keletkeztek a gazdasági szükségnek az idején.
29) Az erre vonatkozó fontosabb angol művek a következők: Dillon: Peace Conference; H. Wilson Harris: The Peace in the Making és President Wilson; his Problems and his Policy; Keynes idézett műve; Weyl: The End of the War; Stallybrass: Society of States; Brailsford: A League of Nations; F. C. Howe: Why War? L. S. Woolf: International Government; J. A. Hobson: Towards International Government; Lowes Dickinson: The Choice before Us; Sir Walter Phillimore: Threl Centuries of Treaties és C. E. Fayle: Great Settlement.
30) «A szövetséges kormányok – mondja a döntő kitétel – beható megfontolás tárgyává tették az Egyesült-Államok elnöke és a német kormány között lefolyt jegyzékváltást. Az ebből folyó megszorításokhoz képest kijelentik a hajlandóságukat arra, hogy a német kormánnyal megkössék a békét azon békefeltételek alapján, melyek az elnöknek 1918 január 8-án a kongresszushoz intézett üzenetében és következő üzeneteiben kifejezésre juttatott elvekben vannak lefektetve». – A szövetségeseknek a svájci meghatalmazott miniszter által 1918 november 5-én a német kormánynak átnyujtott jegyzékéből.
31) Dillon: The Peace Conference.
32) Dillon a könyvében megdöbbentő adatokat mond el az egyes meghatalmazottak tudatlanságáról.
33) Több regényt is írt. Regényei nem valami kiválóak: az érzelgős melodráma felé hajlanak. A legismertebb, Le plus Fort, több idegen fordításban is megjelent. Unalmas szóvirág-halmaz. Ezt a mozi számára is átdolgozták.
34) Keynes.
35) Wells ebben a fejezetben, amely csak általánosságban ismerteti a békeszerződések intézkedéseit, Magyarországgal külön nem foglalkozik. Magyarország megcsonkítását az eredeti kötetben a szövegbe illesztett térkép tünteti fel, melynek közlése, minthogy közönségünk sajnos módon nagyon is jól ismeri az ország feldarabolását, feleslegesnek látszott. – T. S.
36) Zsoltárok könyve, 136.
37) Még egy másik utalás a kedves álmokra, melyek a katonai agyvelőket foglalkoztatják. Az idézet Fullernek nemrégiben megjelent könyvéből való: Tanks in the Great War. Fuller ezredes nem osztja azt a tankokkal szemben megnyilatkozó ellenszenvet, mely jellemző a régebbi típusú katonákra. A legközelebbi háborúról a következőket jósolja: «Gyorsan mozgó tankok, több tonnára rúgó gáztömeggel, törnek be az ellenség határán s minden élőlényt elpusztítanak a mezőkön, farmokon, falvakban és városokban egyaránt. Mialatt ezek elsöprik az életet a határ mentén, nagy repülőgép-flották támadják meg az ellenség ipari és közigazgatási központjait. Mindezek a támadások elsősorban nem az ellenség hadereje, hanem polgári lakossága ellen irányulnak, hogy rákényszerítsék a támadó akaratának az elfogadását».
A modern háború igazi jelentőségének megítélésére jó és megfontolt könyv Philip Gibbsnak már két ízben idézett munkája: Realities of War.